The Eyes’s Boyfriend 6. fejezet (írta:
Hanni89)
Másnap szörnyű fejfájással ébredek,
nagy nehezen kikelek az ágyból és a konyha felé veszem az irányt, ott
automatikusan kinyitom a bal felső fiókot és venném ki a fájdalomcsillapítót,
de csak venném, mert eszembe jut, hogy a jó múltkor átraktam a középső fiókba,
mert rám jött a rendrakás mánia. Mondjuk nagy rendrakás, hogy valamit átpakolsz
az egyik fiókból a másikba, de mi pasik ezt nevezzük annak. Nem is egy bogyót
veszek be, hanem mindjárt kettőt, utána írok egy sms-t Ueda-sannak, hogy ma nem
megyek be, rosszul érzem magam. Bemehetnék, mert egy fejfájás nem nagy cucc, de
nincs kedvem látni a képét és ki kell hevernem a történteket. Ez a Takano fura
egy figura, és mit akart jelenteni az utolsó mondata, hogy nem is tudja, mit
eszik rajtam Ueda-san. A válaszom erre az, hogy nem eszik rajtam semmit. Nem is
bírjuk egymást, aligha hinném, hogy a főnököm agyon dicsért volna neki. A
gyomrom morgása emlékeztet rá, hogy reggeliznem is kéne valamit, úgyhogy
gyorsan sütök magamnak két tojást, meg öntök vizet a kedvenc Te is utálod a hétfőket? poharamba, majd
jóízűen elfogyasztom a reggelimet. A fejfájásom is kezd múlni, hála a
gyógyszernek, nincs kedvem mosogatni, de később még úgy se lesz, úgyhogy
nekilátok. Hamar végzek azzal a pár edénnyel, amikor pittyeg egyet a telefonom.
Megtörlöm a vizes kezemet, majd megnézem ki írt nekem. 5 percen belül legyél a parkolóban, különben felmegyek érted. Ryosei.
- Mi a …. Ueda-san mit keres itt?
Basszus! Semmiképpen sem szeretném, hogy feljöjjön a lakásomra, úgyhogy
összekapom magam, már amennyire össze lehet öt perc alatt és vágtatok is a
parkolóba. Azt se tudom bezártam-e az ajtót, ez így félúton bevillan, de inkább
nem fordulok vissza ellenőrizni. Csak nem megy be senki, gondolom nem akar
sokáig időzni Ueda-san. A parkolóba érve meglátom a gyönyörű céges kocsiját,
ami igazán illik hozzá. Persze két kocsija is van egy fehér BMW-je és egy
szürke Lamborghini-je. Most a BMW áll a parkolóban, a vezető
melletti ajtó nyitva van, készen arra, hogy beszálljak.
- Jó reggelt Ueda-san! – köszöntöm,
ahogy beszállok.
- Nem tűnsz betegnek. – vizsgálgat a
szemeivel.
- Azért jött, hogy ezt ellenőrizze? –
nevetek fel keserűen. – Érdekli az alkalmazottainak az állapota, maga egy
angyal. – gúnyolódom tovább.
- Pofa be Hotate! Leszarom az
állapotodat. Takano mondta, hogy tegnap beszélt veled. Igaz ez? – szegezi nekem
a kérdést.
Eljárt a szája annak az idiótának. Most
mit csináljak?! A kezeimmel lázasan dobolok a térdeimen, majd Ueda-san hozzám
ér.
- Hagyd ezt abba! – fogja meg a
kezemet, úgy hogy ne tudjak tovább dobolni. Egy pillanatig vagyunk csak így,
majd érzem, elkezdek vörösödni és kirántom a kezemet az övéből.
- Rendben, találkoztam vele tegnap.
Tudnom kellett az igazat. Beismerte, hogy ő öltözött be Zorrónak és feküdt le
velem.
- Már megint ezzel a baromsággal jössz?
Takano csak az álmaidban feküdne le veled.
- Pedig ami történt nem az álmaimban
történt, hanem azon a nyomorult bulin. – közben az egész testemmel odafordulok
hozzá.
- Felesleges hazudnod. Elmondta volna
az igazat. Nekem mindenképpen.
- Azért csinálta, hogy maga dühös
legyen rá! – üvöltöm. Erre elkerekednek a szemei.
- Dühös legyek rá? Miről beszélsz? –
értetlenkedik Ueda-san.
Sóhajtok egyet. Nekem már mindegy mit
mondok, akkor meg mondhatom az igazat is.
- Talán azért mert ennek az egésznek
köze van ahhoz, hogy ő elveszi azt az Aya-chant és tovább bosszanthatta azzal,
hogy még egy buzit is megkap magának. – Ueda-san erősen fogja a kormányt az
ujjai teljesen elfehéredtek.
