1. fejezet
Lorena Brown vagyok, 18 éves, göndör félhosszú szőke hajam van, barna szemem, 160 cm és 52 kg vagyok. Pár hónapja költöztem el otthonról albérletbe a legjobb barátommal Chester-el. A suli mellett besegítek egy butikban mint eladó. Közös erőből fedezzük a kiadásokat. Chester pedig apja autószerelő műhelyében dolgozik suli után. Szerencsére nem kell buszoznunk, mert Chester-nek van jogsija és kocsija, így pontban fél 8-kor begurultunk a Volkswagen-el a suli parkolójába. Ahogy kikapcsoltam a biztonsági övet jó pár figyelő szempár tapadt ránk. Irigy tekintetekkel méregettek minket, páran össze is súgtak és szaporán bólogattak. Kissé fagyosnak tűnt a légkör. Pedig azt hittem manapság nem nagy kunszt, ha valaki autóval érkezik a suliba. A vállamra vettem a hátizsákomat és Chester-el együtt beléptünk a Sweet Amoris gimibe. Elindultunk a szekrények felé, hogy bepakoljunk.
- Semmi kedvem nincs ma itt lenni. - mondta Chester.
- Ezzel nem mondtál semmi újat. Általában sosincs kedved itt lenni. Ma miért is lenne kivétel? - húztam fel a szemöldököm.
Chester csak morgott valamit és pacsizott egyet fiú osztálytársainkkal. Eközben odaértem a szekrényemhez, előkerestem a táskámból a kulcsokat, kinyitottam és beletettem a könyveimet. Miután végeztem becsuktam, bezártam és majdnem szívrohamot kaptam, ugyanis Amber állt a szekrényem mellett.
- Mi a fenét akarsz? - kérdeztem. Általában élvezte ha másokat bosszanthatott.
Elmosolyodott. - Tudom, hogy te vagy az oka, hogy Leigh és Rosa megint összevesztek és szakítottak, de ezúttal úgy tűnik végleg. Méghozzá miattad.
Bambán meredtem rá. Mi a fenéről beszél ez itt? Oké, csak fel akar bosszantani. Vettem egy mély levegőt és elszámoltam tízig.
- Látom elkezdted a szokásos szarkeverést, de tudod mit, nem érdekel, csinálj amit akarsz. Nem dőlök be neked! Rosa és Leigh még mindig járnak.
Közben Chester is odaért a szekrényhez. Kérdő pillantást vetett rám, amint észrevette Amber-t.
- Ez az elmebeteg meg mit keres itt? - mutatott Amber-re.
- Elmebeteg? Ez tetszik! Egyetértek. - szólalt meg Castiel.
Megfordultam és láttam, hogy ott áll mögöttem. Ó, nagyszerű már csak ő hiányzott.
- Castiel, nem akarod arrébb vonszolni a seggedet és nem beleütni magad mások dolgába? - mondtam mérgesen.
- Cöhh, csitulj el kicsi lány, árt a szépségednek ha ilyeneket mondasz. Később még dumálunk Chester. - aztán nagyképűen továbbállt.
- Ezek után Lorena, az egész suli megtudja milyen egy ribanc csaj vagy! - üvöltötte Amber majd fogta magát és bement az osztályterembe.
- Mi volt ez? - kérdezte Chester.
- Ne akard tudni. - válaszoltam.
Két napja beszéltem utoljára Leigh-el és akkor még minden rendben volt. Alig várom, hogy vége legyen a sulinak és találkozzunk. Mindenképpen pontot kell tenni az ügy végére.
Ahogy elmélyültem magamban Chester oldalba lökött.
- Becsengettek, ne álmodozz ébren a folyosón. - mondta mosolyogva. - És ne foglalkozz ezzel a csajjal. Tudod milyen.
Chester nagyon kedves, hogy próbál jókedvre deríteni, ezért ahogy a tanterem felé igyekeztünk amikor nem számított rá megcsikiztem őt és hangosan, nevetve léptünk be az első órára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése