The Eye's Boyfriend

The Eyes’s Boyfriend 6. fejezet (írta: Hanni89)

Másnap szörnyű fejfájással ébredek, nagy nehezen kikelek az ágyból és a konyha felé veszem az irányt, ott automatikusan kinyitom a bal felső fiókot és venném ki a fájdalomcsillapítót, de csak venném, mert eszembe jut, hogy a jó múltkor átraktam a középső fiókba, mert rám jött a rendrakás mánia. Mondjuk nagy rendrakás, hogy valamit átpakolsz az egyik fiókból a másikba, de mi pasik ezt nevezzük annak. Nem is egy bogyót veszek be, hanem mindjárt kettőt, utána írok egy sms-t Ueda-sannak, hogy ma nem megyek be, rosszul érzem magam. Bemehetnék, mert egy fejfájás nem nagy cucc, de nincs kedvem látni a képét és ki kell hevernem a történteket. Ez a Takano fura egy figura, és mit akart jelenteni az utolsó mondata, hogy nem is tudja, mit eszik rajtam Ueda-san. A válaszom erre az, hogy nem eszik rajtam semmit. Nem is bírjuk egymást, aligha hinném, hogy a főnököm agyon dicsért volna neki. A gyomrom morgása emlékeztet rá, hogy reggeliznem is kéne valamit, úgyhogy gyorsan sütök magamnak két tojást, meg öntök vizet a kedvenc Te is utálod a hétfőket? poharamba, majd jóízűen elfogyasztom a reggelimet. A fejfájásom is kezd múlni, hála a gyógyszernek, nincs kedvem mosogatni, de később még úgy se lesz, úgyhogy nekilátok. Hamar végzek azzal a pár edénnyel, amikor pittyeg egyet a telefonom. Megtörlöm a vizes kezemet, majd megnézem ki írt nekem. 5 percen belül legyél a parkolóban, különben felmegyek érted. Ryosei.

- Mi a …. Ueda-san mit keres itt? Basszus! Semmiképpen sem szeretném, hogy feljöjjön a lakásomra, úgyhogy összekapom magam, már amennyire össze lehet öt perc alatt és vágtatok is a parkolóba. Azt se tudom bezártam-e az ajtót, ez így félúton bevillan, de inkább nem fordulok vissza ellenőrizni. Csak nem megy be senki, gondolom nem akar sokáig időzni Ueda-san. A parkolóba érve meglátom a gyönyörű céges kocsiját, ami igazán illik hozzá. Persze két kocsija is van egy fehér BMW-je és egy szürke Lamborghini-je. Most a BMW áll a parkolóban, a vezető melletti ajtó nyitva van, készen arra, hogy beszálljak.

- Jó reggelt Ueda-san! – köszöntöm, ahogy beszállok.

- Nem tűnsz betegnek. – vizsgálgat a szemeivel.

- Azért jött, hogy ezt ellenőrizze? – nevetek fel keserűen. – Érdekli az alkalmazottainak az állapota, maga egy angyal. – gúnyolódom tovább.

- Pofa be Hotate! Leszarom az állapotodat. Takano mondta, hogy tegnap beszélt veled. Igaz ez? – szegezi nekem a kérdést.

Eljárt a szája annak az idiótának. Most mit csináljak?! A kezeimmel lázasan dobolok a térdeimen, majd Ueda-san hozzám ér.

- Hagyd ezt abba! – fogja meg a kezemet, úgy hogy ne tudjak tovább dobolni. Egy pillanatig vagyunk csak így, majd érzem, elkezdek vörösödni és kirántom a kezemet az övéből.

- Rendben, találkoztam vele tegnap. Tudnom kellett az igazat. Beismerte, hogy ő öltözött be Zorrónak és feküdt le velem.

- Már megint ezzel a baromsággal jössz? Takano csak az álmaidban feküdne le veled.

- Pedig ami történt nem az álmaimban történt, hanem azon a nyomorult bulin. – közben az egész testemmel odafordulok hozzá.

- Felesleges hazudnod. Elmondta volna az igazat. Nekem mindenképpen.

- Azért csinálta, hogy maga dühös legyen rá! – üvöltöm. Erre elkerekednek a szemei.

- Dühös legyek rá? Miről beszélsz? – értetlenkedik Ueda-san.

Sóhajtok egyet. Nekem már mindegy mit mondok, akkor meg mondhatom az igazat is.

- Talán azért mert ennek az egésznek köze van ahhoz, hogy ő elveszi azt az Aya-chant és tovább bosszanthatta azzal, hogy még egy buzit is megkap magának. – Ueda-san erősen fogja a kormányt az ujjai teljesen elfehéredtek.

