3. fejezet
Napok teltek el azóta a bizonyos eset
óta, de a viszonyom Ueda-sannal semmit sem változott. Güriztem, mint a robotok,
Ueda-san pedig élvezte, hogy hajcsárkodhat felettem. Szerencsére hamar elérkezett
a péntek, amikor is a bárban, ahová egyszer Mito is elkísért Álarcosbált
rendeztek, persze itt mindenféle durva és szexi öltözékben lehetett nevezni,
éjfél után pedig A Perverz játszóház is a program része volt. Ez kizárólag
férfiaknak szólt, tehát amikor elújságoltam Mitónak, szomorú szemekkel nézett
rám, szinte kérlelt, könyörgött, hogy csempésszem be valahogy, de sajnos ehhez
nem állt rendelkezésemre kellő kapcsolat. Genjo fújjogott egy sort, majd
közölte, hogy legközelebb akkor beszéljek ilyenekről, ha már befejezte az
evést. Szerettem ilyenkor a bárban lenni, mert tényleg mindenki beöltözött
valaminek, és bőven volt lehetőség dugni akárkivel, olyannal is, akinél amúgy
esélyed sem lenne. Alig vártam, hogy leteljen a műszakom, szerencsére a túlóra se
tartott csak este nyolcig, sietősen összepakoltam, kikapcsoltam a gépeket,
nyomtatót, villanyt, majd lelifteztem és amint kiértem az épületből megcsapott
a kellemes hűvöskés szellő. Még az épület takarásában voltam, amikor is
észrevettem Ueda-sant, hogy valakivel beszélget. Mivel a kíváncsiság nagyúr,
ezért a közeli bokorhoz lopakodtam és kikukucskáltam. Megint az a Takano
nevezetű férfi volt az! Mit kereshet már megint itt? Végül Ueda-san beszállt
hozzá a kocsiba és elhajtottak. Előbújtam a bokor mögül és csak ráncoltam a
homlokomat. Felettébb érdekes dolgok történnek itt.
Annyira nem vittem túlzásba a
beöltözést, csak felvettem egy fekete inget, farmert és a szememre húztam az
álarcot. Extrém öltözék viselésében nem én vagyok az, akit keresni kell. Ahogy
beléptem a bárba, már tömve volt emberekkel, úgyhogy biztosra vettem, hogy ma
este szexelni fogok. Sajnos viszonylag régen került hosszú és vastag a
fenekembe, de a ma este az én nagy lehetőségem. A pulthoz lépve, kértem egy
sört, majd azt kortyolgatva felmértem a terepet. Elhaladt előttem egy jóképű
rendőrfiú, majd a bal sarokban Batman és egy pankrátor nyalták falták egymást,
amitől persze én is beindultam. Gyorsan kortyoltam is a jéghideg sörömből, hogy
lehűtsön egy kicsit és igyekeztem nem nézni többet feléjük. Majd egyszer csak
megláttam ŐT! Nem mást, mint Zorrot. Mármint egy annak öltözött istent. Szóval,
be kell vallanom, hogy gyerekként rajongtam Zorroért és ez most sem változott. Ez
a férfi pedig tökéletesen festett a jelmezében és jobban megnézve elöl is volt
minek kidudorodni. Annyira belefeledkeztem a nézésébe, hogy arra lettem
figyelmes ő is engem bámul, majd elmosolyodik és int a fejével, hogy kövessem. Na,
nekem aztán nem kell ilyet kétszer mondani, megittam a maradék sörömet és utána
verekedtem magam a tömegben. Ilyenkor a bár hátsó részeiben kialakítanak Sötét
szobákat, azoknak, akik nem akarják hazavinni a kiszemeltet vagy a kocsiban
megdugni és hasonlók. Egy pillanatra szem elöl tévesztettem az én Zorromat, de
szerencsére a szemem hamar felfedezte őt. A folyosó végén levő szobába
kanyarodott, úgyhogy követtem én is példáját, beléptem utána és becsuktam az
ajtót. A szobában félhomály uralkodott, gyertyák világítottak, füstölők égtek a
szoba különböző pontjain. Zorro pedig csak állt a szoba közepén felém nyújtott
karral. Közelebb araszoltam, közben azon kezdtem igzulni, elég jó leszek-e neki
és hasonló baromságokon. Végül is a méretemet nem kell szégyellni, szerencsére
kellően meg vagyok áldva férfiassággal és a testem is jó, nincs rajta felesleg.
Kinyújtott kezével megragadja az enyémet és magához von, nagyon szorosan simul
hozzám és érzem mennyire fel van izgulva.
- Látom, nem vesztegeted az időt. –
mondom neki nevetgélve. De nem szólal meg csak tart továbbra is.
- Oké, szóval nem fogsz megszólalni? –
kérdezem tőle kíváncsian. A tekintetén látok egy pillanatnyi gondolkodást, de
aztán megrázza a fejét, jelezve, hogy ő bizony néma marad. Furcsa, de ha
szexelünk, felőlem azt csinál, amit akar, nyögök én helyette is akár.
