Ki vagy te? És mi a fenét akarsz tőlem?

4. fejezet

Izuru lélekszakadva ért oda az iskola kapujához. Mivel egész idáig rohant, muszáj volt leülnie egy padra. Ahogy lassan helyreállt a légzése, felállt és indult volna tovább, de hirtelen meglátta Ikoma-senseit kilépni a kapun. A sensei sietősen szedte a lábát, szinte futva tette meg az utat az autójáig, majd sebesen elhajtott. A rossz érzés egyre jobban eluralkodott Izuruban, ezért futólépésben tette meg az utat a suli bejáratáig. Először a szertár felé vette az irányt, mert valami azt súgta neki, hogy ott fogja megtalálni Atarut. Útközben az egyik takarító megállította, de aztán kimagyarázta magát, hogy csak a tesicuccáért jött vissza. A tornateremben csend honolt. Izuru fülelt, hátha meghall valamit, de egy árva nesz se hallatszott. Vett egy mély levegőt és lenyomta szertár kilincsét, majd mielőtt belépett volna felnyomta a villanyt. Belépve hatalmas rendetlenség fogadta. Minden felszerelés szanaszét volt dobálva. A hátsó részből egy halk nyöszörgés hallatszott. Izuru óvatosan lépkedve megindult a hang irányába. Amikor odaért nem akarta elhinni, amit lát. Ataru ott feküdt egy szivacson teljesen meztelenül, kikötözve, megkínozva, véresen. Izuru nem tudott megszólalni, a térdei megbicsaklottak, elesett és csak sírt és sírt.

Fogalmam sincs mióta feküdhettem itt, csak azt tudom, hogy olyan mintha valaki sírna a közelemben. Óvatosan megmozdítom a fejem a hang irányába, rohadtul fáj a mozdulat, de sikerül annyira elfordítanom, hogy megláthattam Izurut egy zsámolyon ülve könnyes szemekkel. Riadt tekintettel néz rám, hirtelen feláll, majd visszaül, rágcsálja a szája szélét, szörnyen ideges és látom rajta a tehetetlenség okozta dühöt is. Közben észreveszem, hogy a kezem nincs többé megkötözve, így óvatosan felnyalábolom magamat és felküzdöm ülő helyzetbe. Izuru továbbra is engem néz, már nem kell sok, hogy megkérdezze.

- Ki tette ezt veled? – mondja ki végül a várt kérdést. Mit mondhatnék? Azt se tudom elhinné-e, még nekem is alig akar összeállni a kép, hogy a büdös francba magyarázzam ezt el életem értelmének?!

- Ő volt igaz? A sensei. Amikor ideértem, láttam elhajtani a kocsijával. – lehajtott fejjel beszélt, majd felállt, és belebokszolt a falba jó erősen. – Ezért meg fog fizetni! Kicsinálom! – hajtogatta egymás után ezeket a szavakat. Teljesen ledöbbentem. Még sosem láttam Izurut ilyen dühösnek és harciasnak. Persze a helyzetet nézve, teljesen érthető a reakciója, de mégis furcsa.

- Nem ő volt. – válaszolom végül. Erre megáll, rám néz, próbálja kiolvasni a tekintetemből az igazságot.

- Ne védd őt! Nézd meg mit csinált veled! Megerőszakolt, megvert! Hogy vagy képes fedezni? – kiabált rám.

- Nem fedezem, csak nem ő volt. Figyelj, majd később megbeszéljük ezt, jó? Tényleg szarul érzem magam, haza szeretnék menni. Kérlek. – könyörgő bociszemekkel nézek rá. A tekintetén láttam valamit elsuhanni, amit nem tudtam hova tenni, de végül odajön hozzám, felnyalábol, és itt hagyjuk végre ezt a borzalmas helyet.

Egy hétig nem mentem iskolába, de nagyon hamar elérkezett a hétfő, amikor is muszáj bemennem. Izuru az eset óta nem szeretkezett velem, azt hitte megtörtem, pedig őt jobban megviselte ez az egész, mint engem. Belegondolva tényleg nem normális, hogy engem, mint áldozatot fele annyira se érdekel a dolog, mint őt. A beszélgetést a történtekről azóta is húzom-nyúzom, tudom, ez sem tetszik neki, válaszokat akar, de nem adhatok neki, amíg én sem látom világosan a helyzetet. Nem várt meg, nélkülem ment el a suliba. Összeszedtem a cuccaimat, felkaptam a mappáimat, kinyitottam a bejárati ajtót és beleütköztem egy mellkasba.

