Ai no kusabi - Kinyilatkoztatás

 Rajongói fordítás!!!!





A közeledő autó csikorgó gumijai felébresztették őt a gondolataiból. A bejárat fölé szerelt kamera elkapta a hajának hullámait, majd kinyílt az ajtó és egy magas, formás alak állt a küszöbön. 

Katze nem először látta már, hanem vagy ezerszer, de még mindig nem tudta megszokni ezt a látványt - elakadt a lélegzete, mint azelőtt. Mint az első alkalommal. És a másodiknál és harmadiknál.

De ma a tulajdonost éri meglepetés. Erre a gondolatra Katze nevetésben tört ki.

Iason körülnézett, valami nem stimmel.

Minden különös volt. Katze a kanapén ült, ahelyett, hogy a monitornál lenne, ez szokatlan volt. Katze minden ok nélkül nevetett, ez nem volt helyénvaló. Katze zavart tekintete, és az alkohol szúrós szaga, ez.. egyszerűen nevetséges.

Gyönyörű szeme kikerekedett. - Te részeg vagy?

- Ó, igen. - vigyorodott el Katze. - Azt hiszem, a mai napon vonultam be a történelembe. Ez az első alkalom, hogy sikerült meglepni egy főkonzult. A keserűség a hangjában elárasztotta a szobát. De a halk hang arra kényszerítette, hogy összegömbölyödjön a sötét sarokban.

- A második. - ült le szemközt Iason Katzéval. - Az első alkalommal befurakodtál Tanagura rendszerébe.

Katze hallgatott, a tekintete megállapodott valamin Iason háta mögött. A főkonzul igazán meglepődött. Mindig úgy vélte, hogy a segédje is, de úgy tűnt, a korábbi furniture még mindig képes meglepetést okozni.

- Miért? - Katze a Blondie hangjában őszinte érdeklődést hallott.

- Mi miért? Miért vagyok részeg?

A selymes haj megingott megerősítésképp.

- Miért ne?

Ő csak hallgatott, megpróbálva feltárni a lelkét.

- Annyira tudni akarod, miért vagyok részeg? - Katze hangja dühös volt. - Akkor elmondom neked. Amikor furnitureként dolgoztam, úgy éltem meg mint magát a poklot, akkor az első alkalommal rájöttem, hogy mit jelent nem aludni az éjszaka, irreális dolgokat álmodni. Féltem az éjszakától, félve vártam a sötétedést. Mivel fizikailag nem tudtam szabadulni az égető vágytól, megkönnyebbülést találtam az interneten. A számítógép fénye jég volt a szememre, olyan közömbös és hideg. Amikor rajtakaptál... Rögtön azt gondoltam, minden véget ért és tudod mit, én örültem ennek. De nem mentettél fel. Még rosszabbat kaptam. Csak ekkor vettem észre, hogy az álmatlan éjszakák tündérmesék voltak ahhoz képest, amiken keresztülmentem azután. Korábban nem számított akármennyire rossz is a helyzet, állandóan a közeledben lehettem és láthattalak. Nem vettél észre engem, de nekem ez mindegy is volt.

A harag alábbhagyott és Katze arcán megjelent a közöny. De Iason ránézett, nem vette le róla a szemét, kényszerítve, hogy lecsupaszítsa a lelkét. Egyre inkább.

- Szeretlek Iason Mink. És nem érdekel mit gondolsz róla. Szeretni téged, túl nagy teher a számomra. Azt szeretném kérni, ha tudod milyen érzés ez..de tudom, hogy most már tudod. Valamennyi rajtam megállapodott pillantásodat éreztem az egész testemmel. De megtanultam együtt élni veled. És megszoktam a fájó forróságot a testemben. Megszoktam ezt. De tudtam, hogy nem olyan mint te. Nem olyan, mintha te lettél volna, ragyogó, égő, lendületes szenvedélyes szerető. Én egyszerűen nem tudtam, hogy képes vagy erre. Tudod, ez elsodort. Fáj azt látni, hogy a szemed ragyog egy más látványától. Kedves, hogy megismerhettem az újat neked. És rettenetes, hogy mennyire buzgón haladsz a saját bukásod felé. Részeg vagyok. Tudod minden embernek van egy határ, ameddig képes elviselni a fájdalmat. Én nem vettem észre, amikor átléptem ezt a határt. Fáradt vagyok. Nem bírom tovább.

Katze felemelkedett. A homályosság eltűnt a szeméből. - Sajnálom, hogy meg kellett hallgatnod mindezt. Egyszerűen rosszkor jöttél. Felejtsd el.

Katze előtt karnyújtásnyira állt Iason, olyan közel mint eddig soha. Magas, erős, de túl vékony az ő magasságával. A szokásos maszk elfoglalta helyét a sovány arcon. Katze magába zárkózott.

