Junjou Romantica fanfic Haruhiko x Hiroki

Szóval próbálkoztam egy fanfic szerűséggel. Nem lett túl jó, de azért remélem elolvassátok :) Úgy vagyok az írással mint másik a táncolással, van aki tud és van aki szeret na én a szeretek kategória vagyok :D Bár, nap mint nap jelennek meg blogok a CsJ kapcsán és csak fogom a fejem némelyik milyen gagyi..bocsánat ezért, nem akarok megsérteni senkit, de ha ők mernek írni akkor én is :D Persze azok között is akad olyan blog, ami tényleg jó, a történet élvezhető, de van ott is olyan, hogy omg.... Persze amiket figyelemmel követek blogokat és ott amilyen fantasztikus írások vannak az enyém úgy eltörpül mint a huzat tehát úgy érzem reálisan látom magam. Viszont szeretek írni néha jobban sikerül néha nem annyira de szeretek és remélem nem tépitek ki majd tőle a maradék hajszálaitokat. Ja, utálom a leírásokat pedig azokat is kéne szeretnem, hogy ki milyen, a helyszín..úgyhogy ez is egy hibám, ha úgy van kiküszöbölöm, de nem garantálom minden írásomnál ezt. Volt olyan ismerősöm aki pont azt mondta, hogy de jó, hogy nem írtam kisregényt hogy süt a nap, vagy éppen milyen a terítő vagy az ember szeme stb :D De kinek mi. Na nem csacsogok többet, ennyit szerettem volna csak. ;)

1. fejezet 

Haruhiko becsukta a szobája ajtaját majd lerogyott az ágy szélére. Mindent eltervezett. Tudta, hogy nem lesz könnyű meggyőznie Misakit, hogy hagyja ott Akihikot és éljen vele, de azt gondolta, ha elhozza ebbe a házba a fiú végül rájön, hogy sokkal jobb lenne neki ha itt élne vele. Körbevezette a házban, még a leendő szobáját is megmutatta, felvázolta, hogy innen vonattal csupán csak öt percre van az egyetem ahova jár, de ha szeretné saját autót is kaphat sofőrrel. Mindezek mellett virágot majd epret is küldött a fiúnak, de Misaki mégis azt mondta, ne küldjön ezentúl semmit se. Haruhiko egyszerűen nem értette a dolgot. Aztán febukkant Akihiko és magával vitte a fiút és közölte vele, hogy nem fogja átengedni neki.
- Mégis mi a fenét képzel Akihiko?! - pattant fel az ágyról Haruhiko és ököllel belecsapott a falba. Haruhiko egész életében próbált megfelelni mindenkinek, leginkább az apjának,de azt senki sem tudta, hogy ő vajon mit érez valójában. A szíve legmélyén egyáltalán nem volt boldog. Ezért is mart - és vett el mindent féltestvérétől. Ha ő nem boldog Akihiko se legyen az. A féltékenység öntötte el, amikor megtudta, hogy Misaki együtt él testvérével és, hogy milyen jól kiegészítik egymást. Őszintén szólva Misaki őt is teljesen elvarázsolta. Kedves és figyelmes volt vele úgy, hogy közben nem volt semmilyen hátsó szándéka vele. Még nem akarta feladni a harcot, bízott benne, hogy Misaki végül őt fogja választani, ezt az esze mondatta vele, de a szíve egészen mást súgott.