- Elnéz… - próbáltam kinyögni, de elakadt a szavam, mert akinek nekiütköztem nem más volt, mint Ikoma-sensei. Lökött rajtam egyet, majd bejött utánam vissza a lakásba és becsukta az ajtót.

Határozott mozdulatokkal, mint aki otthon van becsattogott a nappalinkba és kényelembe helyezte magát a kanapén. Nem tehettem mást, követtem és leültem a könyvespolc mellett levő fotelba.

- Látom felépültél Ataru. Tudod, nagyon szexi voltál megkötözve. Láttam a szemedben, hogy élvezted, még ha tagadni is próbálnád. Imádtad a farkamat a szádban. – megnyalta a szája szélét, ahogy ezt kimondta.

- Nem fogom tagadni. Soha sem gondoltam volna, hogy élvezni fogom az ilyen szexet. Főleg nem egy idegennel. – nyomtam meg a szó végét.

Óvatos mosolyra húzódott a szája. – Mire gondolsz? – kérdezte végül.

- Mondja meg maga. – válaszolok rezzenéstelen arccal. – Mielőtt megerőszakolt volna, azt mondta, a sensei ártatlan. Hogyan értette ezt?

- Tényleg tudni szeretnéd a teljes igazságot? Úgy gondolod az elméd képes befogadni az elhangzottakat? – fürkészően néz, de állom a tekintetét, ezért végül folytatja. – Hát legyen. Itt az ideje megtudnod az igazságot.

A gyomrom görcsbe rándul, hányinger kerülget, szédülök, de alig várom, hogy kiderüljön, mi a szar történik az életemmel.

A lábát feldobja az asztalra, fog egy párnát a feje alá rakja majd végül szólásra nyitja a száját.

- Minden az álmaidban kezdődött. Amit ott átéltél az valóságos volt. Először csak úgy tudtam hozzád kapcsolódni, mivel nekem nincs testem, viszont az álmaidban tudtam magamnak szerezni egyet. Amint megerősödtem, kitörtem az álmaidból és megszereztem magamnak Ikoma-senseit. Hazudtam neki, azt mondtam, amit hallani szeretett volna, ezért belement abba, hogy a testét használjam. Persze ahogy ez megtörtént, mindent el is felejtett, tehát nem emlékezett rám, sem az egyezségre, mígnem te felhoztad neki a büfés dolgot.

Most aztán kikerekedtek a szemeim. Ez az egész tisztára olyan, mint egy kész átverés show vagy egy X-akták vagy nem tudom.

- Szóval, akkor a tudatalattija mélyéről előástam az emlékeit? – kérdeztem vissza.

- Pontosan. Bevillantak neki dolgok, amiknek nem lett volna szabad, ezért azt tettem, ami helyes.

Vártam, hogy folytassa, de csak meredten maga elé bámult.

- Micsodát? Újra kitörölte a memóriáját? – tippeltem, de csak megrázta a fejét.

- Ennyire azért nem egyszerű a dolog, elvittem a bolygónkra, hogy ott éljen tovább. A bolygónkon létrehoztuk teste tökéletes másolatát, amibe beköltöztem és itt vagyok.

- A sensei belement ebbe, mármint hogy elvigyék? – valahogy ez nem tűnt túl reálisnak nekem. Viszont az eddig elmondottaktól egyáltalán nem akadtam ki, sőt izgalommal töltöttek el. Azt hiszem már szinte vártam valamiféle természetfeletti magyarázatot minderre.

- Persze, mert a mi világunk a dugásról szól. Ez tart életben minket. Neki pedig nincs más dolga csak baszni egész nap, minden másról gondoskodunk. Hülye lett volna kihagyni. Te valamiért különleges vagy, nagyon erős a szexuális kisugárzásod. Ezért is kellesz nekem. – a szemeiben őrült vágy égett. A tekintetével levetkőztetett.

- Persze adok haladékot, hogy rendezhesd a kis barátoddal a dolgot és megszabadulj tőle. – mondta félvállról.

- Tudok egy sokkal jobb megoldást. – mosolyodtam el.

- Mi lenne az?

- Hozok egy pohár vizet és elmondom.

- Ataru, itt vagy, Ataru?

- Igen, bocsi, csak rendet raktam. – bukkantam fel a kanapé mögül.

Izuru kérdően nézett rám, majd megvonta a vállát, a hűtőhöz sétált, kivett egy doboz narancslét és belekortyolt.

- Miért nem voltál suliban? A rohadék miatt? – kérdezte.

Odasétáltam hozzá, kézen fogtam, majd a kanapéhoz húztam.

- Ülj le, beszélnünk kell.

A tavasz varázsa

A tavasz varázsa

Nem is emlékszem mióta utáltam a tavaszt. Na, jó ez így nem teljesen igaz, pontosan tudom mióta, csak ezt inkább jó mélyen eltemettem magamban. Tudom, sok embernek ez az évszak jelenti a megújulást, az új szerelem kezdetét, a virágok rügyezését, a boldogan kéz a kézben sétáló párokat, az utcán önfeledten játszadozó gyerekek vidám kacagását. Nagyon régen nekem is ezeket jelentette. Volt idő, amikor a tavasz szóra nem rándult görcsbe a gyomrom, és zárkóztam be szobám magányába, hanem én is kint örültem a jó időnek pont, mint mások. Milyen érdekes, hogy egy negatív esemény képes kiváltani az emberből azt, hogy megutáljon egy évszakot. Korábban a téllel nem voltam kibékülve, nem szerettem fázni, hiába öltöztem fel jó melegen, a hideg bekúszott egészen a csontomig. Most viszont egészen máshogy viszonyulok hozzá. A hideg megfagyasztja a fájdalmat, a hópelyhek gyönyörű tánca elvarázsol, eléri, hogy ne rágjam magam a múlton. Bolond szerelmes voltam én is, azt hittem enyém a világ, és ez örökké így fog maradni. Utólag visszagondolva szörnyen naiv voltam, csüngtem minden egyes szaván, nem kérdőjeleztem meg a tetteit, mert megbíztam benne, ami borzasztó nagy hibának minősült. Most már tudom, nem szabad megbízni senkiben, egyedül csak saját magamban. Az, akit szeretsz, akkor szúrja a hátadba a kést, amikor a legkevésbé várnád, és hogy érezd a törődést párszor meg is forgatja benned. Csodaszép tavaszi délután volt azon a végzetes napon. Élveztem a bőrömre simuló napsugarak érintését, a madarak boldog csiripelését, miközben egy padon ülve elnyaltam vaníliaízű fagyimat. A kedvenc parkom nyüzsgött az élettől. Családok piknikeztek, gyerekek fogócskáztak, sárkányt eregettek, kisbabák sírtak a babakocsiban, szerelmes párok loptak titokban csókot egymástól a padon, idős bácsik ültek a szökőkútnál az árnyékban újságot olvasva, miközben a fejük felett a boldog madárcsalád trillázott. Rájuk nézve elöntött a boldogság, alig vártam a délutánt, hogy találkozzak életem értelmével és elmélyítsük a kapcsolatunkat. Nyílt titok volt, hogy ma megkéri a kezemet. A gondolatra a szívem majd kiugrott a helyéről, röpködni tudtam volna, mint a madarak, legalább két méterrel a föld fölött jártam, és imádtam ezt az érzést, azt akartam, hogy örökké tartson, míg világ a világ, sőt azon is túl. Tudom, nyálas voltam, de ezt tette velem a szerelem. Másfél éve voltunk együtt, de olyan volt, mintha egész életünkben ismertük volna egymást, tudtuk mire gondol a másik, ismertük egymás ki nem mondott gondolatait, olyan volt nekem, mint a másik felem. Nem is gondoltam volna, hogy az ember lehet ennyire boldog. Hirtelen ötlettől vezérelve, azt találtam ki, hogy meglátogatom még az este előtt. Egyszerűen muszáj volt látnom, csókot akartam lopni tőle, ami kitart estig. Megálltam az utca végén levő kávézónál kértem két kávét, hogy mégse menjek üres kézzel és legyen ürügyem miért is látogatom meg ma az este előtt. Először arra gondoltam, felhívom, hogy megyek hozzá, de aztán elvetettem az ötletet és inkább a meglepetés erejével indultam útnak. Szinte láttam magam előtt először döbbent majd mosolyra húzódó száját. Mivel volt kulcsom a lakásához, inkább nem csöngettem a kaputelefonon, hanem beosontam a lépcsőházba és halkan kinyitottam lakása ajtaját. Az ajtón belépve felfedeztem bakancsát a cipőtartóban és kabátját a fogason. Hangtalanul lépkedve haladtam végig az előszobán, át az ebédlőn egyenesen a szobája irányába, de egy furcsa zaj megtorpanásra kényszerített. Mintha nyögdécselést hallottam volna, erőt vettem magamon és tovább mentem, míg végül odaértem a hálószoba ajtajához. Egy határozott mozdulattal elfordítottam a kilincset és a lehető legborzasztóbb kép tárult a szemem elé. Nem tudtam megszólalni, csak néztem, próbáltam feldolgozni amit látok, de az agyam csütörtököt mondott. A két kávé hatalmas puffanással landolt a hófehér szőnyegen. Ekkor vettek észre, addig teljesen bele voltak melegedve a „játékukba”. A vőlegényem Zack, a saját testvérével Colt-al hempergett! Nem is egy másik csajjal, hanem a saját öccsével. Zack abbahagyta, amit addig csinált majd felállt és elindult felém.

