Ez is elérkezett...

Idén is elérkezett az év utolsó napja. :)

Karácsonyra terveztem venni egy új monitort magamnak, de a sors közbeszólt, mert bedöglött a számítógépem..XD Úgyhogy arra ment el a pénz, időm alig volt sajnos a blogra. Ígérgetni nem fogok, de a következő évben próbálok többször frissíteni itt is. :)

A mai programom pedig mi is lehetne más, mint olvasással köszönteni az új évet. *-*

Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok! :)

Életjel

Sziasztok!

Eléggé eltűntem az utóbbi időben....szánom-bánom ezt, viszont tervezem a nagy visszatérést. :) 
Leginkább könyves és filmes posztok várhatóak. Még össze kell szednem magam, de idővel minden újra a helyére kerül. :)

Legyetek jók, hamarosan találkozunk. 

Junjou Romantica 3

Sok fujoshi örömére elrajtolt a Junjou Romantica 3 évada. Sokat kellett rá várni, de azt kell mondjam nagyon is megérte. 

Kezdjük rögtön az openingel.

 

Ismételten jó választás volt az Innocent Graffiti. Pörgős, illik az animéhez, könnyen belemászik az ember fülébe és az ember észre se veszi, de egymás után hallgatja újra és újra, míg végül kívülről fújja az egészet. :D 

Grafika szempontjából is tetszik, igaz Usagi-san inkább fiatalodott az előző évadokhoz képest XD 

A jól megszokott humor is jelen van, tehát esedékesek a hangos felvihogások a monitor előtt. :)

Az első részről:

Misaki és Usagi továbbra is együtt élnek. Misaki bátyja és felesége meglátogatja őket és időközben gyermekük is született, aki nagyon kawaii. Persze jön a feketeleves....Takahiro megjegyzi, hogy még úgy egy évig fog Usaginál lakni Misaki, utána el kell költöznie és a saját lábára kell állnia. Misaki erre nem is gondolt, de Usagi mindenre felkészült. Később felveti, amikor már kettesben vannak Misakival, hogy ő hajlandó beszélni Takahiroval a kapcsolatukról. Erre előtört belőlem egy Igeeeeen, ez azzzzz! kiáltás, persze Misaki kicsit kiakad, hogy a bátyja nem tudhatja meg mi is folyik kettejük között. Pedig egyetértek Usagival. Előbb vagy utóbb meg kell tudni a testvérének ezt. Ezen el is gondolkodtam. Milyen reakciói lennének Takahironak?

1. Totális kiakadás, sokk és egyből elvinné Misakit magukhoz és Usagival megszakítana minden kapcsolatot. Legalábbis addig amíg higgadtan nem tudna gondolkodni. Végül meglátná Misaki szemében azt, hogy őszintén szereti Usagit és nem túl nagy örömmel, de megengedné ezt a kapcsolatot.

2. Itt is kiakadna Takahiro és veszekedne Usagival és választás elé kényszerítené Misakit. Misaki pedig hogyan döntene?

3. Teljesen nyugodtan fogadná a hírt, miszerint ő már ezt tudta XD :D (oké, ez kevésbé hihető lenne)

Ezen kívül egy érdekes szerelmi háromszög vagy talán négyszög is kibontakozóban van. Usaig rokona Mizuki odapofátlankodik Usagi lakásába és Misaki észreveszi benne a vetélytársat. Olyan jó volt látni a kis Misakit féltékenynek. *-* Usagi szinte mindig az, de behaltam azon a kijelentésén, hogy bezárná Misakit és nem engedné el és azt szeretné ha más férfi nem nézne rá csak ő. XDXD :D 

Bőven kapunk már az első részben is belső monológokat, vívódást. Leginkább Misaki részéről. Ebben nem változott semmit. Problémázik a dolgokon, és saját magának nehezíti meg a helyzetet. Ő már csak ilyen, de néha azért jól megráznám, hogy térj már észhez te kis lökött! :D

Nagyon várom már a folytatást :)

Végül az ending: 

Értékelés: 5/5

Clarissa Wild:Stalker

Rajongói fordítás!!!!!!!!!!!Fordította: yO

Terjeszteni és más oldalon feltüntetni tilos!!!

Fülszöveg:

Baszd meg egyszer, én megbaszlak kétszer...végül el foglak temetni.Nincs börtön, ami távol tarthat a bosszútól. Főleg, hogy a lány visszajött. A nő, aki börtönbe juttatott. Megesküdtem, elmegyek érte és igényt tartok arra ami az enyém: az életére. Nem vagyok jó ember. Épp ellenkezőleg, szeretem a rosszat. Benne van a véremben. Csakúgy az ereimben van az is, hogy tönkretegyem őt. Ő egy színésznő, aki úgy tesz mintha egy szent lenne, de mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz. Így vagy úgy, de megfizet azért amit tett. Vadászni fogok rá. Sokkal jobban fél tőlem. A teste az enyém. A rossz cselekedetek nem maradnak büntetlenül. Én mindig megyek nagy durranással.

Prológus 

Phoenix

 A bőre fénylik a sötétben én pedig a szememet élesítem vele, mert ő olyan,mint egy elkészült gyémánt. Az ő és Philip arcát ábrázoló kép a Movie Awards tetejére halmozott polc oldalán lógott. Egy tökéletes kagyló egy tökéletlen szívben. Ő elképesztő...és az enyém lesz. 

Ő minden, én csak arra tudok gondolni ahogy ott fekszik az ágyában, csendben alszik egész éjszaka. 

Foglama sincs, hogy ott rejtőzöm a sarokban, közel lebegek a védtelen testéhez. 

Rózsa és drága bor illata van, amikor átfordul mellkasa fedetlen, én áthajolok és érzem az illatát.  Kilélegzi a meleg levegőt a szám felé hajlik, az elméje tisztában van azzal mire vágyik a teste. 

Annyira közel...csak annyit kell tennem, hogy megragadom és az enyém lesz. 

Ő egy ördög álruhában. Boszorkány. Egy csábító, de nem fogom hagyni, hogy a szépsége eltérítsen a célomtól. 

Kurvára utálom őt a halálig. 

Szó szerint. Meg fogom ölni.  

De ezzel most elrontanám a mókát. Védtelen és nem is tudja, hogy itt vagyok. 

Nincs szórakoztatóbb, mint üldözni egy figyelmetlen prédát.  

Vadászni akarok. Érezni akarom az adrenalint és a félelem illatát, ahogyan fut az életéért. 

Megérdemli azt ami következik, és én nem fogom odaadni könnyen.  

Nézni fogom a távolból; Gondoskodom róla, hogy megizzadjon és szerintem bele fog őrülni. 

És akkor, amikor az utolsó fokon lesz én megtalálom. 

Soha nem fog erre számítani, csak amikor már túl késő. 

És akkor kegyelemért fog könyörögni. 

Ajándék *-*

Sziasztok!

A mai napom nem alakult túl jól, viszont amint hazaértem és bekukkantottam a postaládába ezt találtam: Rachel Van Dyken:Consequence sorozat dedikált könyvjelzők ;)

Ki szeretne egyet? :)  Írjatok kommentet és ha lezárul az előző játékom, utána játszhatunk ezekért is. ;)

Reméljük, ezt a fantasztikus sorozatot is olvashatjuk majd magyar nyelven. :)

ui.: Köszönet Rachel a könyvjelzőkért! *-*

Nyereményjáték-Giveaway

Sziasztok!

Arra gondoltam, mi lenne ha játszanák egyet, pár könyvjelzőért és dedikált dolgokért. :) 

A feladat egyáltalán nem bonyolult. Csupán annyi a dolgotok, hogy kitöltitek a rafflecoptert az utasításoknak megfelelően és a játék alá kommentben odaírjátok milyen néven vagytok benne a dobozban. Annak is örülnék, ha feliratkoznátok a blogomra, de persze nem kötelező. A játék időtartama 2015.05.30-2015.06.30. 16:00. Két szerencsés nyertest fogok kisorsolni. Írjátok meg azt is, hogy szeretnétek-e a közeljövőben Gena Showalter, Lara Adrien, Katy McGarry, Cora Carmack könyvjelzőkért játszani. 

A nyeremények a következők:

1. csomag
- Dedikált N.J. Walters könyvjelző
- A.C. Arthur "kártya"
- Dedikált Beth Fantaskey "kártya"

2. csomag:
- A. C. Arthur "kártya"
- A. C. Arthur könyvjelző
- Dedikált Janette Kenny kártya

a Rafflecopter giveaway

Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz (Cat és Bones 1.)

Könyv: Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2009
Oldalszám: 416
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789632542386
Fordította: Hoppán Eszter

 Senki sem hisz a vámpírokban. Catherine azonban tudja az igazságot. Anyját egy vámpír erőszakolta meg, ezért bosszúból a félvámpír lány évek óta üldözi az élőhalottakat, hátha egyszer a tettes is horogra akad. Egy nap azonban óvatlanul besétál a vámpír fejvadász csapdájába. Bones az egyik vámpírmester, akit gyilkos horda üldöz, így ajánlatot tesz Catnek; együtt talán legyőzhetik a hordát és felkutathatják Cat apját, de ahhoz a lánynak előbb osztoznia kell Bones sorsában; vámpír harcossá kell válnia.

Egy igazi könyvmoly előtt nem ismeretlen Jeaniene Frost neve, nos előttem sem volt az, csak éppen mindez idáig nem olvastam még tőle semmit. Na, nem azért mert nem szerettem volna. Ilyenről szó sincs. Mindössze mindig jött egy másik könyv, ami "előnyt" élvezett a Cat és Bones sorozattal szemben. Lépten-nyomon láttam ismerősöknél, molyoknál, hogy mennyire szeretik ezt a sorozatot és sokadjára olvassák újra és egyszerűen nem tudják megunni. Szóval Cat és Bones minden sarkon kiabált utánam, hogy hééé te, igen ott, olvass már el, így ezek után volt egy újévi fogadalmam. Idén, elkezdem a sorozatot. Ez most meg is történt. :) 

Örülök, hogy végre rászántam magam, mert nagyon tetszett. Cat és Bones egy őrült páros együtt, de imádom őket. 

Cat ugye félig vámpír, félig ember és az anyja azt sulykolta belé, hogy minden vámpír rossz, meg kell őket ölni. Cat eleget is tesz ennek a kérésnek, hiszen a szülők befolyása néha elég erős tud lenni. Eljár bárokba, ahol a mit sem sejtő vámpír áldozatok felszedik őt és elindulnak utolsó útjukra. Azt kell mondjam, Catnek van vér a pucájába. :D Elképzelve a szituációt, ribisen öltözve, részegnek tettetni magát az embernek közben egy élőhalottra várni, aki nagy valószínűséggel meg akar ölni és te is ugyanazt akarod. Izgi. :D Szóval a legtöbben azt gondolom azt mondanánk, hátra arc én már itt sem vagyok. Cat persze tökös csajszi, akinek jól felvágták a nyelvét. 

Aztán az egyik ilyen "vadászat" nem jól sül el. Végre megjelent Bones, akivel Cat először nem tud mit kezdeni. Életében először legyőzi őt egy vámpír. A párbeszédek zseniálisak. :D Cat keménykedik, Bones élvezi aztán Catnek game over. És megszületik kettejük szövetsége. Közösen vetik bele magukat a vámpírharcba. 

Szép lassan....na ez a nem igaz. Ugyanis a szerelmi szál kissé túl gyorsan jött. Hirtelen kezd el dúlni a lamour. A vonzódás érthető, de hogy lesz ebből ilyen hamar szerelem?!  Oké, lépjünk túl rajta. Cat exe szemét módon viselkedett a lánnyal és ezt Bones később "kicsit" meg is bosszulja. Az egyik kedvenc jelenetem volt amikor Cat találkozott Crispinnel. Bones, ejj de kis huncut vagy. :D Az a rész, olyan tejbetök vigyorgós volt. 