A fürdőszobába vezet, a kád már fel van
engedve forró vízzel. A világítás nagyon gyér, alig látok valamit, próbálok nem
elesni. Ismét megragadja a karomat és belevág a vízbe, szó szerint köpni,
nyelni nem tudok. Ő is utánam mászik, közben felfal a tekintetével, lassan
közelít, mint egy vadállat, aki prédára vadászik. Odaér hozzám, lefogja mindkét
kezemet és lágyan megcsókol. Felnyögök a csókjától, olyan édes íze van, még
többet akarok belőle. Felbátorodva ezúttal határozottabban csókol, erőszakosan
dugja át a nyelvét a számba, szinte alig kapok levegőt. Amikor egy picit ki
tudom fújni magamat, ő addig megszabadul a nadrágjától és jelzi, hogy tegyem a
dolgomat. A fejemet a víz alá nyomva, így kell leszopnom őt. Egyszerre ijesztő
és izgató is egyszerre. Annyira keményre szopom, hogy úgy érzem azonnal
elélvez, de akkor felránt és letépi rólam az inget és a nadrágot. Teljesen ki
vagyok szolgáltatva előtte. Beszappanozza a kezét és elkezdi megmosni a
hátamat, majd lefele haladva a fenekemet, majd felsikoltok, mert az ujjaival
óvatosan belém hatol. Beleremegek annyira jó érzés ahogyan csinálja, közben a
nyakamat szívja, csókolja. Amikor kellően kitágított kiszáll a kádból, én pedig
egy pillanatra értetlenül nézek utána, aztán rájövök mit tervez. Én is felállok
és kiszállok, majd megfog és felültet a mosdókagylóra. A zsebéből elővesz egy
óvszert, majd a kezembe nyomja, hogy én húzzam fel rá, amit meg is teszek, de
közben remeg a kezem.
- Nem izgulok, nem ez lesz az első
mielőtt azt hinnéd, csak rég voltam már együtt férfival és tudod… - tök hülyén
érzem magam, hogy itt magyarázkodom egy idegennek. Ő láthatóan jól szórakozik
rajtam, majd minden előjel nélkül csak úgy belém hatol, amitől persze felsikoltok,
hiszen még így is fáj egy kicsit, nagyon. Egyáltalán nem óvatos, egy vadállat,
erősek a lökései, én már elmentem egyszer, míg ő még nem, hihetetlen, hogy így
tudja tartani. Utána letaszít a földre és folytatja tovább, majd áttérünk az
ágyra, az asztalra, végül vissza a kádba, szinte mindenhol megdugott ahol csak
tudott. Fáradtan fekszünk egymás mellett, ez volt életem legjobb dugása, ez
most már biztos. Ám az álarc még mindig rajta van, sőt a nadrágján kívül minden
más is, úgyhogy ez nem ér, hogy ő tudja ki vagyok én pedig nem. Felülök az ágyon
és megpróbálom levenni a maszkját, de ellöki a kezemet és kicsavarja.
- Oké, állj már le, ha nem akarod, nem
veszem le. – rikácsolok, össze-vissza.
Erre elenged, felveszi a nadrágját és
otthagy engem egyedül. Még egy kicsit élvezem a kényelmes fekhelyet aztán
hazamegyek.
A munkahelyen Mito egyből letámadott,
hogy meséljek mi volt a bulin. Kikerekedett szemekkel hallgatta végig a
kalandomat Zorroval.
- Basszus, te aztán megütötted a
főnyereményt, de mért nem kérted el a számát? Biztos dugtatok volna még egy
párszor, olyan hülye vagy. – korholt meg Mito.
- Ez van. Na meg se szó se beszéd
lelépett, ha akart volna valamit, hogy máskor is találkozzunk akkor azt jelezte
volna valahogy. – válaszoltam Mitónak.
Mivel elég sok dolgom volt, elköszöntem
barátnőmtől és bementem Ueda-san irodájába. Meglepett a rendetlenség ami
fogadott, hiszen nála mindig a makulátlan rend volt az alap. Így már nem lesz
olyan egyszer előhalásznom azt a papírt ami nekem kell. Ahogy átnéztem az
asztalát, ott nem találtam meg, majd kinyitottam az íróasztal fiókjait és
valami fekete, finom anyag akadt a kezem közé. Kivettem és megnéztem mi lehet
az, majd amikor rájöttem lesápadtam és leültem a főnök székébe.
Ueda-san fütyörészve lépett be az
ajtón, majd amikor meglátott egyből ordibálni kezdett.
- Te meg mi a faszt keresel a székemben
és az irodámban Hotate?! – kapott dühromat Ueda-san.
Remegve álltam fel és felemeltem a
bizonyítékot.
- Ez a magáé? – kérdeztem meg félve.
- Honnan szedted azt elő? Turkálsz a
holmim közt? – szűrte a fogai között.
- Válaszoljon már! – Kiáltottam kétségbeesetten.
- Nem az enyém, örülsz? – vágta oda
sietősen a választ. Nem hittem neki.
- Hazudik. De miért? Itt a bizonyíték
és mégis tagadja. – kínomban felnevettem.
- Már mondtam, hogy nem az enyém, az
egyik barátom adta kölcsön. Nincs okom hazudni és nem értem a kifakadásodat
sem. – nézett rám fürkészően Ueda-san.
Alig értem mit mond, kába vagyok, azt
hiszem, el fogok ájulni, vagy már meg is történt, mert Ueda-san rémült
tekintetét látom magam előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése