Ai no Kusabi - Választás

Megjegyzés: Rajongói fanfic fordítása, nem terjeszthető!!! Hibák előfordulhatnak benne, azokért előre elnézést kérek, de remélem élvezettel fogjátok olvasni.

 

Riki jól ismerte környezetét - már két napja alaposan kitanulmányozta. Egy kórterem. Elég nagy. Halvány, világos zöld falak, két ágy és rengetek orvosi felszerelés, továbbá a legszükségesebb bútorok. És a gyönyörű szőke szobatársa most ott ül Riki ágyán intenzíven figyelve.

Túlélték. Illetve - kénytelenek voltak visszatérni az életbe az azonnali mentőakciónak köszönhetően. Helyreállították őket Tanagura legexkluzívabb klinikáján. Hála Katzének, aki segítséget hívott a robbanást megelőzően. Hála Raoulnak, aki később az egész folyamatot felügyelte. A génmanipuláció megkoronázásának a folyamata csaknem öt hónapig tartott.

Nem volt új heg, ahogy korábban már biztosították őket, és a rehabilitáció után nem fognak emlékezni Dana Bahnra.

A kérdés csupán az, ők el akarják-e felejteni.

Iason fészkelődött egy kicsit, megpróbált kényelmes pózt felvenni. Ő már néhány nappal korábban felébredt, mint Riki és volt egy kis ideje megszokni az új lábakat, de ez közel sem volt elég. Az alsó végtagjai még mindig meglehetősen nehézkesek voltak és ezért kínosan érezte magát.

- Hé! - mondta a blondie, minta nem ült volna egész nap a szobában.

- Hé! - válaszolt mosolyogva Riki.

Valami nem stimmel. Tudta. Egyértelműen érezte Iason  nyugodt és komoly tekintetét abban a pillanatban, amikor néhány perccel ezelőtt leült az ágya szélére. És volt egy olyan érzése, hogy tudja is miért. 

A blondie becsúsztatta a kezét a zsebébe, majd amikor kihúzta egy csillogó fémdarab volt az ujjai között. Riki boldogtalanul összerezzent. Igen, igaza volt.

- Azt hiszem van itt ez az apróság ami megvitatásra szorul, Riki.

A pet gyűrű. Röviddel az ébredés után vette észre, hogy nincs a helyén, amikor leellenőrizte hogy teljesen mértékben jól van-e. Reflexszerűen kérdezett róla, és két rövid szót kapott válaszul: Később Riki!

Így tehát várt. Nem mintha sokat számított volna neki - még mindig minden túl zavaros, izgatott volt a számos kezeléstől, vizsgálattól és minden felhajtástól körülöttük. Majdnem nem gondolt rá. De valamiért most már tudta mit mondjon.

Lesütötte a szemét. - Iason, tudom, hogy fel szeretnéd helyezni azt a dolgot számomra. A szavak csendesek és kissé elfojtottak voltak. - És.. azt akarom, hogy tudd - összevonta a szemöldökét. Ez nem volt könnyű. - Én nem fogok tiltakozni.

- Nem? - Finoman ívelt szemöldöke enyhén megemelkedett.

- Nem. - Riki a szemét forgatta. - Csak ne legyél túl izgatott.

Sóhajtott egyet. - Azt hiszem, azok után ami történt nincs értelme.

Valahogy Dana Bahn után természetesnek tűnt Rikinek, hogy Iasonnal marad. Különösen most, amikor Jupiter végre kijelentette, többé már nem fogja megszidni kedvenc fiát a petje miatt. Most már nem volt semmi ami meggátolta volna Iasont, hogy megtartsa őt. És egész biztosan nem merik Iasont deviánsnak hívni többé. Riki még mindig csodálkozott azon, amit a blondie mondott neki Jupiternél tett látogatásáról.

Tudom, hogy ez nevetségesen hangzik, de úgy tűnt értette.

A gyűrű eltűnt Iason összezárult öklében, ahogy összefonta a karját az ölében.

- Mi lenne, ha azt mondanám neked, szabad vagy?

Riki erre felkapta a fejét.