- Rohadék! Miért nem tud eltűnni az
életemből? – mondja maga elé meredve Ueda-san, mintha én itt se lennék.
- Ueda-san minden rendben? – felé
nyúlok, de ellöki a kezemet.
- Semmi sincs rendben. És nem is lesz. –
hirtelen megragad és alig választ el minket két centi.
- Esküszöl, hogy lefeküdtetek? – látom
a tekintetében, hogy azt a választ várja, hogy nem, de amint kimondom az igent
a jeges tekintete elfakul és a fejét a kormányra dönti.
- Esetleg beszélhetne ezzel az
Aya-channal és lehet megakadályozhatná ezt az esküvőt. – próbálkozom.
- Ne avatkozz bele. Így is elég
kotnyeles vagy, ezt majd én megoldom. Most pedig menj. Holnapra pedig kapsz még
egy szabadnapot.
Holnap se menjek dolgozni? Ez fura, de
nem ellenkezem, elköszönök és figyelem, amíg kigurul, majd visszamegyek a
lakásomba, de valaki áll az ajtóm előtt.
- Elnézést, keres valakit? – szólítom
meg az idegent.
- Igen, téged. – villantja rám
félelmetes mosolyát Takano. Megfagy bennem a vér. Mit keres itt?
- Mit csinálsz itt? Honnan tudod hol
lakom? – kérdezem, ügyelve arra, ne remegjen a hangom.
- Bemehetnénk? – kérdezi továbbra is műmosollyal
az arcán. Kelletlenül, de beengedem az ajtón. Tétován álldogálok, ő pedig
haláli nyugalommal jár kel a lakásomban. Mintha ő lakna itt nem én. Ez
nevetséges.
- Iszunk valamit? Tudod megszomjaztam,
amíg vártam rád.
Nem tudok mit csinálni, előhalászok két
poharat és öntök magunknak whiskey-t, bár gyógyszerre nem kéne innom, de mivel
szörnyen ideges vagyok ez most nem bűn.
- Tessék. – nyújtom neki a poharat.
- Egyszerű, de otthonos a lakásod.
Ilyennek képzeltem el. Finom az ital. – egy húzásra lehúzza, úgyhogy én is
ugyanígy cselekszem. Idehozom a nappaliba az üveget és töltök még magunknak.
- Az előbb láttalak Ryose-el beszélni.
- Leskelődsz utánam? – emelem fel a
hangom.
- Előttem semmi sem titok, ami kettőtök
között zajlik. Érdekesek vagytok együtt. Na, és mit szólt a mi kis
kalandunkhoz? – mosolyog rám megint az itala mögül.
- Nem hitte el. – vonom meg a vállamat.
– Mellesleg azt tanácsoltam neki, hogy mondjon el mindent Aya-channak és akkor
te veszítenél, elhagyna és ő végre boldog lehetne vele.
Erre úgy elkezd nevetni, hogy szinte
patakokban folyik a könnye, zsebkendőt is kér. Nem értem mi ilyen vicces.
- Jaj, Hotate, annyira buta vagy. –
szólal meg végül.
- Miért? – pattanok fel kissé mérgesen.
- Ryosei-t nem érdekli Aya. Én
érdeklem. Most mennem kell. Gondolkodj el azon, amit mondtam. Még egyszer
köszönöm az italt. Kitalálok. – úgyhogy nem is követtem, csak azt hallottam,
ahogy csukódik utána az ajtó.
Ueda-sant Takano érdekli? Lázasan
dolgoznak a fogaskerekek az agyamban. A felismerést nem akarom elfogadni. Ueda-san
is meleg lenne?
Egész éjjel forgolódtam, aztán
bekapcsoltam a tévét, de nem ment semmi nézhető, akkor dvd-ket raktam be, de
nem tudtak lekötni. Végig azon járt az agyam, hogy Ueda-san hogy utálja a
melegeket, erre ő maga is az lenne. Ez nevetséges. Az éjszaka közepén
tárcsáztam Mitot.
- Halló! – hallom meg álmos hangját.
- Bocsi a zavarásért én vagyok az
Tsukasa. Muszáj valakivel beszélnem különben bekattanok.
- Ezért ha jössz dolgozni megöllek, de
hallgatlak.
Felvázoltam a helyzetet Mitonak, aki
egyre inkább fellelkesült.
- Tsukasa, ez őrület. Alig tudom
elhinni. Ha ezt Genjo meghallja, ez beszarás. Figyelj, és mit akarsz tenni?
- Fogalmam sincs. Lehet Takano csak
szórakozott velem és jól átvert.
- És ha nem? Meg kell tudnod az igazat.
Beszélj Ueda-sannal.
- Rendben. Holnap beszélek vele. Köszi,
hogy meghallgattad a szarságaimat.