De...

- Velem maradsz? - csendes, elbűvölő hangja elcsuklott, mint egy ostor, megtörve az önuralmát. Katze megrándult. Egy pillanatra becsukta a szemét, választ várva ily módon. Még ha később el is jön a halál.

- Nem. - lehelte ki a tagadást, fehér kesztyűs kezét ökölbe szorítva. Iason nem is sejti, hogy ez az egyszerű szó milyen fájdalmat okoz neki. Katze, Katze a hűséges és odaadó - elhagyja őt.

Iason nem értette az érzéseit. A harag hirtelen megnőtt, amikor meg merte mondani neki azt hogy "nem". De ezt követte a félelem. A félelem, hogy ezek a borostyán szemek nem az övéi már, hogy többé nem látja ezt a csendes imádatot, amely titkon felizgatta. Iason elmosolyodott. Úgy látszik túlságosan kötődik a régi furnituréhez. De nem engedi elmenni. Nem most, csak most nem. Sajnálom Katze, de megteszem újra és újra.

Iason felállt Katze előtt. - Szükségem van rád. Nem mehetsz el.

- Sosem hagyod, hogy bárki kikapcsoljon? - mosoly jelent meg Katze arcán. - De tévedsz. El tudlak hagyni. Ez az egyetlen ami menthető és megmaradt a számomra.

Katze elfordult, hogy ne lássa azokat a szemeket, amelyek megégették a szívét. A lelke nyüszített és várt valamire. Mi az? Egy ütés, egy kiáltás? Bármi, de nem kapott választ.

Erős kéz fonódott a dereka köré és magához húzta a forró testet. Katze kétségbeesetten megrándult, ahogy megpróbálta kiszabadítania magát. De Iason erősebb volt. Mindenben. Szorosabbra vonta az ölelést.

- Katze, ne hagyj el. Kérlek. Szükségem van rád. Nagy szükségem.

A hang kitartó suttogás, bódító méreg, megfosztva az akaratot a hatalomtól, hogy ellenálljon.

Katzét megdöbbentette a Blondie alig hallható hangja és megfordult a karjai közt. Közel álltak egymáshoz. Túl közel. Túl közel. És első alkalommal Katze tényleg belenézett azokba a csillogó kék szemekbe. Most először nem volt jeges, csupán kérlelés és félelem. És néma megbocsátás. 

Katze csak bámulta, képtelen volt levenni a szemét róla és Iason tovább folytatta.

- Bocsáss meg. Más módon nem megy. Én csak egy hibás gép vagyok, nincs jogosultságom a helyreállításhoz. Azt mondod, látod az én bukásomat. - gonosz nevetés hangzott fel a fülénél. - Tudom hogy. Tudom mi lesz ennek a vége. Azt is tudom hogyan érzel, túlságosan is. A kérdés, mikor. És hogyan. De nem fogok megállni. Nem akarok és többé nem is tudok. Már túl késő. Ne hagyj el most. Csak most ne. - suttogása alig volt hallható. - Kérlek. Megígérem, hogy szenvedésed nem fog sokáig tartani.

Katze szeme tágra nyílt, amikor a szavak eljutottak a tudatáig. 

- Nem! Ne merd azt mondai, hogy..! - a sikolyától, csaknem megsüketült Iason. Katze hirtelen megborzongott. - Mit művelsz velem?

A kérdés lesújtott Iason szívére. De nem tudta abbahagyni. Nem válaszolt semmit, csak nézett továbbra is a másik szemébe, aki észrevétlenül lett a második legkedvesebb lény az ő világában. A feje is lüktetett. 

- Bocsáss meg kiscica, bocsáss meg, bocsáss meg, bocsáss meg. Újra használom. 

Katze görcsösen sóhajtott, a szeme elsötétült a fájdalomtól.

- Jól van, te nyertél. Ismét. - Katze kiszabadította magát az ölelésből. - Megteszem amit kérsz. Nem hagylak el. Egészen a végéig.

Megkönnyebbülés és öröm villant fel a szép arcon, amely szinte fizikai fájdalmat okozott. Egészen a végéig. Bármi legyen is az.

- De most jobb, ha elmész. - Iason újból felállt, olyan ismerős és kiszámítható Katze.

- Értem. - És Katze magára maradt.

Egy darabig még állva maradt és hallgatózott. Amikor a távolodó autó zaja eltűnt, térde esett. Széles válla remegni kezdett a ritmikus zokogástól és a megtört szív kiáltása törte meg a csendet. A holdfény megvilágította az asztalon levő nyitott, de érintetlen üveget. Nem tudta rávenni magát, hogy igyon még egy kortyot.

Vége

Ai no Kusabi - Választás

Megjegyzés: Rajongói fanfic fordítása, nem terjeszthető!!! Hibák előfordulhatnak benne, azokért előre elnézést kérek, de remélem élvezettel fogjátok olvasni.

 

Riki jól ismerte környezetét - már két napja alaposan kitanulmányozta. Egy kórterem. Elég nagy. Halvány, világos zöld falak, két ágy és rengetek orvosi felszerelés, továbbá a legszükségesebb bútorok. És a gyönyörű szőke szobatársa most ott ül Riki ágyán intenzíven figyelve.

Túlélték. Illetve - kénytelenek voltak visszatérni az életbe az azonnali mentőakciónak köszönhetően. Helyreállították őket Tanagura legexkluzívabb klinikáján. Hála Katzének, aki segítséget hívott a robbanást megelőzően. Hála Raoulnak, aki később az egész folyamatot felügyelte. A génmanipuláció megkoronázásának a folyamata csaknem öt hónapig tartott.

Nem volt új heg, ahogy korábban már biztosították őket, és a rehabilitáció után nem fognak emlékezni Dana Bahnra.

A kérdés csupán az, ők el akarják-e felejteni.

Iason fészkelődött egy kicsit, megpróbált kényelmes pózt felvenni. Ő már néhány nappal korábban felébredt, mint Riki és volt egy kis ideje megszokni az új lábakat, de ez közel sem volt elég. Az alsó végtagjai még mindig meglehetősen nehézkesek voltak és ezért kínosan érezte magát.

- Hé! - mondta a blondie, minta nem ült volna egész nap a szobában.

- Hé! - válaszolt mosolyogva Riki.

Valami nem stimmel. Tudta. Egyértelműen érezte Iason  nyugodt és komoly tekintetét abban a pillanatban, amikor néhány perccel ezelőtt leült az ágya szélére. És volt egy olyan érzése, hogy tudja is miért. 

A blondie becsúsztatta a kezét a zsebébe, majd amikor kihúzta egy csillogó fémdarab volt az ujjai között. Riki boldogtalanul összerezzent. Igen, igaza volt.

- Azt hiszem van itt ez az apróság ami megvitatásra szorul, Riki.

A pet gyűrű. Röviddel az ébredés után vette észre, hogy nincs a helyén, amikor leellenőrizte hogy teljesen mértékben jól van-e. Reflexszerűen kérdezett róla, és két rövid szót kapott válaszul: Később Riki!

Így tehát várt. Nem mintha sokat számított volna neki - még mindig minden túl zavaros, izgatott volt a számos kezeléstől, vizsgálattól és minden felhajtástól körülöttük. Majdnem nem gondolt rá. De valamiért most már tudta mit mondjon.

Lesütötte a szemét. - Iason, tudom, hogy fel szeretnéd helyezni azt a dolgot számomra. A szavak csendesek és kissé elfojtottak voltak. - És.. azt akarom, hogy tudd - összevonta a szemöldökét. Ez nem volt könnyű. - Én nem fogok tiltakozni.

- Nem? - Finoman ívelt szemöldöke enyhén megemelkedett.

- Nem. - Riki a szemét forgatta. - Csak ne legyél túl izgatott.

Sóhajtott egyet. - Azt hiszem, azok után ami történt nincs értelme.

Valahogy Dana Bahn után természetesnek tűnt Rikinek, hogy Iasonnal marad. Különösen most, amikor Jupiter végre kijelentette, többé már nem fogja megszidni kedvenc fiát a petje miatt. Most már nem volt semmi ami meggátolta volna Iasont, hogy megtartsa őt. És egész biztosan nem merik Iasont deviánsnak hívni többé. Riki még mindig csodálkozott azon, amit a blondie mondott neki Jupiternél tett látogatásáról.

Tudom, hogy ez nevetségesen hangzik, de úgy tűnt értette.

A gyűrű eltűnt Iason összezárult öklében, ahogy összefonta a karját az ölében.

- Mi lenne, ha azt mondanám neked, szabad vagy?

Riki erre felkapta a fejét.

- Mi lenne, ha azt mondanám, hogy nem jöttem ide megkérdezni szeretnéd-e viselni vagy sem?

Tágra nyílt szemekkel nézett a blondiere.

- Hogy...érted?

- Azt szeretném, ha te választanál Riki. Azok után, amit értem tettél Dana Bahn, nem tehetem csak úgy fel a gyűrűt. Nem volna helyes. Jobbat érdemelsz. Ezért úgy döntöttem teszek neked egy ajánlatot. Te döntesz a szabadságodról, és ha úgy döntesz szabad akarsz lenni én elengedlek. Egyszer s mindenkorra.

Egy pillanatig Riki csak bámult Iasonra és képtelen volt bármit is mondani. A gyomra görcsölt.

- Iason! - lehelte félig suttogva, félig zihálva. A blondie nyugodt maradt.

