Whirlwind

Whirlwind 

David Rudd álnéven beügyeskedi magát egy meleg baráti társaságba, ahol aztán megkezdi a rombolást… vajon sikerül elérnie a célját Davidnek (Drakenek) vagy győz a barátság, szerelem?

Röviden erről szólna ez a történet, de azért a felszín alatt is érdemes körülnézni.

A barátok:

- Bobby és Sean ők egy párt is alkotnak, és épp azt tervezik, hogy összeköltöznek.

- Des a kalandor, akinek még nem volt komoly kapcsolata, bár a film végére mégis rátalál a szerelem. J

- JD, aki később TC is lesz, sőt a film végére már csak simán Henry :D Lúzer srác, sosincs szerencséje semmiben, szeret nyafogni és sajnáltatni magát.

- Mick, aki szeret főzni és szingli, mert még nem tudta magát túltenni a párja halálán.

- David/Drake, akit megcsalt Kyle a párja és elhagyta a legjobb barátjáért, ezért gyűlöli a melegeket és igyekszik tönkretenni más boldogságát, ha már ő szenved, akkor más se legyen boldog alapon.

Jókedvűen indul a sorozat, egészen addig, amíg fel nem bukkan Drake. Egy összejövetelen mutatják be a fiúknak, akik szívélyesen fogadják, ő pedig máris azon töri a fejét, hogyan bomlassza szét a társaságot. Dessel lesz egy egyéjszakás kalandja, de semmi több. 

JD-t pedig bíztatja, hogy álljon a sarkára, éljen úgy ahogyan szeretne, ne szalassza el a lehetőségeit..stb így JD kilép a munkahelyére, a majd valami úgyis lesz alapon és Drake hatására a nevét is megváltoztatja TC-re, és elkezd úgy öltözni, ahogyan Drake teszi, persze neki közel sem áll olyan jól, hiszen nem az ő stílusa.

Des elkotyogja Drakenek, hogy Micknek meghalt a szerelme, Drake pedig a szórakozóhelyen próbál pasit keríteni Micknek, aki ezt nem veszi jó néven, sőt amikor megtudja, hogy Des beszélt a volt párjáról Draknek még össze is vesznek. Drake jó úton halad a céljai elérése felé.

Közben egy idős meleg párnak évfordulója lesz, ezért a barátok meg akarják őket lepni egy bulival, de Drake ügyeskedésének köszönhetően egy darabig úgy néz ki, hogy mégsem lesz ünnepség.

Drake közben együtt edz Bobbyval, akinél később be is próbálkozik, de a fiú visszautasítja, így Drake rájön, hogy jobban jár, ha Seannál próbálkozik. Bobby és Sean sokat veszekednek, a költözés miatt, bulizás miatt és Sean elmegy iszogatni Drake-el, aki ott is tömi szegény fiú fejét, a pia is hatással lesz rá, de Drake rányomul és Sean nem igazán tiltakozik, így lefekszenek egymással.

Másnap persze rohadtul bántja a dolog Seant és el is mondja a barátainak mi történt, és ők is látják, milyen szemét fickó Drake, persze Bobby is megtudja, ezért összevesznek Seannal és elköltözik. Szerencsére Sean nem adja fel és addig jár Bobby után mígnem kibékülnek,

 és JD pedig Des és Mick segítségével mégis összehozza az ünnepséget az idős meleg párnak. A bulin ott van Drake két haverja, így a fiú is megtudja, hogy a terve ellenére a barátok mégis együtt vannak, odamegy, de csak ő marad szarban, ezért mégis csak győzött a barátság és a szerelem, míg Drake tovább fortyoghat a boldogtalanságban és keserűségben. Továbbá, amíg nem tud túllépni saját fájdalmán, addig megkeseredett lesz és másokat is boldogtalanná fog tenni. Sajnos sokan beleesnek a csapdájába, és biztos vagyok benne, sok barátság és szerelem sínylette meg Drake ármánykodását.