- Rohadék! Miért nem tud eltűnni az életemből? – mondja maga elé meredve Ueda-san, mintha én itt se lennék.

- Ueda-san minden rendben? – felé nyúlok, de ellöki a kezemet.

- Semmi sincs rendben. És nem is lesz. – hirtelen megragad és alig választ el minket két centi.

- Esküszöl, hogy lefeküdtetek? – látom a tekintetében, hogy azt a választ várja, hogy nem, de amint kimondom az igent a jeges tekintete elfakul és a fejét a kormányra dönti.

- Esetleg beszélhetne ezzel az Aya-channal és lehet megakadályozhatná ezt az esküvőt. – próbálkozom.

- Ne avatkozz bele. Így is elég kotnyeles vagy, ezt majd én megoldom. Most pedig menj. Holnapra pedig kapsz még egy szabadnapot.

Holnap se menjek dolgozni? Ez fura, de nem ellenkezem, elköszönök és figyelem, amíg kigurul, majd visszamegyek a lakásomba, de valaki áll az ajtóm előtt.

- Elnézést, keres valakit? – szólítom meg az idegent.

- Igen, téged. – villantja rám félelmetes mosolyát Takano. Megfagy bennem a vér. Mit keres itt?

- Mit csinálsz itt? Honnan tudod hol lakom? – kérdezem, ügyelve arra, ne remegjen a hangom.

- Bemehetnénk? – kérdezi továbbra is műmosollyal az arcán. Kelletlenül, de beengedem az ajtón. Tétován álldogálok, ő pedig haláli nyugalommal jár kel a lakásomban. Mintha ő lakna itt nem én. Ez nevetséges.

- Iszunk valamit? Tudod megszomjaztam, amíg vártam rád.

Nem tudok mit csinálni, előhalászok két poharat és öntök magunknak whiskey-t, bár gyógyszerre nem kéne innom, de mivel szörnyen ideges vagyok ez most nem bűn.

- Tessék. – nyújtom neki a poharat.

- Egyszerű, de otthonos a lakásod. Ilyennek képzeltem el. Finom az ital. – egy húzásra lehúzza, úgyhogy én is ugyanígy cselekszem. Idehozom a nappaliba az üveget és töltök még magunknak.

- Az előbb láttalak Ryose-el beszélni.

- Leskelődsz utánam? – emelem fel a hangom.

- Előttem semmi sem titok, ami kettőtök között zajlik. Érdekesek vagytok együtt. Na, és mit szólt a mi kis kalandunkhoz? – mosolyog rám megint az itala mögül.

- Nem hitte el. – vonom meg a vállamat. – Mellesleg azt tanácsoltam neki, hogy mondjon el mindent Aya-channak és akkor te veszítenél, elhagyna és ő végre boldog lehetne vele.

Erre úgy elkezd nevetni, hogy szinte patakokban folyik a könnye, zsebkendőt is kér. Nem értem mi ilyen vicces.

- Jaj, Hotate, annyira buta vagy. – szólal meg végül.

- Miért? – pattanok fel kissé mérgesen.

- Ryosei-t nem érdekli Aya. Én érdeklem. Most mennem kell. Gondolkodj el azon, amit mondtam. Még egyszer köszönöm az italt. Kitalálok. – úgyhogy nem is követtem, csak azt hallottam, ahogy csukódik utána az ajtó.

Ueda-sant Takano érdekli? Lázasan dolgoznak a fogaskerekek az agyamban. A felismerést nem akarom elfogadni. Ueda-san is meleg lenne?

Egész éjjel forgolódtam, aztán bekapcsoltam a tévét, de nem ment semmi nézhető, akkor dvd-ket raktam be, de nem tudtak lekötni. Végig azon járt az agyam, hogy Ueda-san hogy utálja a melegeket, erre ő maga is az lenne. Ez nevetséges. Az éjszaka közepén tárcsáztam Mitot.

- Halló! – hallom meg álmos hangját.

- Bocsi a zavarásért én vagyok az Tsukasa. Muszáj valakivel beszélnem különben bekattanok.

- Ezért ha jössz dolgozni megöllek, de hallgatlak.

Felvázoltam a helyzetet Mitonak, aki egyre inkább fellelkesült.

- Tsukasa, ez őrület. Alig tudom elhinni. Ha ezt Genjo meghallja, ez beszarás. Figyelj, és mit akarsz tenni?

- Fogalmam sincs. Lehet Takano csak szórakozott velem és jól átvert.

- És ha nem? Meg kell tudnod az igazat. Beszélj Ueda-sannal.

- Rendben. Holnap beszélek vele. Köszi, hogy meghallgattad a szarságaimat.