- Ne gyere közelebb! – üvöltöttem. – Mióta vagy buzi?! – kiabáltam sokkos állapotban.

Süket fülekre talált, amit mondtam, mert egyre közelebb jött, míg végül megfogta a karomat és akaratom ellenére az ágyhoz vonszolt.

- Nem vagyok buzi, biszex vagyok. – válaszolta nyugodtan. Colt-al pedig régóta tart a viszonyom. Te ezt nem értetted volna meg. Egyszerűen arról van szó, hogy szükségem van egy jó, hosszú farokra is, ami kielégít. Most viszont valóra válik egy másik nagy álmom, hogy hármasban csináljuk. – mosolygott rám.

Nem akartam elhinni, amit hallok. Ez a Zack nem lehet az, akit idáig ismertem. Colt lefogott, próbáltam rúgkapálni, de esélyem se volt a két pasi ellen, Zack pedig letépte rólam a ruháimat. Könnyes szemmel néztem rájuk, sírtam szakadatlanul.

- N-ne, kérlek, könyörgöm, ne tedd ezt! – rimánkodtam, de nem törődtek velem. Durván megerőszakoltak.

Amikor vége volt, fátyolos tekintettel szedtem össze a cuccaimat.

- Fel foglak jelenteni titeket és a börtönben fogtok megrohadni. – szűrtem a fogaim között. Erre Zack felpattant és az éjjeliszekrény fiókjából egy fegyvert vett elő.

- Ha beszélni mersz, neked véged. – szegezte rám a pisztolyt.

Keserűen felnevettem. – Szerettél te egyáltalán? – kérdeztem meg azt, amit úgyis tudtam, csak a szívem nem tudta elfogadni a választ.

Úgy tűnt elgondolkodott a válaszon. – Nem szerettelek, de unaloműzésre jó voltál. – vágta a képembe.

- Rohadj meg! – köptem felé. – Ingyen bérleted lesz a börtönben. – közöltem vele, ám ami ezután történt minden rémálmomat felülmúlta. Felpattant az ágyból és rám célozva meghúzta a ravaszt, én pedig moccanni se bírtam, a lábaim nem engedelmeskedtek. Amikor biztosra vettem, hogy meghalok Colt elém ugrott és a golyó őt találta el, de mindez olyan volt mintha lassított felvételen keresztül látnám az egészet. Felsikítottam, Colt pedig összeesett előttem, Zack kezéből kiesett a pisztoly, üvegszemmel bámult vérben fürdő testvérére, majd egyfolytában azt ismételgette, hogy ő nem akarta. Ezek után sok mindenre nem emlékszem, csak arra, hogy valamelyik szomszéd kihívta a zsarukat, bevittek mindenkit a rendőrségre, Colt-ot a kórházba, felvették a vallomásokat, végül engem is megvizsgált egy doki és utána filmszakadás. Rá pár napra tudtam meg, hogy Colt belehalt a sérülésébe, Zack-et pedig hosszú év börtönre ítélték nemi erőszak és gyilkosság vádjával. Mindez egy csodaszép tavaszi napon történt. Ezért utálom ezt a szót, hogy tavasz, a hideg is kiráz tőle.