- De attól tartok, az ajánlat egy kicsit korlátozott.

- Korlátozott?

- Ha én hagyom, hogy szabad legyél el kell hagynod Eost. El kell menned és valószínűleg sohasem fogunk találkozni. Vagy maradhatsz, ebben az esetben a petem kell, hogy legyél. Mindent magában foglalva. Ez a két lehetőség van. És a választás csak egy, itt és most. Később nem lesz lehetőséged meggondolni magadat.

Hosszú volt a csend. Riki Iasonra meredt, fejét kissé megdöntve, szemöldökét összevonva. A szemrehányás lassan bontakozott benne, miközben kezdett rájönni az ultimátum súlyára.

- Miért? Miért így Iason? - kérdezte végül halkan.

A válasz a csend volt. - Mert Jupiter így akarja. Mert Én így akarom.

- Te... akarod?

- Ez az egyetlen módja annak, hogy Jupiter elérhetővé tette azt, hogy együtt legyünk. És én egyetértek vele, Riki. Ha velem akarsz lenni, akkor a petem kell, hogy légy. Mert így láthatlak téged. Mert ez vagy te.

Fájt. Sőt, Iason mindig azt hajtogatta, hogy ő volt a petje. Soha nem hívta a szeretőjének - még azokban az időkben sem, amikor kockára tette a pozícióját, hogy megtartsa őt és adott neki némi szabadságot. Még mindig csak egy pet, és Riki már megszokta hogy az. Ennek ellenére, ma ez mégis fájt. Riki elfordította a fejét és valamilyen oknál fogva a blondie szükségesnek tartotta, hogy hozzátegye: - Én vagyok a fia, Riki. Ő teremtette a világot, és annak minden szabályát. A peteket, az eliteket és minden korlátozást. Én genetikai és társadalmi szempontból irányítom, annak érdekében, hogy a fent említett szabályok megfeleljenek nekem. És megteszik. Sajnálom, de én nem látom másként, amíg máshogyan nem rendelik.

- Tehát. - horkantott fel keserűen Riki. - Én egy pet vagyok a számodra, és ha úgy döntök elmegyek, akkor utána nem is akarsz látni engem.

És ő még azt hitte, szereti ezt a fickót...

- Nem. Ha úgy döntesz, elmész, akkor nem akarlak látni, hogy ne kínozzam magam a jelenléteddel. Ha úgy döntenél, elmész, őszintén remélem, el tudlak felejteni. Ellenkező esetben elviselhetetlen lenne.

Riki vetett rá egy pillantást. Iason ilyet mondott neki? Ezelőtt soha nem beszélt az érzéseiről Rikinek. Az ilyen vallomás minden blondienál azt jelentette, hogy félretette a büszkeségét. Vajon tényleg ennyire súlyos a helyzet? Mégis, nem tett jobb ajánlatot. Riki vállat vont és lesütötte a szemét.

- Nézz szembe a tényekkel Riki. - vetette oda Iason. - Még ha Jupiter el is fogadott bennünket és ténylegesen engedélyt kaptunk a szexre, mit gondolsz egy mongrel és egy blondie hogyan tud együtt élni ebben a világban? Egy blondie nem lehet szerető. De te mint a petem, a norma kereteibe illeszkedünk, legalább formálisan.

A szeme sarkából látta Riki, hogy Iason elérte őt. Érezte a meleg tenyerét az állán. Megfordította a fejét. Arra kényszerítve, hogy belenézzen újra a kék szemekbe. Nem tud ellenállni.

- Azt akarom, hogy figyelj arra, amit mondani szeretnék. - mondta a blondie impulzív kisugárzással. - Tudnod kell, mi az amit nyújtanék, hogy később teljes mértékben felelős legyél a döntéseddel kapcsolatban. Őszinte akarok lenni veled.

Riki megvonta a vállát. Neki már mindegy.

- Persze. Nyögd ki.

Iason bólintott és elengedte az állát.

- Nem foglak becsapni, Riki. Ha úgy döntesz, maradsz, minden vissza fog térni a régi kerékvágásba. Vonatkozni fog rád az összes pet korlátozás. Viselned kell a pet gyűrűt, anélkül, hogy levehetnéd. És ne is kezdj el azon gondolkodni, hogy kihasznállak téged. Úgy bánok veled, pontosan úgy ahogy korábban. Mint amikor visszajöttél hozzám. Mert örömmel tölt el. És akkor nem kapsz esélyt a távozásra. A pet nem jogosult dönteni a szabadságáról.

Ó, igen, Iason őszinte volt. Ebben az a borzalmas, hogy az ember nem tudja hogyan is kezelje az őszinteséget. Rikinek azonnal megvolt a teljes kép a helyzetről. Tudta mindezt, nagyon is jól. Ha az ember házi kedvenc, az számít, amit a mester szeretne. A kívánságok és vágyak nem jelentenek semmit. Vesznek ha akarnak, ahogyan akarnak és ahányszor akarnak. Nem érdekli őket ha fáradt vagy beteg netán fáj (a korábbi munkák, az út). Ha nem akarják, akkor is kiküldik, nem számít ha nem szeretnék megvenni abban a pillanatban - Riki ezt a részét utálta a legjobban. Nem is beszélve azokról a megalázó munkákról és a kellemetlen érzéstől, hogy Iason felette áll a hülye petgyűrűnek.

Természetesen a kapcsolatukban Riki Iasonra volt utalva, pár kérdést leszámítva a kettő között a választás rossz és elviselhetetlen volt.

- Hajlandó vagyok tenni egy engedményt. - folytatta a szóáradatot a blondie. - Te tényleg jó vagy a feketepiacon, és tudom, hogy a munka a magazinnál nem kielégítő. Így lehetővé tehetem a még nagyobb szabadságot ezen a téren. Megmondom Katzénak, lásson el még több felelősségteljes munkával. És hogy elhagyhasd Amoit saját akaratodból. Egy-két napra, amikor úgy érzem nincs szükség rád körülöttem. De ennyi. Semmi máson nem lehet változtatni.

Riki idegesen fészkelődött és káromkodott magában. A francba! A blondie mindig tudja hogyan kell bánni vele. Minden nagylelkű ajánlat, csak hogy boldoggá tegye, fokozta a frusztrációját. Milyen ravasz. Adott neki választást. Bele vezette őt a saját csapdájába a döntés érdekében. Minden szavában hála és jó szándék. De.. mi van ha, Iason tényleg hálás? Azt gondolta, hogy így hát most neki nincs más választása a történtek után. A fenébe is, ez valami gonosz kör, amiből nincs kiút.

- Te egy rohadt szemét vagy, ugye tudod? - fújta ki a levegőt.

- Igen, hallottam már egy-két alkalommal. - ismerte el a blondie mosolyogva.

Riki tehetetlenül rávigyorgott. Dühös volt, persze hogy az volt. De valahogyan sikerült Iasonnak elvarázsolnia még most is. Ki lehet ennyire ravasz és egyben őszinte is, és hogy lehet ennyire bonyolult? Ugyanakkor mosolyog rád, mosolyogva megfullaszt?

Riki megrázta a fejét és visszadőlt a párnára.

- Ez nem fair Iason.

- Mi nem fair? A választás?

- Főleg a választás és ezt te is tudod.

- Bevallom, azok után amit tettél, azt fogod választani, hogy az én petem leszel.

- Ellenkező esetben, soha nem hagysz dönteni, igaz?

- Lehetséges. - mondta szemtelenül a blondie. - Mégis, ha inkább a szabadságot választanád, nem foglak megállítani. Ezt megígérhetem.

- Ja, persze. - morogta komoran Riki.

Nem, ez nem fair! Rendben, el tudta fogadni, hogy Iason háziállata legyen. De sóvárgott. Vágyott a szabadságra. És amíg kénytelen maradni, választott valami egészen mást. Mintha kötelezné magát, ahelyett hogy kötődne. Senkit sem lehet hibáztatni, csakis őt. És hogy ő nem állt készen.

- Mi ez, valami játék? - bökte ki. - Azt reméled, ha úgy döntök maradok, abbahagyom a küzdelmet, igaz? Megtartasz engem és megszabadulsz a bajtól. Nem igaz?

- Játék. - nevetett halkan Iason. - Igen, bizonyos mértékben számítok erre. Azonban ha azt gondolod minden amit szeretnék csak hogy megfékezzelek, rosszul hiszed Riki.

Valamilyen oknál fogva ezek a szavak igaznak hangzottak. Riki elmozdította a szemét és egy hosszabb pillantást vetett Iasonra.

- Nem tudom azt választani, hogy a peted legyek Iason. Hát nem látod? Most nem!

- Akkor nem dönthetek másként. - Iason hangja nyugodt és higgadt volt, de Riki jól ismerte őt és nem lehetett becsapni.

Becsukta a szemét. Tökéletesen tudta mit kell tennie és mi a legjobb neki. Ő volt a mongrel az isten szerelmére! A büszkeséget és a szabadságot értékelik leginkább. És még volt egy esélye, hogy visszanyerje azt. Az egyetlen esély! Egyáltalán nem volt ésszerű a második lehetőség. Szóval, el kell hagynia az előtte álló fickót? Ez is jó. Ez a fickó megalázta, bántalmazta és megsértette. Folyamatosan, még most is

...Ez a fickó szereti őt...

