2013. december 30., hétfő

Boldog Új Évet!


Mivel fogalmam sincs, hogy leszek gépnél ezért előre szeretnék minden kedves olvasómnak Nagyon Boldog Új Évet Kívánni! :) (próbáltam olyan képet választani ami illik az oldal stílusához:$) Ki az aki otthon marad és olvasni fog és ki az aki buliba megy? Vagy kinek van egyéb terve? :)

2014 az én évem lesz *.* ezt bátran merem állítani, méghozzá azért mert:
1. Jön a Téli olimpia!!!! 
2. Junjou Romantica 3-ik évada is érkezik!!!
3. Sekai ichi hatsukoi OVA Yokozawa no baai címmel is jön!!!

úgyhogy röviden ezeket várom nagyon, DE a könyves megjelenések sem lesznek elhanyagolhatóak. Bízom benne, hogy a magyar kiadók is utolérik magukat és betartják a határidőket és igényes, hibáktól mentes könyveket kapunk végre. Persze tisztelet a kivételnek, sok kiadó rendes és számítanak neki az olvasók, de akadnak olyanok is akik nem igazán törődnek a fentebb leírtakkal. Amit nagyon várok az Nalini mentálos sorozatának következő része, illetve az Elakadó lélegzet folytatása, de még bőven lehetne sorolni a jobbnál jobb könyveket.
Remélem mindenkinek jól fog telni a szilvesztere! Hamarosan jelentkezem! :)

Bloglovin

Follow my blog with Bloglovin

2013. december 29., vasárnap

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet





Weslynben, a connecticuti gazdag városban, ahol a lakosság többségének az a legfőbb gondja, hogy milyen benyomást kelt, és kivel előnyös mutatkozni, Emma Thomas a legszívesebben átváltozna levegővé, de addig is rögeszmésen ragaszkodik a tökéletesség látszatához: úgy öltözik, hogy senki se lássa rajta a zúzódásokat, nehogy kiderüljön, mennyire távol esik a tökéletességtől az élete. Egy napon váratlanul beköszönt a szerelem, amelynek hatására Emma kénytelen tudomásul venni a saját értékét, bár ez azzal fenyegeti, hogy kiderül a titok, amelyet olyan kétségbeesetten takargat… Egy lány története az életet megváltoztató szerelemről, a leírhatatlan kegyetlenségről, és a törékeny reményről. A Reason to breathe a nagy kritikai elismerést aratott Breathing-sorozat első kötete.
Eredeti mű: Rebecca Donovan: Reason to Breathe
Eredeti megjelenés éve: 2011
Maxim, 2013
494 oldal 
ISBN: 9789632612751 
Fordította: Sóvágó Katalin





Már a megjelenés előtt szemeztem ezzel a könyvel, a fülszög alapján mindenképpen meg akartam szerezni és elolvasni a könyvet. A névnapomra sikerült is megkapnom, úgyhogy nagyon boldog voltam, hogy végre a magaménak tudhatom. 
Látszólag tökéletes élete van Emmának, de nagyon hamar kiderül, hogy ez csak a látszat. A suliban igyekszik "elszürkülni" nem felhívni magára a figyelmet, emellett jó tanuló, sportol és abban is nagyon tehetséges. Legjobb barátnője Sara, akivel jól kiegészítik egymást. Viszont Emmának van egy titka, amit próbál mindenáron megőrizni. Sara sejti, hogy miről van szó, de sajnos ő sem tud látványosan segíteni, igaz azért hazugságok kiagyalásában verhetetlen :) úgyhogy a maga módján mégiscsak segít barátnőjének és mélyen átérzi a helyzetét, hiszen nem egyszer sírva is fakad, amikor meglátja mit tettek Emmával a "rokonai".
"A holnap, az már egy másik nap – egy nappal közelebb leszek hozzá, hogy itt hagyjam ezt az egészet."
 Leginkább Carol, bár szerintem George ugyanúgy hibás volt abban, hogy szó nélkül tűrte amit a kedves felesége művelt Emmával. Attól a nőtől felfordult a gyomrom. Hihetetlen, hogy a gyerekekkel tudott normálisan viselkedni, Emma oké, hogy nem akarta tönkretenni az ő életüket, de én azt mondom, hogy az ilyen emberek nem érdemlik meg, hogy a gyerekeikkel legyenek, ez lett volna az ő büntetésük azért amit Emmával műveltek. Lehet gonosznak tűnök, de én így vélekedek erről az egészről. Azért a könyv végére Emma is bátrabb lesz és már kezd visszaszólogatni a boszorkának. Az pedig, hogy belép a képbe Evan, kifejezetten jót tesz neki, bár amikor kiderül, hogy a srác lelépett na azon kiakadtam...de persze visszajött *.*
Amin viszont TÉNYLEG kiakadtam az Emmának a Drew-hoz fűződő viszonya. Komolyan, miért kellett ez?! Mérges voltam, hogy Evannel semmi csók, Drew-t pedig lesmárolja sőt hagyja, hogy tapizza, lefektesse az ágyra..oké, hogy a fejében megszólalt a vészjelző, de naaaa. 
A könyv végére Emma szerintem látványos fejlődésen, változáson megy keresztül, azt tervezik Evannel, hogy elszöknek, viszont a könyvek hihetetlen vége van...:( 
Remélem hamarosan jön magyarul a folytatás!