" Ma éjjel csak iszunk és táncolunk, és senkit sem kell megölnöd."

"– Cicuska, döntened kell. Vagy itt maradunk és viselkedem, vagy elmegyünk, és akkor biztos… – A hangja elmélyült, és szavai a számba vesztek. – …akkor biztos, hogy nem fogok viselkedni."

"Kinyitottam az ajtót – aztán egy riadt sikkantással becsaptam.
– Jesszusmária!
Bones azonnal felpattant, meztelenül, de késsel a kezében. Ettől megint sikkantanom kellett, miközben bosszús dörömbölés kezdődött az ajtón.
– Catherine, mi bajod? Nyisd már ki az ajtót! Teljesen pánikba estem.
– Az anyám az! – suttogtam, mintha Bones nem jött volna rá magától is. – El kell bújnod!
A hálószoba felé tuszkoltam Bonest, és fennhangon kiáltottam:
– Mindjárt megyek! Nem vagyok felöltözve! Bones jött, de minden pánik nélkül.
– Cicuska, te még mindig nem mondtad el neki? A fenébe is, mire vársz?
– Jézus második eljövetelére! – csattantam fel. – De egy perccel sem előbb! Gyere ide be, a szekrénybe!"

Ez a rész, komolyan. :D Nem lettem volna csóri anyuka helyében, amikor Cat csak úgy se szó se beszéd bevágja előtte az ajtót. Bones meg maga a haláli nyugalom. XD És Cat betuszkolja a szekrénybe. Már azon nevetnem kell, ahogy Bones ott gubbaszt a szekrényben és agyal, hogy mi a fenét keres ott és Cat miért nem beszélt az anyjával kettejükről. Titokban reménykedem, hogy Cat anyja megbékél majd a lánya választásával.

 A harcos részek kicsit gyorsan történtek, még elképzelni is alig volt idő, hogy akkor most ki honnan hova ugrik, mászik, harap, szúr, lő. XD Akciódús, csak túl pörgős. Na, és a különleges ügynökök. Hmmm, végül is várható volt, hogy ezt a sok gyilkosságot nem lehet csak úgy elsikálni. És Cat túl értékes nekik, tehát várható volt, hogy benyögik ezt a dolgozz nekünk szöveget. Bones a végén szerintem agybajt kaphatott. XD

Mellékszereplők közül a kis Timmy volt cuki. :D Szegényt, Bones majdnem keresztben lenyelte. Fülét, farkát behúzva húzta el a csíkot amikor megjelent a vámpírunk. De tényleg rendes volt, viszont lúzer típus. Cat mellett kikészült volna idegileg, az fix.

Hamarosan belevetem magam a folytatásba. :) 

Igazából az apróbb hibáktól eltekintve is nagyon tetszett, úgyhogy nem leszek szőrösszívű. ;)

Értékelés: 5/5 

                                                Book trailer:

 

The Eye's Boyfriend

8. fejezet

Néma csöndben ültünk az autóban, miközben vizslattam elrablóimat. Először arra gondoltam ez tuti valami félreértés, hiszen mit akarnának egy csóró könyvelőtől, aztán beugrott mi van, ha elvisznek egy szervkereskedőnek. Izzadságcseppek jelentek meg a homlokomon, miközben próbáltam flegma arckifejezéssel bámulni ki az ablakon. Végül nem bírtam tovább.

- Hé, lenne egy aprócska gondom. Illetve inkább nagyon sürgős. – szólítottam meg a mellettem ülő négert.

Összehúzott szemöldökkel nézett rám majd szembe fordult velem.

- Milyen gond? – a hangjától kirázott a hideg. Tipikus most megöllek hangszín, egész biztos gyakorolta a tükör előtt.