- Mi lenne, ha azt mondanám, hogy nem jöttem ide megkérdezni szeretnéd-e viselni vagy sem?

Tágra nyílt szemekkel nézett a blondiere.

- Hogy...érted?

- Azt szeretném, ha te választanál Riki. Azok után, amit értem tettél Dana Bahn, nem tehetem csak úgy fel a gyűrűt. Nem volna helyes. Jobbat érdemelsz. Ezért úgy döntöttem teszek neked egy ajánlatot. Te döntesz a szabadságodról, és ha úgy döntesz szabad akarsz lenni én elengedlek. Egyszer s mindenkorra.

Egy pillanatig Riki csak bámult Iasonra és képtelen volt bármit is mondani. A gyomra görcsölt.

- Iason! - lehelte félig suttogva, félig zihálva. A blondie nyugodt maradt.

- De attól tartok, az ajánlat egy kicsit korlátozott.

- Korlátozott?

- Ha én hagyom, hogy szabad legyél el kell hagynod Eost. El kell menned és valószínűleg sohasem fogunk találkozni. Vagy maradhatsz, ebben az esetben a petem kell, hogy legyél. Mindent magában foglalva. Ez a két lehetőség van. És a választás csak egy, itt és most. Később nem lesz lehetőséged meggondolni magadat.

Hosszú volt a csend. Riki Iasonra meredt, fejét kissé megdöntve, szemöldökét összevonva. A szemrehányás lassan bontakozott benne, miközben kezdett rájönni az ultimátum súlyára.

- Miért? Miért így Iason? - kérdezte végül halkan.

A válasz a csend volt. - Mert Jupiter így akarja. Mert Én így akarom.

- Te... akarod?

- Ez az egyetlen módja annak, hogy Jupiter elérhetővé tette azt, hogy együtt legyünk. És én egyetértek vele, Riki. Ha velem akarsz lenni, akkor a petem kell, hogy légy. Mert így láthatlak téged. Mert ez vagy te.

Fájt. Sőt, Iason mindig azt hajtogatta, hogy ő volt a petje. Soha nem hívta a szeretőjének - még azokban az időkben sem, amikor kockára tette a pozícióját, hogy megtartsa őt és adott neki némi szabadságot. Még mindig csak egy pet, és Riki már megszokta hogy az. Ennek ellenére, ma ez mégis fájt. Riki elfordította a fejét és valamilyen oknál fogva a blondie szükségesnek tartotta, hogy hozzátegye: - Én vagyok a fia, Riki. Ő teremtette a világot, és annak minden szabályát. A peteket, az eliteket és minden korlátozást. Én genetikai és társadalmi szempontból irányítom, annak érdekében, hogy a fent említett szabályok megfeleljenek nekem. És megteszik. Sajnálom, de én nem látom másként, amíg máshogyan nem rendelik.

- Tehát. - horkantott fel keserűen Riki. - Én egy pet vagyok a számodra, és ha úgy döntök elmegyek, akkor utána nem is akarsz látni engem.

És ő még azt hitte, szereti ezt a fickót...

- Nem. Ha úgy döntesz, elmész, akkor nem akarlak látni, hogy ne kínozzam magam a jelenléteddel. Ha úgy döntenél, elmész, őszintén remélem, el tudlak felejteni. Ellenkező esetben elviselhetetlen lenne.

Riki vetett rá egy pillantást. Iason ilyet mondott neki? Ezelőtt soha nem beszélt az érzéseiről Rikinek. Az ilyen vallomás minden blondienál azt jelentette, hogy félretette a büszkeségét. Vajon tényleg ennyire súlyos a helyzet? Mégis, nem tett jobb ajánlatot. Riki vállat vont és lesütötte a szemét.

- Nézz szembe a tényekkel Riki. - vetette oda Iason. - Még ha Jupiter el is fogadott bennünket és ténylegesen engedélyt kaptunk a szexre, mit gondolsz egy mongrel és egy blondie hogyan tud együtt élni ebben a világban? Egy blondie nem lehet szerető. De te mint a petem, a norma kereteibe illeszkedünk, legalább formálisan.