2013. december 28., szombat

1. fejezet

Ismerős Ismeretlen


- Ne már Risa, mindig ezt csinálod! Mért kell kihúznod magad mindenből? - mondta két falat között Zoe, a legjobb barátnőm. 
A válasz egyszerű. Nem szeretek eljárni bulizni, nem igazán vagyok társasági ember. Sokkal jobban vonz ha otthon maradhatok egy jó könyv társaságában. Persze nem ezt válaszoltam neki.
- Egyszerűen nincs kedvem menni és kész. Nem vagyok kíváncsi erre az új helyre ami nyílt, mi is a neve, Red Bull? - mondtam érdektelenséget színlelve. 
Persze Zoe nem dőlt be nekem, összevont szemöldökkel méregetett. 
- Red Lion és Risa Price el fogsz jön, akkor is ha úgy kell elcibálni. Ha nagyon nem jönne be a dolog akkor elhúzunk onnan. Ígérem. De itt a nagy lehetőség számomra, hisz tudod Derek is ott lesz. - mondta csillogó szemekkel. Majd lefolyt a padról annyira csorgatta a nyálát. Derek Summer az iskola szépfiúja. Szerintem esze semmi, de hát a lányok nem is azért szeretik. Kosarazik és az edzések előtt és után is szeretettel mutogatja tökéletes izmait minden nő számára. De engem hidegen hagy. Sosem jöttek be az ilyen srácok. Én az olyanokat szeretem akikkel lehet értelmesen beszélgetni, de egyben vicces is, kimutatja a szerelmét, elvisz vacsorázni, hoz rózsát, kényeztet...na jó nem álmodozom tovább ilyen pasi nincs. Biztosra veszem, vénlány maradok. 
Időközben azt vettem észre, hogy Zoe magyaráz valamiről, de hogy miről fogalmam sincs. Annyira elgondolkoztam, hogy nem is figyeltem rá. Ez ciki.
- Na szóval, ez lenne a nagy terv amit véghez fogok vinni. Szerintem tök eredeti, nem? Mit gondolsz? - kérdezte Zoe.
- Um..igen, tényleg eredeti..bár tudnám mi a fenéről van szó.
- Ez az! - sikkantott. Közben pár ember furán nézett ránk, ahogy elhaladtak mellettünk.
Zoe befejezte az ebédjét, a szalvétáját a táskájába gyömöszölte, leporolta a morzsákat a farmerjéről és közben dúdolgatott magában.
Elmosolyodtam. Közben ismét azon járt az agyam, hogy ezt a bulit most nem úszom meg. Na jó, legyen. Egy életem egy halálom elmegyek arra a nyitóbulira. 



****************************************


Az utolsó simításokat végeztem magamon amikor megszólalt a csengő. Gyorsan felkentem a szájfényemet és lerohantam a lépcsőn ajtót nyitni.
- Helló belló! Nagyon csini vagy. - lépett és adott két cuppanós puszit Zoe az arcomra, amit gyorsan el is húztam. 
- Brrr hideg vagy! - mondtam tettetett fázással.
Erre felnevetett és elindult a szobám irányába. 
- Egész jó szerkót választottál ahhoz képest, hogy el sem akartál jönni. - próbált cukkolni.
Legalább két órát szenvedtem azzal, hogy mit vegyek fel. Kipakoltam mindkét szekrényemet, különböző ruhakombinációkat próbálgattam, de egyik se nyerte el igazán a tetszésemet míg végül mégis találtam valamit ami nyerőnek bizonyult. A választásom egy fekete balerinacipőre, sötétkék, majdnem fekete farmerra és fekete kivágott felsőre esett. Igen, túl sok a fekete, de nem tehetek róla, imádom és mindenhez megy. Persze Zoe merészebb viseletet választott. Egy hosszú fekete csizmát ami felért egyenesen a combjáig, aztán egy arany színű miniszoknyát, amiben nem célszerű lehajolni feltéve ha nem szeretné az ember, hogy alaposan megbámulják a hátsó fertáját, illetve egy fehér nyakba akasztós felsőt, mély kivágással ami alatt arany csík futott körbe a hátrészig.Nagyon jól állt neki. De már megszoktam, hogy általában én vagyok a szürke kisegér mindenhol, és nem is zavart különösképpen. Beraktam a mobilomat a táskámba, majd szóltam Zoe-nak, hogy indulhatunk. A hűtőre ragasztottam egy cetlit anyának, hogy ha hazaér tudja, hova mentem. Kiléptem a házból bezártam az ajtót és beszálltam a ház előtt várakozó taxiba, Zoe már korábban beült és csevegett a sofőrrel. 