Mindez öt éve történt, azóta pincérnőként dolgozom egy kávézóban, és próbálom élni tovább az életemet. Időközben ismét beköszöntött a tavasz, megint minden virágba borult, és szerelmespárok töltik meg a tereket.  Van egy fickó, elég jóképű, hosszú gesztenyebarna hajú, olyan 178 cm, kék szemű és motoros szerkóban feszítve szokott minden egyes nap beülni és meginni a maga kis kávéját. Közvetlenül az ajtó mellett jobb oldalon levő asztalnál szokott ülni, újságot olvasni és engem figyelni. Próbálja diszkréten csinálni, de én már réges rég kiszúrtam őt. Most is épp hozzá igyekszem, hogy kiszolgáljam kedvenc kávájával.

- Parancsoljon! – teszem le elé a kávésbögrét.

- Köszönöm! – néz fel barátságosan az újságjából. – Kérhetnék még valamit? – kérdezi mosolyogva.

- Mondja csak.

- Leülne ide addig, amíg megiszom a kávémat. – néz rám kihívóan.

Persze szokásomhoz híven elpirulok. Azóta az eset óta nem volt komoly kapcsolatom, sőt egyáltalán semmilyen se volt.

- Nem tehetem, ugyanis más asztaloknál is várnak. – húztam ki magamat és körülnéztem, de rá kellett jönnöm, hülyeséget mondtam. A kávézóban rajta kívül nem volt egy árva lélek sem. A francba.

- Ó, nem tudtam, hogy szellem vendégek is vannak itt. – kacag fel.

- Pedig vannak, mit szól hozzá! – durcáskodom.

- Jól áll magának a morcoskodás. Foglaljon helyet, legalább addig, amíg nem jön újabb vendég. – húzza ki a mellette levő széket. Megadóan felsóhajtok. Hát legyen. Leülök mellé és feszengve tekintgetek körbe.

- Úgy ül, mintha karót nyelt volna. – nevet fel a férfi. – Mellesleg Dan Cross vagyok. – nyújtja felém a kezét.

- Én pedig Linda Hogan. – fogadom el a kinyújtott kezet. Határozott kézfogása van, és egy jóleső bizsergés fut végig a karomon. Pár percig mind a ketten csak nézzük a másikat, majd mindketten felnevetünk és elengedjük egymás kezét. Sok mindenről beszélgetünk, és egyre szimpatikusabbá válik nekem Dan. A napokból hetek lesznek mindig, amikor betér, úgy időzítek, hogy le tudjak mellé ülni egy kicsit beszélgetni. Megtudtam róla, hogy egyedül él egy családi házban, van egy farkaskutyája, akit 4 hónaposan fogadott örökbe, saját vállalkozása van és a motorozás a hobbija. Akarva akaratlanul is egyre többet és többet szeretnék kapni belőle, míg végül az egyik este, amikor hazakísért megcsókolt a kapuban. Szörnyen féltem, hogy nem leszek képes rá, de nagyszerű érzés volt, nem villantak fel rémképek arról a szörnyű napról. Félve ismertem be magamnak, hogy beleszerettem Dan-be.

Ám az egyik hétfőn nem jött be az üzletbe. Hiába vártam, nem jött. Megkérdeztem Jo-t, hogy nem látta-e, de furcsán nézett rám és azt mondta ilyen vendéget soha sem látott itt. Ekkor viszont én néztem nagyot, és bizonygattam neki, hogy törzsvendég, mindig az ajtó közelében szokott ülni és újságot olvas, kávét iszik, és motoros szerkóban szokott lenni, de ő csak megrázta a fejét. Az elkövetkezendő két nap is így telt el, nem jelent meg, nem is keresett, hiába hívtam nem vette fel a telefonját. Másnap viszont kora reggel, reggeli közben átfutottam a helyi híreket, nem is néztem melyik kiadást és megláttam Dan képét, és egy motorbaleset helyszínét ahol a motoros nekihajtott egy oszlopnak és azonnal szörnyethalt. Mindez másfél hete történt. Rosszul lettem hányinger kerülgetett, nem akartam elhinni, hogy Dan nincs többé, hiszen most találtam meg újra a boldogságot, miért vette el a Jó Isten őt ilyen hamar?! A cikk másfél hetet ír, ami szintén lehetetlen, akkor még nagyban bejárt a kávézóba, lehetetlen. Sírva aludtam el és volt egy különös álmom. Dan jelent meg és arra kért kövessem őt oda, ahol örökké boldogok lehetünk, oda ahol örökké tavasz van. Könnyes szemmel ébredtem fel, majd felöltöztem és kikocsikáztam a baleset helyszínére. Lementem a partra és belegyalogoltam a tengerbe. Hideg volt a víz, de nem érdekelt csak mentem előre, míg végül teljesen elborított a víz és végül nem éreztem semmit se.

- Végre eljöttél! – ölelt magához Dan. Én pedig szenvedélyesen megcsókoltam. Körbenéztem és magamban igazat adtam neki. Ez a hely, a halál után maga a csoda, tényleg itt van a tavasz varázsa. Ezek után a tavasz lett örök boldogságom záloga.

Liebster Award #2

Egy nagyon kellemes meglepetés ért ma, ahogy felléptem molyra. Annie nevéhez fűződik, hogy megkaptam ezt a fantasztikus díjat, és el nem tudom mondani, mennyire örülök neki, vigyorgok itt egyfolytában mint a vadalma :D Nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltál rám! :)

Szabályok:

1) Tedd ki, kitől van a díj!
2) Írj magadról 11 dolgot!
3) Válaszolj 11 kérdésre!
4) Küldd tovább 11 bloggernek!


11 dolog magamról:

1. Egyke vagyok, nincs testvérem, bár néha egy fiútestvért elfogadnék magam mellé (hozhatná a helyes haverjait :P ) :D De igazából megszoktam, hogy nincs tesóm, el vagyok mint a befőtt.
2. Sajnos lusta dög vagyok, ezért nehezen veszem rá magam a takarításra, boltba járásra XD
3. Utálok vásárolni (ruhákat, cipőket). Tudom a lányok többsége imád, de én gyűlölöm. Szeretem gyorsan letudni az egész vásárlás mizériát és nem órákat eltölteni egy boltban. 
4. Jelenleg szingli vagyok, de álmaim férfija mindig felbukkan valamelyik könyvben :D
5. Amikor ovis lehettem kb, volt egy kutyám, nagyon szerettem és amikor levittem pisiltetni akkor megkörnyékezett a többi gyerek, meg akarták simogatni..stb de én irigykedtem, felvettem a kutyát ne simogassák meg aztán amikor felmentünk a kutyulival szépen az előszobába pisilt XD :D Utólag visszagondolva nagyon kisajátítottam szegény kutyust :) :D
6. Szintén ovis koromban kivették az orrmandulámat, mert nagyon fülfájós voltam. Mielőtt kivették, a doktornéni mondott egy versikét amire a mai napig emlékszem: "Csukd be szemed, nyisd ki szád, kirepül a mandulád." Azért olyan sitty-sutty nem repült ki, de megmaradtam és a fülfájás is elmúlt aztán. :)
7. Kedvenc zenei stílusom a rock, Jrock, bár néhanapján elgyengülök és más stílust is szívesen meghallgatok.
8. Kedvenc sorozatom, amit tuti semmi sem fog tudni túlszárnyalni az a Fiúk a klubból. Aki látta, tudja miről beszélek. ;)
9. Animében kedvenc műfajom a yaoi,mostanság más nem is igazán tud lekötni. (lehet függő lettem? o.O)
10. Adminisztrátorként dolgozom.
11. 25 éves vagyok, de simán diáknak nézek ki :D Múltkor utaztam busszal, aztán a sofőrnek mondom, hogy kérek egy egész jegyet, aztán rám néz, nem diákot? :D Hát igen, én leszek az örök fiatal :D


Annie kérdései és a válaszaim rá:

1. Téged is sokkhatásként ért az Egmont kivonulása a magyar könyvpiacról?
- Teljesen sokként éltem meg az egészet. Az egyik kedvenc kiadóm volt, igényes könyveket adtak ki, kedvesek voltak, a megrendelt könyvek is mindig időben megérkeztek. Egyik kedvenc íróm Nalini, ezért remélem, hogy egy másik kiadó le fog rá csapni és folytatják a már megkezdett sorozatait. 

2. Van olyan könyvadaptáció amit jobbnak tartasz mint magát a regényt?
- Talán a Valaki másnak az élete ilyen, ami jobb lett mint a regény, illetve nem is jobb, de nem olyan nyomott érzést keltett hanem inkább vicces volt. Illetve tervezem megnézni a Beavatottat, amit eléggé dicsérnek, úgyhogy arra még kíváncsi leszek, de még magát a könyvet nem olvastam.