A szeme sarkából látta Riki, hogy Iason elérte őt. Érezte a meleg tenyerét az állán. Megfordította a fejét. Arra kényszerítve, hogy belenézzen újra a kék szemekbe. Nem tud ellenállni.

- Azt akarom, hogy figyelj arra, amit mondani szeretnék. - mondta a blondie impulzív kisugárzással. - Tudnod kell, mi az amit nyújtanék, hogy később teljes mértékben felelős legyél a döntéseddel kapcsolatban. Őszinte akarok lenni veled.

Riki megvonta a vállát. Neki már mindegy.

- Persze. Nyögd ki.

Iason bólintott és elengedte az állát.

- Nem foglak becsapni, Riki. Ha úgy döntesz, maradsz, minden vissza fog térni a régi kerékvágásba. Vonatkozni fog rád az összes pet korlátozás. Viselned kell a pet gyűrűt, anélkül, hogy levehetnéd. És ne is kezdj el azon gondolkodni, hogy kihasznállak téged. Úgy bánok veled, pontosan úgy ahogy korábban. Mint amikor visszajöttél hozzám. Mert örömmel tölt el. És akkor nem kapsz esélyt a távozásra. A pet nem jogosult dönteni a szabadságáról.

Ó, igen, Iason őszinte volt. Ebben az a borzalmas, hogy az ember nem tudja hogyan is kezelje az őszinteséget. Rikinek azonnal megvolt a teljes kép a helyzetről. Tudta mindezt, nagyon is jól. Ha az ember házi kedvenc, az számít, amit a mester szeretne. A kívánságok és vágyak nem jelentenek semmit. Vesznek ha akarnak, ahogyan akarnak és ahányszor akarnak. Nem érdekli őket ha fáradt vagy beteg netán fáj (a korábbi munkák, az út). Ha nem akarják, akkor is kiküldik, nem számít ha nem szeretnék megvenni abban a pillanatban - Riki ezt a részét utálta a legjobban. Nem is beszélve azokról a megalázó munkákról és a kellemetlen érzéstől, hogy Iason felette áll a hülye petgyűrűnek.

Természetesen a kapcsolatukban Riki Iasonra volt utalva, pár kérdést leszámítva a kettő között a választás rossz és elviselhetetlen volt.

- Hajlandó vagyok tenni egy engedményt. - folytatta a szóáradatot a blondie. - Te tényleg jó vagy a feketepiacon, és tudom, hogy a munka a magazinnál nem kielégítő. Így lehetővé tehetem a még nagyobb szabadságot ezen a téren. Megmondom Katzénak, lásson el még több felelősségteljes munkával. És hogy elhagyhasd Amoit saját akaratodból. Egy-két napra, amikor úgy érzem nincs szükség rád körülöttem. De ennyi. Semmi máson nem lehet változtatni.

Riki idegesen fészkelődött és káromkodott magában. A francba! A blondie mindig tudja hogyan kell bánni vele. Minden nagylelkű ajánlat, csak hogy boldoggá tegye, fokozta a frusztrációját. Milyen ravasz. Adott neki választást. Bele vezette őt a saját csapdájába a döntés érdekében. Minden szavában hála és jó szándék. De.. mi van ha, Iason tényleg hálás? Azt gondolta, hogy így hát most neki nincs más választása a történtek után. A fenébe is, ez valami gonosz kör, amiből nincs kiút.

- Te egy rohadt szemét vagy, ugye tudod? - fújta ki a levegőt.

- Igen, hallottam már egy-két alkalommal. - ismerte el a blondie mosolyogva.

Riki tehetetlenül rávigyorgott. Dühös volt, persze hogy az volt. De valahogyan sikerült Iasonnak elvarázsolnia még most is. Ki lehet ennyire ravasz és egyben őszinte is, és hogy lehet ennyire bonyolult? Ugyanakkor mosolyog rád, mosolyogva megfullaszt?

Riki megrázta a fejét és visszadőlt a párnára.

- Ez nem fair Iason.

- Mi nem fair? A választás?

- Főleg a választás és ezt te is tudod.

- Bevallom, azok után amit tettél, azt fogod választani, hogy az én petem leszel.

- Ellenkező esetben, soha nem hagysz dönteni, igaz?