Kocsival kb negyed óra alatt tettük meg az utat a szórakozóhelyig. Zoe kifizette a taxist, miközben én szokásomhoz híven bámészkodtam egy kicsit. Hihetetlen tömeg gyűlt össze, aminek túlságosan nem örültem, mert utálom ha nyomorognom kell, de hát hiába egy új hely megnyitására várható, hogy sokan kíváncsiak.Felfedeztem a tömegben a suli üdvöskéjét Amandát, aki a barátnőivel illegette magát a kidobófiúnak. Megböktem Zoét és a díszes társaság felé intettem a fejemmel. Zoe hányást imitált én pedig elkezdtem nevetni. 
- Jó sokan vannak - mondtam neki.
- Még szép. Viszont nem látom Dereket, de már küldtem neki sms-t, hogy itt vagyunk, remélem megkeres minket - reménykedett Zoe. 
Őszintén, nem hittem benne, de csak bólintottam, hogy persze, biztos úgy lesz. Fél órás ácsorgás után végre bejutottunk. Kintről nagyobbnak gondoltam a helyet, de csalódnom kellett. A tánctér közepesen volt nagy, két oldalán márvány oszlopok álltak és azok mellett voltak az asztalok szép sorban egymás mellett. A tánctéren a plafonon lelógva egy hatalmas diszkó gömb figyelt. Az asztalokon pedig kis hangulat lámpák voltak és azok égtek csak. Úgyhogy mondhatnám azt félhomály uralkodott a teremben. Persze a Dj játszott a fényekkel, meg füstfelhőt küldött a táncparkettre, de akkor is kevés volt a fény. Amikor ezt felvetettem a barátnőmnek egyszerűen leintett, hogy nem élem át a hely feeling-jét. Sikerült levadásznunk a mosdóhoz eső legközelebbi helyet, majd lecsaptunk az itallapra és végül a választásom egy Piña Colada-ra esett, Zoe pedig Martinit rendelt magának. A zene miatt kiabálnunk kellett egymásnak, úgyhogy biztosra vettem, hogy másnapra lőttek a hangszálaimnak. 
- Na, Derek visszaírt már? - kiabáltam.
Zoe megrázta a fejét és csalódottan nézett körbe. 
- Kimegyek a mosdóba és megpróbálom felhívni, ok? Ha nem veszi fel, akkor le van szarva és nélküle fogom jól érezni magam! - mondta Zoe majd át tolakodta magát a tömegen a női mosdóig, ahol már most egész szép sor ácsingózott. Alig jöttek be és egyből wc-re kell menniük?! Nem értem ezt. Amíg vártam a barátnőmre körbekémleltem a helyiséget. Felfedeztem jópár ismerős arcot a suliból. Sokakon látszott, hogy már alapoztak a buli előtt. Volt egy szemüveges srác, épp rá akart gyújtani, de időben lefülelték és kiküldték, hogy ott dohányozzon. Nekem idegennek tűnt ez a hely, nem igazán éreztem jól magam, nem tudtam lazítani. Időközben az innivalómat is kihozták, úgyhogy bele is kortyoltam, egész finom íze volt. Egyre jobban kezdett melegem lenni, a tenyerem izzadt. Egyszer csak bevetődött mellém egy alkoholos-bagós lehelletű srác.
- Szia Szépségem! Hogy hogy csak így egyedül? - kérdezte közben a tekintete végig a mellemen volt.
Kezdtem beparázni. Hol vagy már Zoe?!
- Őőő, nem egyedül jöttem, csak várom, hogy a barátnőm visszaérjen a mosdóból. - válaszoltam  és igyekeztem, hogy ne remegjen a hangom. 
A srác egyre közelebb jött hozzám én meg igyekeztem egyre távolabb kerülni tőle, viszont a kanapénak is egyszer vége szakad. Idegesen rágcsáltam az alsó ajkamat és segítségkérően néztem körül. A tekintetem megállapodott egy a bárpultnál levő személyen. Egy hihetetlenül szép zöld szemű idegenen volt, aki teljesen fogva tartott. Engem nézett miközben kortyolt az italából, felhúzta a szemöldökét majd a tekintete átvándorolt rólam a zaklatómra.
- Ha akarod kimehetünk hukk a kocsimhoz, hukk és megmutathatom a kedvenc zenéimet neked - mondta a srác és már szinte belemászott a képembe. 
Ekkor azonban különös dolog történt. Mindenki lefagyott, megállt, nem mozdult és még ragozhatnám. Csak én és az idegen a bárpultnál nem. Elkezdett halandzsa nyelven szövegelni és elő vett egy fényes  tárgyat  majd a zaklatómra  célzott vele, én sikításra nyitottam a számat aztán egy pillanatig nem láttam semmit mert elborított egy erős fény aztán amikor végre újra láttam észrevettem, hogy a zaklatóm nyakán egy különös jel keletkezett, ami aztán amilyen gyorsan odakerült el is tűnt róla majd pár pillanat múlva minden visszazökkent a rendes kerékvágásba, mindenki elkezdett élni.

2013. december 15., vasárnap

Uragiri wa Boku no Namae o Shitteiru

Uragiri wa Boku no Namae o Shitteiru

 Hogy én eddig mért nem bukkantam rá erre az animére?! Uhhh...végem van tőle, tele van jó pasikkal (orrvérzés) már csak ezért is megéri nézni ;) de maga a történet is lebilincselő. Igaz, (bánatomra) +18-as jelenetek nincsenek benne :( 
Maga a történet érdekesen indul, mivel a főhősök reinkarnálódnak, de ezúttal Yuki nem lányként, hanem fiúként születik újjá. És ott van Luka, aki nyilván meglepődött, hogy a szerelme most férfitestben van, de látja benne azt a nőt, akit örökké szeretni és védeni fog. *.*
Wakamiya Kanata alias Giou Reiga: Nem tehetek róla, de ő is annyira jó pasi :P Ez a kétféle személyiség megőrjít :P :D

Az openingek valami fantasztikusak! :O 

Az első évad zenéjéről mindig Luka jut eszembe, a másodikéról viszont Reiga.

Megunhatatlanok!


Op1



Op2

2013. december 3., kedd

Heidi McLaughlin: Forever My Girl – Örökké a csajom


Sosem hittem volna, hogy rocksztár lesz belőlem. Az egész életem előre eltervezett volt. Futballozás a főiskolán. Bekerülni a Nemzeti Futball-ligába. Házasság a középiskolai szerelmemmel, majd boldogan élni, míg meg nem halok.

Mindkettőnk szívét összetörtem aznap, amikor közöltem vele, hogy elmegyek. Fiatal voltam. A magam szempontjából jó döntés volt, ám kettőnket illetően nem volt az. Lelkem bánatát zenében sírtam el, de őt soha nem feledtem. Az illatát… A mosolyát…

Most hazafelé tartok.

Tíz év telt el.

Remélem, képes leszek mindezt elmagyarázni neki ennyi idő után.

Még mindig utána sóvárgok. Ő az én örök szerelmem...


Be kell vallanom, hogy nekem nagyon bejött ez a történet. A könyv eleje picit a Rule-ra hajazott, nekem legalábbis egyből az ugrott be. 
Liam a sztár, inkognitóban érkezik legjobb barátja temetésére, közben félve teli izgalommal várja a találkozást egykori szerelmével, akit azóta sem felejtett el. 
Aztán Liam találkozik egy kisfiúval, aki közli vele, hogy látta csókolózni az anyukájával egy régi felvételen. Liam teljesen ledöbben. Beállít Josie-hoz a virágboltba és kérdőre vonja, illetve jelzi, hogy ki szeretné venni a szerepét a fia nevelésében. És persze, ahogyan az lenni szokott ismét fellobban közöttük az a bizonyos szikra. Josie időközben összejött Nickel, akivel egy suliba jártak, közösen nevelték Noaht, de hiába volt jó pótapuka Nick engem nem győzött meg. Egyszerűen nem volt szimpi. 
Amin nem tudok elsülni viszont az az, amikor Noahnak elmondták, hogy Liam az édesapja. A kis srác túl jól fogadta. Oké, kijelentette, hogy már tudta, de akkor is...Nem tudom elképzelni, hogy ennyire könnyedén vegye a dolgot, hogy hipp-hopp a semmiből előbukkan apuci, közben nincs semmi durcizás, hiszti vagy valami, hiszen évekig csak hiányolta azért és nem hiszem el, hogy egy kicsit sem volt mérges rá. Dettó, amikor a nagymamáját ismeri meg. Szinte ilyen volt, hogy hmm te vagy a nagymamám, oké és folytatódik minden tovább mintha mi sem történt volna és nem bukkant volna fel a semmiből egy vadidegen nagyi. XD
Továbbá az is fura, hogy nem szomorú Noah, amikor Nick aki eddig nevelte lelép szó nélkül. Mintha nem is létezett volna éli mindenki tovább az életét. Liam, Josie és Noah végül boldog családként élhetnek tovább. 
Ezektől eltekintve tényleg nagyon jó könyvről van szó, ajánlom mindenkinek. :) 
Ui.: Harrison és Katelyn története is jónak ígérkezik, főleg úgy, hogy Mason halála után nem lesz könnyű dolga a lánynál. 

2013. december 1., vasárnap

Dan Wells: Partials – Részben ember


Az emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel – az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel – folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immunis csecsemő.
Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot – amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.
Dan Wells, a Nem vagyok sorozatgyilkos méltán elismert szerzője izgalmas utazásra invitálja az olvasót egy olyan világba, amelyben maga az emberi lét fogalma kérdőjeleződik meg – ahol emberi mivoltunk egyben a legnagyobb hátrányunk és egyetlen reményünk a túlélésre.


Szereplők:

Kira:

 Nem egy tötyemötye karakter az egyszer biztos. Teljes erejével veti magát a munkába. Neki jut eszébe, hogy egy Részlegest kellene elfogni és tanulmányozni, mert már nagyon sok éve megy az egy helyben való toporgás, nincs ellenszer, a kisbabák folyamatosan meghalnak miután megszülettek. Kira még elszántabban veti bele magát a munkába, miután megtudja, hogy a barátnője Madison kisbabát vár. Segítőkész barátaival (Marcust kivéve, ő nem ért egyet a dologgal) elmennek titokban elfogni egy részlegest, ami végül sikerül is nekik, így Kira kap öt napot arra, hogy tanulmányozza, utána pedig megölik a Részlegest. Kira beszédbe elegyedik a Részlegessel, akinek, mint kiderül van neve is, Samm. A lány segít megszöktetni Sammet, mert valamennyire kezd megbízni benne. A többiek is támogatják előbb-utóbb a dolgot még Marcus is velük tart. A Részleges területen elfogják Kirát és kiderül az is, hogy ő is egy Részleges. Kira közben rájön a gyógymódra ezért a többiekkel visszamegy Long Island-re és sikerül beadni a vakcinát Madison kisbabájának, aki így túléli és véget vetnek a Remény törvénynek. Kirának viszont meg kell keresnie Sammet és rá kell jönnie ki is ő valójában, mi igaz az addigi életéből és mi nem. Szóval a folytatás is izgalmakkal kecsegtet minket és megsúgom én nagyon bízom benne, hogy Kira és Samm egymásra talál majd ;)

Samm:

Samm egy Részleges, sőt egy vonzó Részleges. Megmenti Kira életét, pedig simán elhúzhatta volna a csíkot a laborból. Mint kiderül, nem legyőzhetetlenek, ugyanis ketyeg az órájuk, nem hallhatatlanok. Volt egy pillanat, amikor azt hittem csalódnom kell benne, de végül helyesen döntött. Kíváncsi leszek, hogyan fog alakulni a továbbiakban a kapcsolata Kirával, és hogyan göngyölik fel ezt az egész ügyet.

Marcus:

Marcus és Kira egy pár. Ellenzi az ötletet, hogy Kira elmenjen elfogni egy Részlegest. Persze miután Kira visszatér épségen, és találkoznak akkor egymás karjaiba borulnak és Marcus sajnálkozik, hogy nem ment vele. Megmondom őszintén én akkor kicsit kiakadtam rá. Megértem az ő nézeteit is, de jobban a dolgok mögé kellett volna néznie és rájönnie, hogy Kirának szüksége van rá. Aztán megkéri a lányt legyen a felesége, és (én örülök neki) de nemet mond rá. Persze a fiú csalódott és féltékeny is Samm miatt, Kira persze tagadja, hogy nem azért, részben nem is, de nah :P Jó srác Marcus, de más csaj való neki. 

Aki teheti, olvassa el ezt a trilógiát, nem fogja megbánni! :)