Mindenképpen jó film volt, ajánlom azoknak, akik még nem látták. :)

The Eye’s Boyfriend

 4. fejezet

Hangokat hallok, de nem látok senkit és semmit. Először távolinak tűnnek, majd egyre közelebbinek. Ismerősnek tűnnek, az egyik hang egy nőé a másik pedig egy férfié. Mind a ketten kiabálnak, a fejem pedig majd szétrobban. Kényszerítem a szememet, hogy kinyitódjon, először forog velem a szoba, majd szép lassan megáll a körhinta.

- Fogalmam sincs, mi a fasz történt Hotatéval! Gondolt egyet és elájult.  – Ez a hang Ueada-san hangja volt.

- Lehet mentőt kellene hívni, elég sápadt és nincs túl jó bőrben! – hallom meg Mito aggódó hangját, majd felsikít. – Tsukasa! – hajol fölém.

- Hé… - ennyit bírok kinyögni, közben azon vagyok, hogy felüljek, Mito segít, és egy párnát tesz a hátam mögé. A tekintetem megállapodik Ueda-sanon, akin észreveszem az aggódás apró jeleit, amin valamiért kicsit mosolyognom kell.

- Mi történt veled? – ül le mellém Mito.

Sóhajtok egy nagyot, amikor visszaemlékezem miért is történt ez az egész.

- Nem ettem ma még semmit, talán ez miatt lehetett. – felelem végül. – Rendben leszek. – mosolygok rá biztatóan. – Viszont szeretnék négyszemközt beszélni Ueda-sannal.

Mito meglepődik, de bólint, ad egy puszit és kimegy az irodából.

Tekintetemmel ismét célba veszem a főnökömet.

- Azt hiszem, beszélnünk kell.

- Mito! Hogy van Tsukasa? – pattan fel a fotelból Genjo és sietett oda a lányhoz.

- Szerencsére jól van. Ő azt állítja nem evett még ma, és ezért lett rosszul.

- De te nem hiszed, hogy csak ennyi lenne. – fejezte be Genjo a mondatot.

- Most még Ueda-sannal beszél. Ha nem akarja elmondani nekünk, akkor nem fogjuk erőltetni a dolgot. A lényeg, hogy nagyobb volt az ijedség, mint a baj. Menjünk, igyunk egy kávét. – fogta karon Genjot és elindultak a büfé felé.

Ueda-san kényelmetlenül tekinget jobbra, balra, míg végül megadóan felemeli a kezét és leül mellém a kanapéra.  Látom, azt várja tőlem, hogy majd én kezdek beszélni, megkönnyítve a dolgát, de csöndben maradok. Pár perc elteltével rám néz, mintha megpróbálna olvasni a gondolataim között, de én rendületlenül tartom a pókerarcomat, így végül belátja, hogy neki kell elkezdenie beszélni.

- Hotate, nem értem a viselkedésed. Kutakodsz a cuccaim között, majd pedig elsápadsz, amikor megtalálod a kölcsönbe kapott farsangi ruhámat. Most elmondom neked még egyszer, nem az enyém a ruha, hanem az egyik barátomé. Szóval, nem tudom miért voltál kiakadva, de jobb ha lenyugszol a picsába és munkára alkalmasan távozol az irodámból! – közölte Ueda-san.

- Tehát azt mondja, egy barátjáé a ruha…ez nagyon jó, de rendben, tegyük fel hiszek magának. Tudni szeretném ki ez a barát. Mondja meg a nevét! – szinte követelem tőle a választ, muszáj tudnom. Bár még mindig inkább afelé hajlok, hogy az övé a ruha, de ha bebizonyítja az ellenkezőjét, akkor én lennék a világ legboldogabb embere.

- Mit érdekel téged kié ez a ruha, úgysem ismered a baráti körömet.

- Válaszoljon, és ne tereljen. – sziklaszilárd maradok, látom ezzel kicsit megleptem, belülről vigyorgok mint a vadalma.

- Cöhh, rohadt pimasz alak vagy. Nem gondoltam, hogy buzi létedre ilyen tökös gyerek vagy. – villantja rám a tekintetét.

Erre felmegy bennem a pumpa, egyből nem szédülök, felpattanok és felrántom Ueda-sant is és nekilököm a falnak. A rohadék csak vigyorog rajtam. Játszani akar, hát játszhatunk, de engem nem fog beszaratni.