- Lehetséges. - mondta szemtelenül a blondie. - Mégis, ha inkább a szabadságot választanád, nem foglak megállítani. Ezt megígérhetem.

- Ja, persze. - morogta komoran Riki.

Nem, ez nem fair! Rendben, el tudta fogadni, hogy Iason háziállata legyen. De sóvárgott. Vágyott a szabadságra. És amíg kénytelen maradni, választott valami egészen mást. Mintha kötelezné magát, ahelyett hogy kötődne. Senkit sem lehet hibáztatni, csakis őt. És hogy ő nem állt készen.

- Mi ez, valami játék? - bökte ki. - Azt reméled, ha úgy döntök maradok, abbahagyom a küzdelmet, igaz? Megtartasz engem és megszabadulsz a bajtól. Nem igaz?

- Játék. - nevetett halkan Iason. - Igen, bizonyos mértékben számítok erre. Azonban ha azt gondolod minden amit szeretnék csak hogy megfékezzelek, rosszul hiszed Riki.

Valamilyen oknál fogva ezek a szavak igaznak hangzottak. Riki elmozdította a szemét és egy hosszabb pillantást vetett Iasonra.

- Nem tudom azt választani, hogy a peted legyek Iason. Hát nem látod? Most nem!

- Akkor nem dönthetek másként. - Iason hangja nyugodt és higgadt volt, de Riki jól ismerte őt és nem lehetett becsapni.

Becsukta a szemét. Tökéletesen tudta mit kell tennie és mi a legjobb neki. Ő volt a mongrel az isten szerelmére! A büszkeséget és a szabadságot értékelik leginkább. És még volt egy esélye, hogy visszanyerje azt. Az egyetlen esély! Egyáltalán nem volt ésszerű a második lehetőség. Szóval, el kell hagynia az előtte álló fickót? Ez is jó. Ez a fickó megalázta, bántalmazta és megsértette. Folyamatosan, még most is

...Ez a fickó szereti őt...

Riki megborzongott, ahogy a nem kívánt gondolat belopakodott a fejébe. Oké, lehet, hogy a fickó törődött vele, de inkább kellemetlen volt. És Riki csak örül, hogy soha többé nem kell vele lennie. Most megy munkát keresni a fekete piacon, talán Katze is segít, vesz egy új lakást talán Midasban. Új életet fog kezdeni. Szabad lesz! És végül el fogja felejteni Iasont. Nem igaz?

Nem, ő nem. Soha nem fogja elfelejteni, már próbálta. A francba! A keze kényszeredetten ökölbe szorult a takarón.

- Legalább adj még egy kis időt.

- Nagyra becsülöm, ha az ügy érdekében történik. - egy halvány, de nagyon is világos ragaszkodás volt Iason hangjában.

És akkor Riki meglátta magát, amint azt csinálja. Gyorsan, fájdalmasan elhúzta a takarót, felfedve a combjait. 

- Tedd fel! - kiáltotta, bár gyűlölte ezeket a szavakat. Mindene remegett. A haragtól? A csalódottságtól? Nem tudta. 

Iason nem tett fel kérdéseket. Biztos volt benne. Talán azt szerette volna, ha meggondolja magát. Csak felemelte Riki kórházi ruháját és hozzáért az ágyékához a szokásos módon. Riki érezte, hogy könnyek gyűlnek a szemében, amikor a hideg fémdarab összeszorította a húsát. Nem nézett rá, nem tudott.

- Csak azt ne várd, hogy hirtelen alázatos leszek. - csattant fel és igyekezett arrogánsnak tűnni. 

Iason nem húzta vissza azonnal a kezét. Elkezdte simogatni a testét, ami azonnal izgalmi állapotba került. Egy halk nyögés hagyta el Riki száját, bár küzdött, hogy csendben maradjon. 

Rémes volt - egyértelműen bizonyítja, milyen rosszul érezte magát a légkondis helyiségben.

- Engedd el. - nyögött. Iason elmosolyodott. 

- Mindig ugyanaz, nem Riki? Nem várom el az alázatot. Csalódott lennék, ha az lennél. 