                                          **********************

Másnap nagyon sok dolga akadt Haruhikonak, mivel az apja is rásózott egy váratlan megbízást, úgyhogy a műszak végén alig akarta elhinni, hogy mára tényleg végzett. Ki akarta szellőztetni a fejét, ezért szólt a sofőrjének, hogy majd hívja telefonon, hogy hova menjen később érte. A vállalathoz közel, volt egy csodaszép park, ami tökéletes lehetőséget nyújtott a kikapcsolódásra. A park közepétől kicsit jobbra egy hatalmas fa állt, mellette egy paddal, ami a férfi törzshelye volt. Ha eljött sétálni mindig oda ült, szerette azt a helyet, mert jól rá lehetett látni a tóra, a játszótérre és árnyékos is volt. Ahogy elindult kedvenc helye felé észrevette, hogy valaki már ül ott. Egy pillanatra megtorpant és harag töltötte el, de aztán folytatta tovább az útját a pad felé. Közben magában morfondírozott, hogy végül is nincs rá írva, hogy az az ő helye, bárki oda ülhet....de legbelül mérges volt arra a férfira aki most ott ücsörgött, mintha beszennyezte volna az ő szent helyét.
- Elnézést, leülhetek? - kérdezte a betolakodót.
A másik meglepetten pillantott fel, épp elmélyülten olvasott egy könyvet.
- Öhm, persze, foglaljon helyet. - mondta.
Haruhiko letelepedett a férfi mellé és közben próbálta kiűzni a stresszt az elméjéből. Nem igazán szeretett beszélgetni, de ma valahogy mégis cseveghetnéke támadt.
- Ha megbocsát, de megkérdezhetem, hogy mit olvas olyan elmélyülten? - kérdezte a férfit.
- Hát...a híres regényíró Usami Akihiko könyvét olvasom, egyszerűen fantasztikus - mondta teljes átéléssel a férfi, közben mintha egy kicsit el is pirult volna.
Haruhiko bosszús lett. Hihetetlen, hogy mindenhol Vele kell szembesülnie.
- Szerintem pocsék könyveket ír! Azt sem érdemli meg, hogy papírt pazaroljanak rá! - mondta megvetéssel.
A másik felcsattant. - Mégis mit képzel, miért beszél így róla?! Olvasta egyáltalán valamelyik könyvét?
Haruhiko keserűen felnevetett. - Egyet sem olvastam, de nem is szándékozom azt tenni. Tudom, hogy pocsék könyveket ír!
- Ha nem olvasta egy könyvét sem, akkor nincs joga így vélekedni! - mondta nagy hévvel a szőkéshajú férfi.
- Jogom van úgy vélekedni ahogyan akarok, ugyanis a testvére vagyok! - kiabált Haruhiko.
A másik elhűlve nézett rá. - Maga lenne a testvére? Másmilyennek képzeltem el. Ismerem Akihikot, a legjobb barátok voltunk gyerekkorunkban, Kamijou Hiroki vagyok.
Haruhiko elgondolkozott, ismerősen csengett neki ez a név. Hát persze! A szomszéd birtokon laktak és vele lógott akoriban Akihiko.
- Én pedig Usami Haruhiko vagyok, örvendek. - hajolt meg és kezet fogtak.
Utána percekig csak szótlanul ültek egymás mellett. Egyikük sem tudta mit is kérdezzen a másiktól, noha ezernyi kérdés merült fel bennük a másikkal kapcsolatban.
Végül Haruhiko szólalt meg elsőként.
- Szerintem tegeződjünk, végül is korábban látásból ismertük a másikat. Mostanság milyen a kapcsolata Akihikoval? - kérdezte higgadtnak tűnő hangon.
Hiroki összecsukta a könyvét, letette maga mellé a padra és lehajtotta a fejét.
- Ritkán beszélünk egymással, mindkettőnket lefoglal a munka. - mondta végül.
- Tudtad, hogy együtt él valakivel? Egy egyetemista kölyökkel. - szúrta oda neki Haruhiko. Közben kíváncsian leste, hogyan reagál erre a másik.
Hiroki arcán látszott a döbbenet és még valami, talán fájdalom?
- Öhm..nem tudtam, de hát az ő élete vagy mi ugyebár, azt csinál amit akar. - próbált úgy válaszolni, hogy ne érződjön a hangján a szomorúság. Gyerekkora óta szerelmes volt Akihikóba, egyszer le is feküdtek egymással, de  a férfi akkor sem úgy szerette őt mint Hirokit, hanem mint Takahirot akinek kiadta magát. Ő mégis olyan boldog volt, hogy együtt tölthette az éjszakát vele, viszont később már másképpen gondolt erre az egészre.
Hiroki felállt, felvett egy kavicsot és beledobta a kéken fényló tóba.
- Ne haragudj, de mennem kell. További szép napot! - majd elsietett.
Haruhiko csak nézett utána, volt benne valami furcsa, olyan szomrú lett amikor elárulta neki, hogy a testvére együtt él valakivel, mintha féltékeny lett volna...de lehet csak ő látott bele többet mint ami. Bár ez a hirtelen se szó se beszéd és mennie kell, kicsit furának tűnt. Megnézte az óráját, kereken egy órát töltött itt, lassan ideje lenne indulni. Ahogy jobb oldalra nézett észrevette Akihiko könyvét. Hiroki itt felejtette. Felvette és elkezdte lapozni, hátha talál benne valamit, egy telefonszámot, címet ahova visszajuttathatja neki. A könyvjelzőn az egyik egyetem volt, és annak adatai. Egy próbát megér, gondolta Haruhiko azzal elővette a telefonját és felhívta a sofőrjét.

Pár perccel később az iskola előtt állt. Belépett a kapun, majd tájékozódott a portástól, így megtudta, hogy tanít itt egy Kamijou professzor és meg is adta a terem számát ahol elvileg megtalálhatja. Esteledett már, ezért az iskola is eléggé kihalt volt. A teremből ahova igyekezett viszont kiszűrődött egy kis fény. Talán szerencsével jár és nem ment még haza. Amint odaért erélyesen bekopogott és várt. Nem sokkal később egy fekete hajú férfi nyitott ajtót.
- Jónapot! Miben segíthetek? - kérdezte a férfi.
- Üdvözlöm! Hiroki professzor nincs bent véletlenül? - közben reménykedett, hogy még itt találja.
- Óóó Kamijou ma hamar elment, de akar hagyni neki valami üzenetet? Szívesen átadom. - ajánlotta fel kedvesen a férfi.
- Esetleg nem tudná megadni nekem a címét?
- Várjon egy pillanatot! - közben a másik fél előhalászta a pénztárcáját és meg is találta Hiroki névjegyét.
- Tessék, tegye el, itt a címe! - nyújtotta neki, közben kacsintott egyet.
- Köszönöm! Viszlát! - Haruhiko gyorsan zsebrevágta a névjegyet és szaladni kezdett.
Gyorsan beszállt a kocsiba, elmondta az újabb úticélt a sofőrnek és már indultak is. Útközben azon gondolkozott miért is ilyen fontos neki, hogy visszajuttassa ezt a könyvet...

Hiroki éppen az asztalánál görnyedt és dolgozatokat javított amikor csengettek. Nem tudta eltalálni ki lehet az, hiszen nem várt senkit ilyen későn.
Feltápászkodott, odament az ajtóhoz és kinyitotta. Először nem akart hinni a szemének, délutáni beszélgető partenere a parkból állt az ajtó másik oldalán.
- Héé, öhm mit keresel itt és honnan tudod a címemet? - kérdezete csodálkozva.
- Én mindig megtudom amit akarok. - válaszolta neki a férfi.
Micsoda alak, gondolta Hiroki.
- Gyere be! Kérsz egy teát? - próbált kedveskedni a férfinak.
- Köszönöm, de nem. Csak ezért jöttem, hogy ezt visszaadjam neked - nyújtotta felé a könyvet.
- Óóóó - tört fel a csodálkozás Hirokiból. - Nem is tudom mit mondhatnék, köszönöm, hogy fáradtál és elhoztad nekem.
Haruhiko hirtelen úgy döntött kijátssza az egyetlen lehetőségét, megfogta Hiroki kezét és teljes erejével odaszorította őt a falhoz. A másik nehezen szedte a levegőt és elpirult, nem nézett rá.
Haruhikot határozottan idegesítette, de mégis vonzotta benne valami. Talán az, hogy ő is Akihikohoz tartozott és ezért kellett neki...
- Héé, mit csinálsz, eressz el! - próbált kiszabadulni Hiroki, de Haruhiko erősen szorította. Majd szájon csókolta. Hiroki nem kapott szikrát, annyira meglepődött, aztán kinyitotta a száját és hagyta, hogy a másik nyelve felfedezőútra induljon és táncot járjon az ő nyelvével. Hiroki nem tudott tiszta fejjel gondolkozni, az érintése olyan volt mint Akihikoé, ezért hagyta, hogy a másik lefektesse a földre, levegye a pólóját és a szájával felfedezőútra induljon a testén.
Haruhiko teljes extázisban volt, érezni akarta, hogy szeretik és ő is szerethet. Végigcsókolta Hiroki testét, a mellbimbóit szívogatta, harapdálta, végül lefejtette róla a nadrágot is és lent is kezelésbe vette a fiút, aki láthatóan élvezte azt amit vele tesz. Elővett a pénztárjácából egy gumit, hiszen fő a biztonság, kibontotta, felhúzta és először az ujjaival tágította Hirokit majd végül beléhatolt. Ölelte, csókolta, lihegtek és nagyjából egyszerre érték el az orgazmust majd kifulladva pihegtek egymás mellett.
Fél óra múlva Haruhiko lezuhanyozott,felöltözött, megadta a telefonszámát Hirokinak, hogy hívja fel bármikor, ha úgy érzi. Szájon csókolta és elment.
Hiroki eltette a telefonszámot nadrágja zsebébe, közben kezdett lelkiismeret furdalása lenni, hiszen ő már Nowakival él együtt és szereti is, de mégis, nem tudott ellenállni Haruhikonak és nagy valószínűséggel nem is fog ezek után sem...

Haruhiko amint hazaért felment a szobájába és lefeküdt. Tanaka-san kopogott az ajtaján, hogy kér-e vacsorát, de mivel nem érkezett válasz továbbált. 
A férfi nem értette miért tette amit tett, de jóleső érzés fogta el, amikor újra elöntötték az emlékek, a csókok...mihamarabb újra látnia kell Hirokit!
Vége.