- Ó, csak nem tiportam a lelkedbe? – folytatja tovább a kis drága.

Erre nekem is valami ütőssel kell válaszolnom és már meg is van mi lesz az, amitől rohadt pipa lesz rám fél perc múlva.

- Ezek szerint szereti a tökös pasikat, ugye Ueda-san? Vallja be, hogy feláll tőle a farka. – villantom rá a győztes pillantásomat, és látom, hogy elértem a célomat, mert felém ütne, de elkapom a kezét és megfordítom őt arccal a falhoz a kezét pedig hátraszorítom. A csípőmet nekitolom a fenekének, amitől még jobban fiszkalódik és dühöng.

- Ne ennyire hevesen főnök, mert még a végén én is felizgulok. – érzem, elvetettem a sulykot, holnap ezer százalék, hogy nem kell jönnöm dolgozni, de nem érdekel. Velem ne baszakodjon.

- Eressz el te kis puhapöcsű! Tőled soha nem fog felállni! – köpi felém a szavakat.

- Bizonyítsa be. Csókoljon meg. – erre abbamarad az izgés mozgás.

- Mi van?

- Elvileg nem indul be tőlem, tehát a csók se okozhat problémát. – erre csak nekiveri a fejét a falnak, mert nem tud ellentmondani nekem.

- Baszódj meg!

- Akkor kérem a csókomat. – odahajolok hozzá, először nem fordítja felém a fejét, de erősebben szorítom a karját, így kénytelen hozzám fordulni. Közelről nézve rohadtul szép szája van, férfi létére nagyon szép íves. Megnyalom a szám szélét, majd rávetem magam az ajkára. Az volt a tervem, hogy épp csak súrolom a száját, ennek ellenére, ahogy hozzáértem és megcsókoltam, ő teret engedett a nyelvemnek, mígnem ellökött magától.

- Nem indultam be rád. – mondja félig nekem, félig magának, bár a nadrágja dudorodása másról árulkodik.  Meghagyom ebben a hitében.

- Amúgy, hogy én is tegyek érted valamit, ez a ruha Takanoé. – mondja nekem ördögi mosoly kíséretében.

Érzem, hogy elsápadok, ezek szerint Takanoval dugtam? Ezt nem hiszem el!

Elmaradás és ilyesmik

Sziasztok!

Az utóbbi időben inkább ficiket olvashattatok tőlem, de ígérem, a könyves értékeléseket is bepótolom, illetve animéket is hozok majd. Továbbá, lenne egy olyan kérdésem, hogy Ai no kusabi fordításokat szeretnétek még olvasni itt az oldalon? Valamilyen formában jelezzetek vissza ezzel kapcsolatban. Még gondolkodom egy játékban is, de ez még a jövő zenéje, bár előbb utóbb számíthattok rá. :) 


Ui.: Ki hogy viseli ezt a szeszélyes időjárást?

Ai no kusabi - Kinyilatkoztatás

 Rajongói fordítás!!!!





A közeledő autó csikorgó gumijai felébresztették őt a gondolataiból. A bejárat fölé szerelt kamera elkapta a hajának hullámait, majd kinyílt az ajtó és egy magas, formás alak állt a küszöbön. 

Katze nem először látta már, hanem vagy ezerszer, de még mindig nem tudta megszokni ezt a látványt - elakadt a lélegzete, mint azelőtt. Mint az első alkalommal. És a másodiknál és harmadiknál.

De ma a tulajdonost éri meglepetés. Erre a gondolatra Katze nevetésben tört ki.

Iason körülnézett, valami nem stimmel.

Minden különös volt. Katze a kanapén ült, ahelyett, hogy a monitornál lenne, ez szokatlan volt. Katze minden ok nélkül nevetett, ez nem volt helyénvaló. Katze zavart tekintete, és az alkohol szúrós szaga, ez.. egyszerűen nevetséges.

Gyönyörű szeme kikerekedett. - Te részeg vagy?