Visszahúzta a kezét véglegesen, és rendesen visszahúzta Riki ruháját a combjára. A mongrel megkockáztatott egy pillantást gazdája felé. A mester - nem tudott dühös lenni e szavakra, nem tudta tagadni őket. Most már nem tudta megtenni ezt sem.

- Soha ne állíts meg ha mérges lennék. - motyogta mogorván.

- Mindig ugynazan, Riki. - ismételte meg a blondie ellenállhatatlan bájos mosoly kíséretében. Egyik kezével körülölelte a petjét és közelebb húzta magához. Riki pihentette a fejét az erős mellkason, félig engedve az ölelésen, félig ellenállva neki. Nekiütötte az öklét a blondie bordái közé, de hiányzott belőle az erő. És Iason nem is vette észre.

- Örülök a választásodnak. - suttogta.

Riki keze megemelkedett Iason körül, a mongrel valódi beleegyezésével. 

- Én is örülök, te szemét. - súgta vissza Riki.

Valamivel később

- Hol van Riki, Iason? - kérdezte Raoul, és körülnézett Iason lakásában. A pet nem volt itt. Ez meglepő, hiszen késő este van és amit a mongrel csinál a nap folyamán a fekete piaci munkahelyén vagy valami mást, akkor már vissza kellett volna jönnie.

- Katze nem mondta el? - Iason lustán leült a vele szemközt levő koktélasztalhoz és játszadozott egy pohár borral. - A kötelességét teljesíti. Laoconra repült ma. Holnap visszajön.

- Szóval tényleg hagyod repülni a peted. Tényleg Iason, akkor petnek nevezed még?

Iason finoman felhúzta a szemöldökét.

- Tehát úgy gondolod, nem? Jó. - mosolygott. - De ne aggódj Raoul, ő a petem. Ő egyedül az aki megüti a kritériumokat és ez teljesen elég. 

Ezzel Iason emelte poharát Raoulra, figyelmen kívül hagyva barátja komor tekintetét, ivott egy korty bort és egyértelműen elégedett volt magával.

The Eye's Boyfriend

 3. fejezet 

Napok teltek el azóta a bizonyos eset óta, de a viszonyom Ueda-sannal semmit sem változott. Güriztem, mint a robotok, Ueda-san pedig élvezte, hogy hajcsárkodhat felettem. Szerencsére hamar elérkezett a péntek, amikor is a bárban, ahová egyszer Mito is elkísért Álarcosbált rendeztek, persze itt mindenféle durva és szexi öltözékben lehetett nevezni, éjfél után pedig A Perverz játszóház is a program része volt. Ez kizárólag férfiaknak szólt, tehát amikor elújságoltam Mitónak, szomorú szemekkel nézett rám, szinte kérlelt, könyörgött, hogy csempésszem be valahogy, de sajnos ehhez nem állt rendelkezésemre kellő kapcsolat. Genjo fújjogott egy sort, majd közölte, hogy legközelebb akkor beszéljek ilyenekről, ha már befejezte az evést. Szerettem ilyenkor a bárban lenni, mert tényleg mindenki beöltözött valaminek, és bőven volt lehetőség dugni akárkivel, olyannal is, akinél amúgy esélyed sem lenne. Alig vártam, hogy leteljen a műszakom, szerencsére a túlóra se tartott csak este nyolcig, sietősen összepakoltam, kikapcsoltam a gépeket, nyomtatót, villanyt, majd lelifteztem és amint kiértem az épületből megcsapott a kellemes hűvöskés szellő. Még az épület takarásában voltam, amikor is észrevettem Ueda-sant, hogy valakivel beszélget. Mivel a kíváncsiság nagyúr, ezért a közeli bokorhoz lopakodtam és kikukucskáltam. Megint az a Takano nevezetű férfi volt az! Mit kereshet már megint itt? Végül Ueda-san beszállt hozzá a kocsiba és elhajtottak. Előbújtam a bokor mögül és csak ráncoltam a homlokomat. Felettébb érdekes dolgok történnek itt.

