Hallgassátok ti is nagy szeretettel :D
Ethan már a kezdet kezdetén megvallja az érzelmeit Carternek, bár közben retteg, hogy agysérülése kettejük közé áll, noha Ethan sokkal fogékonyabb az érzelmekre, mint az átlag. Carternél sokkal több forog kockán: ő többször megégette magát, és nem szeretné, ha megint összetörnék a szívét.
Ethan minden alkalmat megragad arra, hogy bebizonyítsa, ő és Carter összetartoznak. Aztán Ethan tragikus hírt kap. Végső kétségbeesésében Carterhez fordul segítségért. Vajon Carter kiállja a próbát?
Egy Tourette-szindrómás és egy agysérült fiú életét ismerhetjük meg ebben a könyvben. Carter új városba költözik, ahol a szerelmet is megtalálja, méghozzá a szomszéd fiúban. Ethan agysérült fiú. A szülei egyszerűen fantasztikusak. Annyira jól kezelik a helyzetet, pedig belegondolva, borzasztó lehetett nekik, hogy a teljesen ép, egészséges kisfiúk egyik napról a másikra leamortizálódott.
"A sikeres zuhanyozás lépései
1. Vizezd és samponozd be a hajad!
2. Öblítsd le alaposan!
Nagyjából ugyanazokból a lépésekből állt, mint Ethanék listája, de néhány pontot összevontak rajta. Ethan nem tudta, sírjon vagy nevessen. (…)
5. Te vagy a legszebb férfi, akit ismerek.
Köszönöm, hogy vagy nekem.
(…)
A következő napokban Ethan több ilyen üzenetet is talált. "Szeretlek" – állt a mikró használati Utasítása fölött. "Tökéletes vagy" hirdette egy cetli a hifi oldalán. "Te vagy életem legszebb ajándéka" – végződött a sajtos melegszendvics receptje a kenyértartó mellett.
Ethan is írt pár üzenetet, és Carter kottái közé rejtette őket. "Melletted tökéletesnek érzem magam." "Mindennap kívánlak." "Szép a segged." Az utolsóra mosolygós arcot rajzolt. Carter, valahányszor rábukkant egyre, cuppanós puszit nyomott Ethan arcára."
1. Vizezd és samponozd be a hajad!
2. Öblítsd le alaposan!
Nagyjából ugyanazokból a lépésekből állt, mint Ethanék listája, de néhány pontot összevontak rajta. Ethan nem tudta, sírjon vagy nevessen. (…)
5. Te vagy a legszebb férfi, akit ismerek.
Köszönöm, hogy vagy nekem.
(…)
A következő napokban Ethan több ilyen üzenetet is talált. "Szeretlek" – állt a mikró használati Utasítása fölött. "Tökéletes vagy" hirdette egy cetli a hifi oldalán. "Te vagy életem legszebb ajándéka" – végződött a sajtos melegszendvics receptje a kenyértartó mellett.
Ethan is írt pár üzenetet, és Carter kottái közé rejtette őket. "Melletted tökéletesnek érzem magam." "Mindennap kívánlak." "Szép a segged." Az utolsóra mosolygós arcot rajzolt. Carter, valahányszor rábukkant egyre, cuppanós puszit nyomott Ethan arcára."
A szülők azt mondják baleset történt, viszont később kiderül, hogy két srác volt a tettes akik jól megverték szegény Ethan-t. Amikor a fiú rájön elég rosszul fogadja, de Carter segít neki. A két támadó ráadásul abba az étterembe jár, ahol Ethan is dolgozik és jópofiznak vele, illetve leginkább csak egyikük, aki később személyesen is bocsánatot kér Ethan-tól.
Nagyon megható, ahogyan a két fiú szerelme kibontakozik és megnyílnak egymásnak. Ethan érdekes karakter, hiszen voltak felnőttes megmozdulásai és voltak egész gyerekes beszólásai tettei.
-Itt mindenki haver – nyújtotta előre a gitárt Horatio.
Ethan közbe akart lépni, de Carter már elvette a hangszert.
-Legalább a rángatózáson kívül is csinál valamit – szólalt meg Elliot. – Nem kéne gyógyszert szedned? – Carter heze hátralendült. Horatio elengedte a gitárt, és az a földre esett.
-Bocs – mondta Carter.
-Többet is kibírt már. – Horatio felvette a gitárt, és ismét Carter felé nyújtotta.
Carter ezúttal nem nyúlt utána.
-A gyógyszertől le-le-lelassultam. – Hirtelen elhallgatott. Ethan követte Carter tekintetét a tűz túloldalára, ahol Elliot ült azzal a lánnyal, aki miatt az előbb egyedül hagyta őt (Nem is olyan csinos.) Úgy rángatóztak, mint Carter, de csúnya zene áradt belőlük. A lány nevetett, Elliot pedig csúfondárosan mosolygott.