- Ezért vannak a barátok, pusszancs.
Mitonak hála sikerült elaludnom és
reggel fejfájás mentesen ébredni. Reggeli után üzentem Ueda-sannak, hogy jöjjön
el a lakásomra. Merész húzás, de itt legalább tuti nem hallja senki miről
beszélünk. Visszaírt, hogy olyan tíz óra körül benéz. Akkor készítsük fel
magunkat a nagy eseményre.
Pontban tíz órakor megszólalt a csengő,
mentem ajtót nyitni. Ueda-san szokás szerint ingben volt, most feketében és
farmer nadrágban.
- Kerüljön beljebb. – udvariaskodtam.
Összehúzott szemöldökkel meredt rám, de
beljebb lépett.
- Erre jöjjön, a nappalit készítettem
elő a beszélgetésre.
- Hosszú lesz? Mert legkésőbb délre
vissza kell érnem.
- Attól függ. – éreztem, hogy izzadni
kezd a tenyerem. – Tegnap miután
találkoztunk és visszajöttem Takano itt várt az ajtóm előtt.
Ueda-san egyből előre dőlt. A nyakán az
erek kidudorodtak.
- Mit akart már megint tőled? Még egy
numerát? – mondta lenézően.
- Dehogy. Megosztott velem egy igen
érdekes információt.
- Miféle információt? Utálom a
hatásszüneteid Hotate. – villantja rám a szemeit.
- Nem tehetek róla, csak úgy jön.
Visszatérve a barátjához, azt mondta, hogy önt nem Aya-chan érdekli, hanem ő.
Ez mit jelent? – ülök le mellé.
Elkapja a karomat és közelebb húz.
- Mondott mást is? – szörnyen idegesnek
néz ki Ueda-san.
- Nem, csak ennyit mondott. – erre
elenged.
- Mennem kell. – majd feláll, én
viszont megfogom a karját és visszarántom.
- Nem mehet el, amíg nem mondja meg mi
a franc folyik itt! – szorítom erősen, nehogy megszökjön.
- Engedj el Hotate, az isten
szerelmére, de erős vagy. – ficánkol.
- Válaszoljon! – de nem szólal meg,
hanem abbahagyja a kísérletet, hogy lefejtse a kezemet a karjáról, megfogja a
lábamat és elnyúlok a kanapén, őt pedig magamra rántom. A teste nekem feszül, a
légzésem szaporább lesz, akárcsak az övé. Elengedem a karját és végigsimítok az
arcán, mire behunyja a szemét. Francba! Nem tudok ellenállni, lehúzom magamhoz
egy csókra, egy pillanatig mintha nem akarná, de aztán átadja magát nekem és
elmélyíti a csókot. Beletúrok a hajába, ő pedig még jobban helyezkedik és simul
hozzám, majd megérzem a merevedését. Az egyik kezemmel odanyúlok és elkezdem
ingerelni, amire a csók nyögésbe fullad. Láthatóan tetszik neki a dolog, ezért
elkezdem kioldani az övét, de hirtelen kipattannak a szemei és felpattan rólam.
Lihegve néz rám, a szemében még látom a vágyat.
- Nem azt mondta, ha még egyszer
megcsókolom, megöl? Még élek. – helyezkedem el a kanapén.
- Hotate, ez… - de nem tudja befejezni
a mondatot, nekem viszont nagyon áll a farkam, ha ő nem teszi akkor nekem kell
könnyítenem magamon.
- Muszáj kimennem a mosdóba, meg is
várhat, de követhet is. – kacsintok rá, majd nyitva hagyom a fürdőszoba
ajtaját.
Megnyitom a vizet, a lehető
leggyorsabban bújok ki a ruháimból és beállok a zuhany alá. Nem kell sok idő,
amikor észreveszem, hogy az ajtóban áll és néz. Én pedig direkt ingerelem és
elkezdem magamat ott lent mosni. Jobb kezemmel marokra fogom a szerszámomat és
elkezdem fel le mozgatni a kezemet. Ueda-san, hatalmasakat nyel és látszik
rajta, alig tudja türtőztetni magát. Tudom, hogy ő a főnököm, de jól néz ki, és
hiába egy rohadék, most annyira be vagyok indulva, hogy ő is megteszi,
hajtogatom magamban. A következményekre nem gondolok, sose szoktam.
Látszik, hogy egyre nagyobb a dudor a
nadrágjában, ezen mihamarabb könnyítenie kéne, különben bajok lesznek.
- Hotate, mennem kell. – nyögi ki nagy
nehezen, de a tekintete továbbra is rajtam van.
- Mi tartja vissza? – szemtelenkedem.
- Baszd meg! – lép oda hozzám és
nekinyom a csempének és újra megcsókol. Te jó ég, ez a pasi elképesztő!