Annyira nem vittem túlzásba a beöltözést, csak felvettem egy fekete inget, farmert és a szememre húztam az álarcot. Extrém öltözék viselésében nem én vagyok az, akit keresni kell. Ahogy beléptem a bárba, már tömve volt emberekkel, úgyhogy biztosra vettem, hogy ma este szexelni fogok. Sajnos viszonylag régen került hosszú és vastag a fenekembe, de a ma este az én nagy lehetőségem. A pulthoz lépve, kértem egy sört, majd azt kortyolgatva felmértem a terepet. Elhaladt előttem egy jóképű rendőrfiú, majd a bal sarokban Batman és egy pankrátor nyalták falták egymást, amitől persze én is beindultam. Gyorsan kortyoltam is a jéghideg sörömből, hogy lehűtsön egy kicsit és igyekeztem nem nézni többet feléjük. Majd egyszer csak megláttam ŐT! Nem mást, mint Zorrot. Mármint egy annak öltözött istent. Szóval, be kell vallanom, hogy gyerekként rajongtam Zorroért és ez most sem változott. Ez a férfi pedig tökéletesen festett a jelmezében és jobban megnézve elöl is volt minek kidudorodni. Annyira belefeledkeztem a nézésébe, hogy arra lettem figyelmes ő is engem bámul, majd elmosolyodik és int a fejével, hogy kövessem. Na, nekem aztán nem kell ilyet kétszer mondani, megittam a maradék sörömet és utána verekedtem magam a tömegben. Ilyenkor a bár hátsó részeiben kialakítanak Sötét szobákat, azoknak, akik nem akarják hazavinni a kiszemeltet vagy a kocsiban megdugni és hasonlók. Egy pillanatra szem elöl tévesztettem az én Zorromat, de szerencsére a szemem hamar felfedezte őt. A folyosó végén levő szobába kanyarodott, úgyhogy követtem én is példáját, beléptem utána és becsuktam az ajtót. A szobában félhomály uralkodott, gyertyák világítottak, füstölők égtek a szoba különböző pontjain. Zorro pedig csak állt a szoba közepén felém nyújtott karral. Közelebb araszoltam, közben azon kezdtem igzulni, elég jó leszek-e neki és hasonló baromságokon. Végül is a méretemet nem kell szégyellni, szerencsére kellően meg vagyok áldva férfiassággal és a testem is jó, nincs rajta felesleg. Kinyújtott kezével megragadja az enyémet és magához von, nagyon szorosan simul hozzám és érzem mennyire fel van izgulva.

- Látom, nem vesztegeted az időt. – mondom neki nevetgélve. De nem szólal meg csak tart továbbra is.

- Oké, szóval nem fogsz megszólalni? – kérdezem tőle kíváncsian. A tekintetén látok egy pillanatnyi gondolkodást, de aztán megrázza a fejét, jelezve, hogy ő bizony néma marad. Furcsa, de ha szexelünk, felőlem azt csinál, amit akar, nyögök én helyette is akár.

A fürdőszobába vezet, a kád már fel van engedve forró vízzel. A világítás nagyon gyér, alig látok valamit, próbálok nem elesni. Ismét megragadja a karomat és belevág a vízbe, szó szerint köpni, nyelni nem tudok. Ő is utánam mászik, közben felfal a tekintetével, lassan közelít, mint egy vadállat, aki prédára vadászik. Odaér hozzám, lefogja mindkét kezemet és lágyan megcsókol. Felnyögök a csókjától, olyan édes íze van, még többet akarok belőle. Felbátorodva ezúttal határozottabban csókol, erőszakosan dugja át a nyelvét a számba, szinte alig kapok levegőt. Amikor egy picit ki tudom fújni magamat, ő addig megszabadul a nadrágjától és jelzi, hogy tegyem a dolgomat. A fejemet a víz alá nyomva, így kell leszopnom őt. Egyszerre ijesztő és izgató is egyszerre. Annyira keményre szopom, hogy úgy érzem azonnal elélvez, de akkor felránt és letépi rólam az inget és a nadrágot. Teljesen ki vagyok szolgáltatva előtte. Beszappanozza a kezét és elkezdi megmosni a hátamat, majd lefele haladva a fenekemet, majd felsikoltok, mert az ujjaival óvatosan belém hatol. Beleremegek annyira jó érzés ahogyan csinálja, közben a nyakamat szívja, csókolja. Amikor kellően kitágított kiszáll a kádból, én pedig egy pillanatra értetlenül nézek utána, aztán rájövök mit tervez. Én is felállok és kiszállok, majd megfog és felültet a mosdókagylóra. A zsebéből elővesz egy óvszert, majd a kezembe nyomja, hogy én húzzam fel rá, amit meg is teszek, de közben remeg a kezem.