-Elliot! – kiáltotta apa, mire a lányt még jobban elfogta a nevetés.
-Elnézést. – Carter majdnem hasra esett az egyik farönkben. Ethan is felállt.
-Carter!
-A kocsinál leszek. – Azzal Carter eloldalgott.
Ethan legszívesebben felüvöltött volna. Odavágtatott Elliothoz, és belecsapott az ostoba képébe. Ha teheti, a lánynak is behúz egyet. Apa hátulról elkapta, és elvonszolta a tűz mellől.
-Ethan!
Ezek szerint Elliotot sem szabad megütni.
-Felidegesítette Cartert!
-Ülj már le! – Ethan engedelmeskedett, de vasvilla tekintettel meredt Elliotra, aki nyöszörögve tapogatta az arcát. Végre az a hülye csaj is abbahagyta a vigyorgást.
Ennél a résznél sajnáltam Carter-t. Több olyan rész is volt a könyvben, ahol összeszorult a szívem az emberi gonoszságon, butaságon,
-Ne fészkelődjön annyit, jó?
-Sa-sa-sa…
-Nem tehet róla – hajolt át Elliot Carter fölött. – Ha valami nem tetszik, tessék odébb ülni!
-Ide szól a jegyünk.
-Nem vettem észre, hogy meglöktem önt – mentegetőzött Carter, a térdének címezve a mondandóját. – Sajnálom. – Lopva Elliotra sandított. Elliot megvédte? Sőt, nemcsak megvédte, hanem ráadásul olyan képet vágott, mintha legszívesebben behúzna egyet a nőnek.
-Mi az, hogy nem vette észre? – méltatlankodott a nő. – Úgy lökdös, hogy mindjárt tengeribeteg leszek.
Carter továbbra is lesütötte a szemét. A combja alá dugta a kezét, hogy ne rángatózzon, de ettől meg a könyöke vágódott oldalra. Mindenáron pontot akart tenni a vita végére.
-Sajnálom. Nem mindig veszem észre. – Ha a nő végre leszáll róla, egész előadás alatt uralkodni fog magán.
-Mondom, hogy nem tehet róla. Nem bírja felfogni? – szólalt meg újra Elliot.
-Elliot! – kapcsolódott be Liz a beszélgetésbe. – Mi folyik itt?
Carter legszívesebben a föld alá süllyedt volna.
-A fia – mutatott a nő Carterre – egyfolytában fészkelődik.
-Carter, cseréljünk helyet – mondta Liz.
-Nem vagyok a fia – szólalt meg Carter. De azért feltápászkodott, és átült Elliot meg Nolan közé.
Liz rámosolygott a nőre.
-Most pedig elmesélem önnek, hogyan kell toleránsan viselkedni a betegekkel szemben.
-Itt nyugodtan fészkelődhetsz, nem gond – mondta Elliot.
-Sa-sa-sa…
-Nem tehet róla – hajolt át Elliot Carter fölött. – Ha valami nem tetszik, tessék odébb ülni!
-Ide szól a jegyünk.
-Nem vettem észre, hogy meglöktem önt – mentegetőzött Carter, a térdének címezve a mondandóját. – Sajnálom. – Lopva Elliotra sandított. Elliot megvédte? Sőt, nemcsak megvédte, hanem ráadásul olyan képet vágott, mintha legszívesebben behúzna egyet a nőnek.
-Mi az, hogy nem vette észre? – méltatlankodott a nő. – Úgy lökdös, hogy mindjárt tengeribeteg leszek.
Carter továbbra is lesütötte a szemét. A combja alá dugta a kezét, hogy ne rángatózzon, de ettől meg a könyöke vágódott oldalra. Mindenáron pontot akart tenni a vita végére.
-Sajnálom. Nem mindig veszem észre. – Ha a nő végre leszáll róla, egész előadás alatt uralkodni fog magán.
-Mondom, hogy nem tehet róla. Nem bírja felfogni? – szólalt meg újra Elliot.
-Elliot! – kapcsolódott be Liz a beszélgetésbe. – Mi folyik itt?
Carter legszívesebben a föld alá süllyedt volna.
-A fia – mutatott a nő Carterre – egyfolytában fészkelődik.
-Carter, cseréljünk helyet – mondta Liz.
-Nem vagyok a fia – szólalt meg Carter. De azért feltápászkodott, és átült Elliot meg Nolan közé.
Liz rámosolygott a nőre.
-Most pedig elmesélem önnek, hogyan kell toleránsan viselkedni a betegekkel szemben.
-Itt nyugodtan fészkelődhetsz, nem gond – mondta Elliot.
viszont voltak
jó pillanatok is a könyvben, amiken jókat mosolyogtam. Jó lenne ha a való világban is segítőkészebbek és elfogadóbbak lennének az emberek.
Egész biztos,
hogy még sokszor újra el fogom olvasni ezt a könyvet! Bátran ajánlom
mindenkinek!