- Ó, igen. - vigyorodott el Katze. - Azt hiszem, a mai napon vonultam be a történelembe. Ez az első alkalom, hogy sikerült meglepni egy főkonzult. A keserűség a hangjában elárasztotta a szobát. De a halk hang arra kényszerítette, hogy összegömbölyödjön a sötét sarokban.

- A második. - ült le szemközt Iason Katzéval. - Az első alkalommal befurakodtál Tanagura rendszerébe.

Katze hallgatott, a tekintete megállapodott valamin Iason háta mögött. A főkonzul igazán meglepődött. Mindig úgy vélte, hogy a segédje is, de úgy tűnt, a korábbi furniture még mindig képes meglepetést okozni.

- Miért? - Katze a Blondie hangjában őszinte érdeklődést hallott.

- Mi miért? Miért vagyok részeg?

A selymes haj megingott megerősítésképp.

- Miért ne?

Ő csak hallgatott, megpróbálva feltárni a lelkét.

- Annyira tudni akarod, miért vagyok részeg? - Katze hangja dühös volt. - Akkor elmondom neked. Amikor furnitureként dolgoztam, úgy éltem meg mint magát a poklot, akkor az első alkalommal rájöttem, hogy mit jelent nem aludni az éjszaka, irreális dolgokat álmodni. Féltem az éjszakától, félve vártam a sötétedést. Mivel fizikailag nem tudtam szabadulni az égető vágytól, megkönnyebbülést találtam az interneten. A számítógép fénye jég volt a szememre, olyan közömbös és hideg. Amikor rajtakaptál... Rögtön azt gondoltam, minden véget ért és tudod mit, én örültem ennek. De nem mentettél fel. Még rosszabbat kaptam. Csak ekkor vettem észre, hogy az álmatlan éjszakák tündérmesék voltak ahhoz képest, amiken keresztülmentem azután. Korábban nem számított akármennyire rossz is a helyzet, állandóan a közeledben lehettem és láthattalak. Nem vettél észre engem, de nekem ez mindegy is volt.

A harag alábbhagyott és Katze arcán megjelent a közöny. De Iason ránézett, nem vette le róla a szemét, kényszerítve, hogy lecsupaszítsa a lelkét. Egyre inkább.

- Szeretlek Iason Mink. És nem érdekel mit gondolsz róla. Szeretni téged, túl nagy teher a számomra. Azt szeretném kérni, ha tudod milyen érzés ez..de tudom, hogy most már tudod. Valamennyi rajtam megállapodott pillantásodat éreztem az egész testemmel. De megtanultam együtt élni veled. És megszoktam a fájó forróságot a testemben. Megszoktam ezt. De tudtam, hogy nem olyan mint te. Nem olyan, mintha te lettél volna, ragyogó, égő, lendületes szenvedélyes szerető. Én egyszerűen nem tudtam, hogy képes vagy erre. Tudod, ez elsodort. Fáj azt látni, hogy a szemed ragyog egy más látványától. Kedves, hogy megismerhettem az újat neked. És rettenetes, hogy mennyire buzgón haladsz a saját bukásod felé. Részeg vagyok. Tudod minden embernek van egy határ, ameddig képes elviselni a fájdalmat. Én nem vettem észre, amikor átléptem ezt a határt. Fáradt vagyok. Nem bírom tovább.

Katze felemelkedett. A homályosság eltűnt a szeméből. - Sajnálom, hogy meg kellett hallgatnod mindezt. Egyszerűen rosszkor jöttél. Felejtsd el.

Katze előtt karnyújtásnyira állt Iason, olyan közel mint eddig soha. Magas, erős, de túl vékony az ő magasságával. A szokásos maszk elfoglalta helyét a sovány arcon. Katze magába zárkózott.

De...

- Velem maradsz? - csendes, elbűvölő hangja elcsuklott, mint egy ostor, megtörve az önuralmát. Katze megrándult. Egy pillanatra becsukta a szemét, választ várva ily módon. Még ha később el is jön a halál.

- Nem. - lehelte ki a tagadást, fehér kesztyűs kezét ökölbe szorítva. Iason nem is sejti, hogy ez az egyszerű szó milyen fájdalmat okoz neki. Katze, Katze a hűséges és odaadó - elhagyja őt.