- Nem izgulok, nem ez lesz az első mielőtt azt hinnéd, csak rég voltam már együtt férfival és tudod… - tök hülyén érzem magam, hogy itt magyarázkodom egy idegennek. Ő láthatóan jól szórakozik rajtam, majd minden előjel nélkül csak úgy belém hatol, amitől persze felsikoltok, hiszen még így is fáj egy kicsit, nagyon. Egyáltalán nem óvatos, egy vadállat, erősek a lökései, én már elmentem egyszer, míg ő még nem, hihetetlen, hogy így tudja tartani. Utána letaszít a földre és folytatja tovább, majd áttérünk az ágyra, az asztalra, végül vissza a kádba, szinte mindenhol megdugott ahol csak tudott. Fáradtan fekszünk egymás mellett, ez volt életem legjobb dugása, ez most már biztos. Ám az álarc még mindig rajta van, sőt a nadrágján kívül minden más is, úgyhogy ez nem ér, hogy ő tudja ki vagyok én pedig nem. Felülök az ágyon és megpróbálom levenni a maszkját, de ellöki a kezemet és kicsavarja.

- Oké, állj már le, ha nem akarod, nem veszem le. – rikácsolok, össze-vissza.

Erre elenged, felveszi a nadrágját és otthagy engem egyedül. Még egy kicsit élvezem a kényelmes fekhelyet aztán hazamegyek.

A munkahelyen Mito egyből letámadott, hogy meséljek mi volt a bulin. Kikerekedett szemekkel hallgatta végig a kalandomat Zorroval.

- Basszus, te aztán megütötted a főnyereményt, de mért nem kérted el a számát? Biztos dugtatok volna még egy párszor, olyan hülye vagy. – korholt meg Mito.

- Ez van. Na meg se szó se beszéd lelépett, ha akart volna valamit, hogy máskor is találkozzunk akkor azt jelezte volna valahogy.  – válaszoltam Mitónak.  

Mivel elég sok dolgom volt, elköszöntem barátnőmtől és bementem Ueda-san irodájába. Meglepett a rendetlenség ami fogadott, hiszen nála mindig a makulátlan rend volt az alap. Így már nem lesz olyan egyszer előhalásznom azt a papírt ami nekem kell. Ahogy átnéztem az asztalát, ott nem találtam meg, majd kinyitottam az íróasztal fiókjait és valami fekete, finom anyag akadt a kezem közé. Kivettem és megnéztem mi lehet az, majd amikor rájöttem lesápadtam és leültem a főnök székébe.

Ueda-san fütyörészve lépett be az ajtón, majd amikor meglátott egyből ordibálni kezdett.

- Te meg mi a faszt keresel a székemben és az irodámban Hotate?! – kapott dühromat Ueda-san.

Remegve álltam fel és felemeltem a bizonyítékot.

- Ez a magáé? – kérdeztem meg félve.

- Honnan szedted azt elő? Turkálsz a holmim közt? – szűrte a fogai között.

- Válaszoljon már! – Kiáltottam kétségbeesetten.

- Nem az enyém, örülsz? – vágta oda sietősen a választ. Nem hittem neki.

- Hazudik. De miért? Itt a bizonyíték és mégis tagadja. – kínomban felnevettem.

- Már mondtam, hogy nem az enyém, az egyik barátom adta kölcsön. Nincs okom hazudni és nem értem a kifakadásodat sem. – nézett rám fürkészően Ueda-san.

Alig értem mit mond, kába vagyok, azt hiszem, el fogok ájulni, vagy már meg is történt, mert Ueda-san rémült tekintetét látom magam előtt.