- Ezért vannak a barátok, pusszancs.

Mitonak hála sikerült elaludnom és reggel fejfájás mentesen ébredni. Reggeli után üzentem Ueda-sannak, hogy jöjjön el a lakásomra. Merész húzás, de itt legalább tuti nem hallja senki miről beszélünk. Visszaírt, hogy olyan tíz óra körül benéz. Akkor készítsük fel magunkat a nagy eseményre.

Pontban tíz órakor megszólalt a csengő, mentem ajtót nyitni. Ueda-san szokás szerint ingben volt, most feketében és farmer nadrágban.

- Kerüljön beljebb. – udvariaskodtam.

Összehúzott szemöldökkel meredt rám, de beljebb lépett.

- Erre jöjjön, a nappalit készítettem elő a beszélgetésre.

- Hosszú lesz? Mert legkésőbb délre vissza kell érnem.

- Attól függ. – éreztem, hogy izzadni kezd a tenyerem.  – Tegnap miután találkoztunk és visszajöttem Takano itt várt az ajtóm előtt.

Ueda-san egyből előre dőlt. A nyakán az erek kidudorodtak.

- Mit akart már megint tőled? Még egy numerát? – mondta lenézően.

- Dehogy. Megosztott velem egy igen érdekes információt.

- Miféle információt? Utálom a hatásszüneteid Hotate. – villantja rám a szemeit.

- Nem tehetek róla, csak úgy jön. Visszatérve a barátjához, azt mondta, hogy önt nem Aya-chan érdekli, hanem ő. Ez mit jelent? – ülök le mellé.

Elkapja a karomat és közelebb húz.

- Mondott mást is? – szörnyen idegesnek néz ki Ueda-san.

- Nem, csak ennyit mondott. – erre elenged.

- Mennem kell. – majd feláll, én viszont megfogom a karját és visszarántom.

- Nem mehet el, amíg nem mondja meg mi a franc folyik itt! – szorítom erősen, nehogy megszökjön.

- Engedj el Hotate, az isten szerelmére, de erős vagy. – ficánkol.

- Válaszoljon! – de nem szólal meg, hanem abbahagyja a kísérletet, hogy lefejtse a kezemet a karjáról, megfogja a lábamat és elnyúlok a kanapén, őt pedig magamra rántom. A teste nekem feszül, a légzésem szaporább lesz, akárcsak az övé. Elengedem a karját és végigsimítok az arcán, mire behunyja a szemét. Francba! Nem tudok ellenállni, lehúzom magamhoz egy csókra, egy pillanatig mintha nem akarná, de aztán átadja magát nekem és elmélyíti a csókot. Beletúrok a hajába, ő pedig még jobban helyezkedik és simul hozzám, majd megérzem a merevedését. Az egyik kezemmel odanyúlok és elkezdem ingerelni, amire a csók nyögésbe fullad. Láthatóan tetszik neki a dolog, ezért elkezdem kioldani az övét, de hirtelen kipattannak a szemei és felpattan rólam. Lihegve néz rám, a szemében még látom a vágyat.

- Nem azt mondta, ha még egyszer megcsókolom, megöl? Még élek. – helyezkedem el a kanapén.

- Hotate, ez… - de nem tudja befejezni a mondatot, nekem viszont nagyon áll a farkam, ha ő nem teszi akkor nekem kell könnyítenem magamon.

- Muszáj kimennem a mosdóba, meg is várhat, de követhet is. – kacsintok rá, majd nyitva hagyom a fürdőszoba ajtaját.

Megnyitom a vizet, a lehető leggyorsabban bújok ki a ruháimból és beállok a zuhany alá. Nem kell sok idő, amikor észreveszem, hogy az ajtóban áll és néz. Én pedig direkt ingerelem és elkezdem magamat ott lent mosni. Jobb kezemmel marokra fogom a szerszámomat és elkezdem fel le mozgatni a kezemet. Ueda-san, hatalmasakat nyel és látszik rajta, alig tudja türtőztetni magát. Tudom, hogy ő a főnököm, de jól néz ki, és hiába egy rohadék, most annyira be vagyok indulva, hogy ő is megteszi, hajtogatom magamban. A következményekre nem gondolok, sose szoktam.

Látszik, hogy egyre nagyobb a dudor a nadrágjában, ezen mihamarabb könnyítenie kéne, különben bajok lesznek.

- Hotate, mennem kell. – nyögi ki nagy nehezen, de a tekintete továbbra is rajtam van.

- Mi tartja vissza? – szemtelenkedem.

- Baszd meg! – lép oda hozzám és nekinyom a csempének és újra megcsókol. Te jó ég, ez a pasi elképesztő!