3. Kik a kedvenc íróid és miért? (legalább három szerzőt kérnék szépen)
- Karen Marie Moning: Ki ne olvasta volna a Tündérkrónikákat? Nekik nem kell bemutatni Moningot, aki egyszerűen elvarázsolt. Sikerült egy olyan világot teremtenie, és mindezt papírra vetnie ami egy az egyben hibátlan. Mac, Barrons, Dani, Vlane és a többiek egytől egyik kidolgozott karakterek, fejlődnek, titkaik vannak, Moning úgy csűri csavarja a szálakat a legvégéig, hogy halvány lila gőze sincs az embernek mi fog belőle kisülni. Részletesen leírja a helyszíneket, teszi mindezt úgy, hogy nem unalmas. Örök kedvenc írónőm. 
- Nalini Singh: Egy világ, két faj sorozatát olvastam eddig, és azt vettem észre az első kötetnél, hogy teljesen magába szippantott ez a varázslatos világ. A mentálok világának a leírása annyira részletes, hihető, az alakváltók, Lucas nyamm :P Kell az a pasi :D Szívesen tartoznék ehhez a világhoz amit kitalált. 
- Sherrilyn Kenyon: Szeretem a görög mitológiát és tetszik, hogy belevette ezt a könyvbe. Sötét vadászok, Vérvadászok, Álomvadászok mindegyik történetét megismerhetjük, miközben a szívünkhöz nőnek és megtalálják a boldogságot. Kenyon is úgy tud írni, hogy az elejét a végéig fenntartja az olvasó érdeklődését, nincsenek hullámvölgyek, bár volt egy álomvadászos könyv, ami kicsit gyengébb lett a többinél, de azt is élvezettel olvastam.
ui. még nagyon sok kedvenc íróm van, de ha csak három kell akkor három kell :( :D

4. Legkedvesebb dalod/dalaid amit/amiket könyvek által ismertél meg?
- Abbi Glines:Existence könyvében Dank éneke a Yet you stay ami nagyon tetszett és egy ideig csengőhangom is volt.

5. Legkedvesebb könyvsorozataid?
- Nalini Singh: Egy világ, két faj állandó küzdelem
- Laurell K. Hamilton: Anita Blake sorozat
- Karen Marie Moning: Tündérkrónikák

6. Melyik a kedvenc évszakod?
- Tél

7. Szereted az ünnepeket?
- Igen, még ha egy-kettő már nem is olyan mint régen volt. 

8. Voltál már cikis helyzetben amikor nyilvános helyen olvastál? (például egy vicces résznél hangosan felröhögtél, amikor pont a szénsavas üdítődet kortyolgattad, amiért minden szempár rád szegeződött)
- Nem emlékszem ilyenre.

9. Moziba jársz vagy inkább letöltögeted a filmeket? 
- Tény, hogy a mozinak van egy hangulata, de az utóbbi időben online szoktam filmeket nézni.

10. Könyv vagy e-book párti vagy?
- Mindkettő.

11. Melyik volt az eddigi legrosszabb könyv amit az idén olvastál?  
- Caroline Hanson: Love is darkness


Kérdéseim:
1. Ki az a leginkább utált női könyves karakter, akit szívlapáttal csapnál agyon és miért őt választottad?
2. Ki az a leginkább utált férfi könyves karakter, akit szívlapáttal csapnál agyon és miért őt választottad?
3. Kedvenc könyved, amit az idén olvastál?
4. Az olvasáson kívül mi a hobbid?
5. Ha az általad választott könyvből életre lehetne kelteni az álompasit és férjhez menni hozzá, te kit választanál?
6. Szoktál meséket nézni? (Ha igen, melyik a kedvenc)
7. Kérnék szépen egy veled történt ciki sztorit :D
8. Mi a terved a nyárra, utazás, koncertek..stb?
9. Szereted a yaoit? 
10. Ha lehetne egy szuperképességed mit válsztanál?
11. Tea vagy kávé párti vagy inkább?



A díjat küldeném:

- http://angyalidemonok.blogspot.hu/

- http://sylviebarthus.blogspot.hu/

- http://ejcserkesz.livejournal.com/

- http://nejiblogja.blogspot.hu/

- http://nigayamificiei.blogspot.hu/

- http://drewyaoi6.webnode.hu/

- http://tessatollabol.blogspot.hu/

- http://negy-nevtelen-regeny.blogspot.hu/ 

- http://toffy-chan.blogspot.hu/ 

- http://kiruuzakkantkuckoja.blogspot.hu/ 

- http://www.roni-olvas.blogspot.com


Ui: Kellemes Húsvéti Ünnepeket! :)