Iason nem értette az érzéseit. A harag hirtelen megnőtt, amikor meg merte mondani neki azt hogy "nem". De ezt követte a félelem. A félelem, hogy ezek a borostyán szemek nem az övéi már, hogy többé nem látja ezt a csendes imádatot, amely titkon felizgatta. Iason elmosolyodott. Úgy látszik túlságosan kötődik a régi furnituréhez. De nem engedi elmenni. Nem most, csak most nem. Sajnálom Katze, de megteszem újra és újra.

Iason felállt Katze előtt. - Szükségem van rád. Nem mehetsz el.

- Sosem hagyod, hogy bárki kikapcsoljon? - mosoly jelent meg Katze arcán. - De tévedsz. El tudlak hagyni. Ez az egyetlen ami menthető és megmaradt a számomra.

Katze elfordult, hogy ne lássa azokat a szemeket, amelyek megégették a szívét. A lelke nyüszített és várt valamire. Mi az? Egy ütés, egy kiáltás? Bármi, de nem kapott választ.

Erős kéz fonódott a dereka köré és magához húzta a forró testet. Katze kétségbeesetten megrándult, ahogy megpróbálta kiszabadítania magát. De Iason erősebb volt. Mindenben. Szorosabbra vonta az ölelést.

- Katze, ne hagyj el. Kérlek. Szükségem van rád. Nagy szükségem.

A hang kitartó suttogás, bódító méreg, megfosztva az akaratot a hatalomtól, hogy ellenálljon.

Katzét megdöbbentette a Blondie alig hallható hangja és megfordult a karjai közt. Közel álltak egymáshoz. Túl közel. Túl közel. És első alkalommal Katze tényleg belenézett azokba a csillogó kék szemekbe. Most először nem volt jeges, csupán kérlelés és félelem. És néma megbocsátás. 

Katze csak bámulta, képtelen volt levenni a szemét róla és Iason tovább folytatta.

- Bocsáss meg. Más módon nem megy. Én csak egy hibás gép vagyok, nincs jogosultságom a helyreállításhoz. Azt mondod, látod az én bukásomat. - gonosz nevetés hangzott fel a fülénél. - Tudom hogy. Tudom mi lesz ennek a vége. Azt is tudom hogyan érzel, túlságosan is. A kérdés, mikor. És hogyan. De nem fogok megállni. Nem akarok és többé nem is tudok. Már túl késő. Ne hagyj el most. Csak most ne. - suttogása alig volt hallható. - Kérlek. Megígérem, hogy szenvedésed nem fog sokáig tartani.

Katze szeme tágra nyílt, amikor a szavak eljutottak a tudatáig. 

- Nem! Ne merd azt mondai, hogy..! - a sikolyától, csaknem megsüketült Iason. Katze hirtelen megborzongott. - Mit művelsz velem?

A kérdés lesújtott Iason szívére. De nem tudta abbahagyni. Nem válaszolt semmit, csak nézett továbbra is a másik szemébe, aki észrevétlenül lett a második legkedvesebb lény az ő világában. A feje is lüktetett. 

- Bocsáss meg kiscica, bocsáss meg, bocsáss meg, bocsáss meg. Újra használom. 

Katze görcsösen sóhajtott, a szeme elsötétült a fájdalomtól.

- Jól van, te nyertél. Ismét. - Katze kiszabadította magát az ölelésből. - Megteszem amit kérsz. Nem hagylak el. Egészen a végéig.

Megkönnyebbülés és öröm villant fel a szép arcon, amely szinte fizikai fájdalmat okozott. Egészen a végéig. Bármi legyen is az.

- De most jobb, ha elmész. - Iason újból felállt, olyan ismerős és kiszámítható Katze.

- Értem. - És Katze magára maradt.

Egy darabig még állva maradt és hallgatózott. Amikor a távolodó autó zaja eltűnt, térde esett. Széles válla remegni kezdett a ritmikus zokogástól és a megtört szív kiáltása törte meg a csendet. A holdfény megvilágította az asztalon levő nyitott, de érintetlen üveget. Nem tudta rávenni magát, hogy igyon még egy kortyot.

Vége