Riki megborzongott, ahogy a nem kívánt gondolat belopakodott a fejébe. Oké, lehet, hogy a fickó törődött vele, de inkább kellemetlen volt. És Riki csak örül, hogy soha többé nem kell vele lennie. Most megy munkát keresni a fekete piacon, talán Katze is segít, vesz egy új lakást talán Midasban. Új életet fog kezdeni. Szabad lesz! És végül el fogja felejteni Iasont. Nem igaz?

Nem, ő nem. Soha nem fogja elfelejteni, már próbálta. A francba! A keze kényszeredetten ökölbe szorult a takarón.

- Legalább adj még egy kis időt.

- Nagyra becsülöm, ha az ügy érdekében történik. - egy halvány, de nagyon is világos ragaszkodás volt Iason hangjában.

És akkor Riki meglátta magát, amint azt csinálja. Gyorsan, fájdalmasan elhúzta a takarót, felfedve a combjait. 

- Tedd fel! - kiáltotta, bár gyűlölte ezeket a szavakat. Mindene remegett. A haragtól? A csalódottságtól? Nem tudta. 

Iason nem tett fel kérdéseket. Biztos volt benne. Talán azt szerette volna, ha meggondolja magát. Csak felemelte Riki kórházi ruháját és hozzáért az ágyékához a szokásos módon. Riki érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemében, amikor a hideg fémdarab összeszorította a húsát. Nem nézett rá, nem tudott.

- Csak azt ne várd, hogy hirtelen alázatos leszek. - csattant fel és igyekezett arrogánsnak tűnni. 

Iason nem húzta vissza azonnal a kezét. Elkezdte simogatni a testét, ami azonnal izgalmi állapotba került. Egy halk nyögés hagyta el Riki száját, bár küzdött, hogy csendben maradjon. 

Rémes volt - egyértelműen bizonyítja, milyen rosszul érezte magát a légkondis helyiségben.

- Engedd el. - nyögött. Iason elmosolyodott. 

- Mindig ugyanaz, nem Riki? Nem várom el az alázatot. Csalódott lennék, ha az lennél. 

Visszahúzta a kezét véglegesen, és rendesen visszahúzta Riki ruháját a combjára. A mongrel megkockáztatott egy pillantást gazdája felé. A mester - nem tudott dühös lenni e szavakra, nem tudta tagadni őket. Most már nem tudta megtenni ezt sem.

- Soha ne állíts meg ha mérges lennék. - motyogta mogorván.

- Mindig ugynazan, Riki. - ismételte meg a blondie ellenállhatatlan bájos mosoly kíséretében. Egyik kezével körülölelte a petjét és közelebb húzta magához. Riki pihentette a fejét az erős mellkason, félig engedve az ölelésen, félig ellenállva neki. Nekiütötte az öklét a blondie bordái közé, de hiányzott belőle az erő. És Iason nem is vette észre.

- Örülök a választásodnak. - suttogta.

Riki keze megemelkedett Iason körül, a mongrel valódi beleegyezésével. 

- Én is örülök, te szemét. - súgta vissza Riki.

Valamivel később

- Hol van Riki, Iason? - kérdezte Raoul, és körülnézett Iason lakásában. A pet nem volt itt. Ez meglepő, hiszen késő este van és amit a mongrel csinál a nap folyamán a fekete piaci munkahelyén vagy valami mást, akkor már vissza kellett volna jönnie.

- Katze nem mondta el? - Iason lustán leült a vele szemközt levő koktélasztalhoz és játszadozott egy pohár borral. - A kötelességét teljesíti. Laoconra repült ma. Holnap visszajön.

- Szóval tényleg hagyod repülni a peted. Tényleg Iason, akkor petnek nevezed még?

Iason finoman felhúzta a szemöldökét.

- Tehát úgy gondolod, nem? Jó. - mosolygott. - De ne aggódj Raoul, ő a petem. Ő egyedül az aki megüti a kritériumokat és ez teljesen elég. 

Ezzel Iason emelte poharát Raoulra, figyelmen kívül hagyva barátja komor tekintetét, ivott egy korty bort és egyértelműen elégedett volt magával.

The Eye's Boyfriend

 3. fejezet 

Napok teltek el azóta a bizonyos eset óta, de a viszonyom Ueda-sannal semmit sem változott. Güriztem, mint a robotok, Ueda-san pedig élvezte, hogy hajcsárkodhat felettem. Szerencsére hamar elérkezett a péntek, amikor is a bárban, ahová egyszer Mito is elkísért Álarcosbált rendeztek, persze itt mindenféle durva és szexi öltözékben lehetett nevezni, éjfél után pedig A Perverz játszóház is a program része volt. Ez kizárólag férfiaknak szólt, tehát amikor elújságoltam Mitónak, szomorú szemekkel nézett rám, szinte kérlelt, könyörgött, hogy csempésszem be valahogy, de sajnos ehhez nem állt rendelkezésemre kellő kapcsolat. Genjo fújjogott egy sort, majd közölte, hogy legközelebb akkor beszéljek ilyenekről, ha már befejezte az evést. Szerettem ilyenkor a bárban lenni, mert tényleg mindenki beöltözött valaminek, és bőven volt lehetőség dugni akárkivel, olyannal is, akinél amúgy esélyed sem lenne. Alig vártam, hogy leteljen a műszakom, szerencsére a túlóra se tartott csak este nyolcig, sietősen összepakoltam, kikapcsoltam a gépeket, nyomtatót, villanyt, majd lelifteztem és amint kiértem az épületből megcsapott a kellemes hűvöskés szellő. Még az épület takarásában voltam, amikor is észrevettem Ueda-sant, hogy valakivel beszélget. Mivel a kíváncsiság nagyúr, ezért a közeli bokorhoz lopakodtam és kikukucskáltam. Megint az a Takano nevezetű férfi volt az! Mit kereshet már megint itt? Végül Ueda-san beszállt hozzá a kocsiba és elhajtottak. Előbújtam a bokor mögül és csak ráncoltam a homlokomat. Felettébb érdekes dolgok történnek itt.

Annyira nem vittem túlzásba a beöltözést, csak felvettem egy fekete inget, farmert és a szememre húztam az álarcot. Extrém öltözék viselésében nem én vagyok az, akit keresni kell. Ahogy beléptem a bárba, már tömve volt emberekkel, úgyhogy biztosra vettem, hogy ma este szexelni fogok. Sajnos viszonylag régen került hosszú és vastag a fenekembe, de a ma este az én nagy lehetőségem. A pulthoz lépve, kértem egy sört, majd azt kortyolgatva felmértem a terepet. Elhaladt előttem egy jóképű rendőrfiú, majd a bal sarokban Batman és egy pankrátor nyalták falták egymást, amitől persze én is beindultam. Gyorsan kortyoltam is a jéghideg sörömből, hogy lehűtsön egy kicsit és igyekeztem nem nézni többet feléjük. Majd egyszer csak megláttam ŐT! Nem mást, mint Zorrot. Mármint egy annak öltözött istent. Szóval, be kell vallanom, hogy gyerekként rajongtam Zorroért és ez most sem változott. Ez a férfi pedig tökéletesen festett a jelmezében és jobban megnézve elöl is volt minek kidudorodni. Annyira belefeledkeztem a nézésébe, hogy arra lettem figyelmes ő is engem bámul, majd elmosolyodik és int a fejével, hogy kövessem. Na, nekem aztán nem kell ilyet kétszer mondani, megittam a maradék sörömet és utána verekedtem magam a tömegben. Ilyenkor a bár hátsó részeiben kialakítanak Sötét szobákat, azoknak, akik nem akarják hazavinni a kiszemeltet vagy a kocsiban megdugni és hasonlók. Egy pillanatra szem elöl tévesztettem az én Zorromat, de szerencsére a szemem hamar felfedezte őt. A folyosó végén levő szobába kanyarodott, úgyhogy követtem én is példáját, beléptem utána és becsuktam az ajtót. A szobában félhomály uralkodott, gyertyák világítottak, füstölők égtek a szoba különböző pontjain. Zorro pedig csak állt a szoba közepén felém nyújtott karral. Közelebb araszoltam, közben azon kezdtem igzulni, elég jó leszek-e neki és hasonló baromságokon. Végül is a méretemet nem kell szégyellni, szerencsére kellően meg vagyok áldva férfiassággal és a testem is jó, nincs rajta felesleg. Kinyújtott kezével megragadja az enyémet és magához von, nagyon szorosan simul hozzám és érzem mennyire fel van izgulva.

- Látom, nem vesztegeted az időt. – mondom neki nevetgélve. De nem szólal meg csak tart továbbra is.

- Oké, szóval nem fogsz megszólalni? – kérdezem tőle kíváncsian. A tekintetén látok egy pillanatnyi gondolkodást, de aztán megrázza a fejét, jelezve, hogy ő bizony néma marad. Furcsa, de ha szexelünk, felőlem azt csinál, amit akar, nyögök én helyette is akár.

A fürdőszobába vezet, a kád már fel van engedve forró vízzel. A világítás nagyon gyér, alig látok valamit, próbálok nem elesni. Ismét megragadja a karomat és belevág a vízbe, szó szerint köpni, nyelni nem tudok. Ő is utánam mászik, közben felfal a tekintetével, lassan közelít, mint egy vadállat, aki prédára vadászik. Odaér hozzám, lefogja mindkét kezemet és lágyan megcsókol. Felnyögök a csókjától, olyan édes íze van, még többet akarok belőle. Felbátorodva ezúttal határozottabban csókol, erőszakosan dugja át a nyelvét a számba, szinte alig kapok levegőt. Amikor egy picit ki tudom fújni magamat, ő addig megszabadul a nadrágjától és jelzi, hogy tegyem a dolgomat. A fejemet a víz alá nyomva, így kell leszopnom őt. Egyszerre ijesztő és izgató is egyszerre. Annyira keményre szopom, hogy úgy érzem azonnal elélvez, de akkor felránt és letépi rólam az inget és a nadrágot. Teljesen ki vagyok szolgáltatva előtte. Beszappanozza a kezét és elkezdi megmosni a hátamat, majd lefele haladva a fenekemet, majd felsikoltok, mert az ujjaival óvatosan belém hatol. Beleremegek annyira jó érzés ahogyan csinálja, közben a nyakamat szívja, csókolja. Amikor kellően kitágított kiszáll a kádból, én pedig egy pillanatra értetlenül nézek utána, aztán rájövök mit tervez. Én is felállok és kiszállok, majd megfog és felültet a mosdókagylóra. A zsebéből elővesz egy óvszert, majd a kezembe nyomja, hogy én húzzam fel rá, amit meg is teszek, de közben remeg a kezem.

- Nem izgulok, nem ez lesz az első mielőtt azt hinnéd, csak rég voltam már együtt férfival és tudod… - tök hülyén érzem magam, hogy itt magyarázkodom egy idegennek. Ő láthatóan jól szórakozik rajtam, majd minden előjel nélkül csak úgy belém hatol, amitől persze felsikoltok, hiszen még így is fáj egy kicsit, nagyon. Egyáltalán nem óvatos, egy vadállat, erősek a lökései, én már elmentem egyszer, míg ő még nem, hihetetlen, hogy így tudja tartani. Utána letaszít a földre és folytatja tovább, majd áttérünk az ágyra, az asztalra, végül vissza a kádba, szinte mindenhol megdugott ahol csak tudott. Fáradtan fekszünk egymás mellett, ez volt életem legjobb dugása, ez most már biztos. Ám az álarc még mindig rajta van, sőt a nadrágján kívül minden más is, úgyhogy ez nem ér, hogy ő tudja ki vagyok én pedig nem. Felülök az ágyon és megpróbálom levenni a maszkját, de ellöki a kezemet és kicsavarja.

- Oké, állj már le, ha nem akarod, nem veszem le. – rikácsolok, össze-vissza.

Erre elenged, felveszi a nadrágját és otthagy engem egyedül. Még egy kicsit élvezem a kényelmes fekhelyet aztán hazamegyek.

A munkahelyen Mito egyből letámadott, hogy meséljek mi volt a bulin. Kikerekedett szemekkel hallgatta végig a kalandomat Zorroval.

- Basszus, te aztán megütötted a főnyereményt, de mért nem kérted el a számát? Biztos dugtatok volna még egy párszor, olyan hülye vagy. – korholt meg Mito.

- Ez van. Na meg se szó se beszéd lelépett, ha akart volna valamit, hogy máskor is találkozzunk akkor azt jelezte volna valahogy.  – válaszoltam Mitónak.  

Mivel elég sok dolgom volt, elköszöntem barátnőmtől és bementem Ueda-san irodájába. Meglepett a rendetlenség ami fogadott, hiszen nála mindig a makulátlan rend volt az alap. Így már nem lesz olyan egyszer előhalásznom azt a papírt ami nekem kell. Ahogy átnéztem az asztalát, ott nem találtam meg, majd kinyitottam az íróasztal fiókjait és valami fekete, finom anyag akadt a kezem közé. Kivettem és megnéztem mi lehet az, majd amikor rájöttem lesápadtam és leültem a főnök székébe.

Ueda-san fütyörészve lépett be az ajtón, majd amikor meglátott egyből ordibálni kezdett.

- Te meg mi a faszt keresel a székemben és az irodámban Hotate?! – kapott dühromat Ueda-san.

Remegve álltam fel és felemeltem a bizonyítékot.

- Ez a magáé? – kérdeztem meg félve.

- Honnan szedted azt elő? Turkálsz a holmim közt? – szűrte a fogai között.

- Válaszoljon már! – Kiáltottam kétségbeesetten.

- Nem az enyém, örülsz? – vágta oda sietősen a választ. Nem hittem neki.

- Hazudik. De miért? Itt a bizonyíték és mégis tagadja. – kínomban felnevettem.

- Már mondtam, hogy nem az enyém, az egyik barátom adta kölcsön. Nincs okom hazudni és nem értem a kifakadásodat sem. – nézett rám fürkészően Ueda-san.

Alig értem mit mond, kába vagyok, azt hiszem, el fogok ájulni, vagy már meg is történt, mert Ueda-san rémült tekintetét látom magam előtt.