- Az a helyzet, hogy én komolyan mondom, hogy mindjárt behugyozok, és gondolom, nem szeretnétek, hogy bepiszkítsam ezt a fasza kis járgányt. Tehát megállhatnánk valahol, akár egy bokornál, de mindenképp ürítenem kell. – néztem rá komoly és szenvedő arckifejezéssel. Először az „ugye most szívatsz” nézésével jött, aztán láthatott valamit az arcomon, mert közölte a sofőrrel, hogy egy utcával odébb kanyarodjon le a park irányába. Hálás szemekkel néztem rá, majd amikor megállt ugrottam is volna ki a kocsiból, de megragadta a karomat.

- Ugye nem gondolod, hogy egyedül hagylak egy percre is? – vigyorgott rám.

- Most komolyan tartani is akarja netán? – vetettem oda, erre csak felnevetett majd kimászott utánam a kocsiból. Elég hülyén vette ki magát a dolog, hogy két pasi elsomfordál egy bokor mögé. Pár ember fura szemekkel nézett rám, én pedig égő fejjel néztem a cipőmet inkább.

Azt vártam, amikor a bokorhoz érünk, legalább elfordul vagy valami, de szemtelenül figyelt továbbra is. Végül győzött a kényszer, úgyhogy kigomboltam a nadrágomat, lehúztam a cipzárt és végre kipisilhettem magam. Utána úgy éreztem magam, mintha a mennyekben lennék. Végül visszasétáltunk az autóhoz, és folytattuk az utunkat isten tudja hova. Olyan helyeken kocsikáztunk, amiket nem is ismertem. Aztán befordultunk egy nem túl bizalomgerjesztő utcába, ami tűnt kihaltnak, mint lakottnak, úgy festett mintha végigsöpört volna itt a zombi apokalipszis. Egy lepukkant garázs előtt álltunk meg majd a sofőr jelzett valakinek, hogy megérkeztünk majd kinyílt a garázs ajtaja mi pedig betolattunk. Az idegességem visszatért, ahogy kiszálltam az autóból sietősen körülnéztem menekülési lehetőséget keresve, de amilyen lepukkantnak tűnt kívülről a hely, belülről egyáltalán nem volt az. Jó kis álca. A garázs legvégén volt egy ajtó, arrafelé taszigáltak, majd amikor beléptem érdekes látvány fogadott. A helyiség egészen barátságos volt. A falakon festmények lógtak, tájképek leginkább, középen egy baromi hosszú asztalt helyeztek el, két oldalán rengeteg székkel. Az asztaltól balra egy kandalló parázslott, előtte pedig egy kör alakú szőnyeg hevert. Gyanúsan barátságos a hely, éreztem, hogy itt valahol kell lennie egy csapdának. Hirtelen egy búgó, nyikorgó hangot hallottam, amitől hátrébb is ugrottam, egészen a néger barátunkig, aki átkarolt a kezével. Próbáltam ficánkolni, de nem értem el vele semmit. A kandalló egy titkos ajtót is magában rejtett. A sötétből két férfi lépett elő. A szívverésem kihagyott pár ütemet, amikor felismertem kik ők. Kedélyesen cseverészve léptek ki azon az istenverte ajtón, majd amikor az első észrevett a szája gúnyos mosolyra húzódott.

- Nahát, már meg is érkezett a mi kis vendégünk. – mondta tetetett kedvességgel. Amikor a másik férfi ezek után rám nézett tudtam, hogy végem van. Az arcáról lefagyott a jókedv, döbbent tekintettel nézett rám. Mintha szellemet látna.

- Takano, mit jelentsen ez?! Ő mit keres itt? – szólalt meg végül Ueda-san.

Takano közelebb lépett hozzám és mélyen a szemembe nézett, én pedig elfordítottam a fejemet.

- Nézz rám Tsukasa! – majd az államat megfogva kényszerített, hogy belenézzek a szemeibe.

- Még mindig nem tudom, mit eszel rajta Ryosei. Bo, kérlek, engedd el a mi kis madárkánkat. – a tekintete rólam átvándorolt a még mindig ölelő férfire, akinek most már neve is lett.

Végre elengedett így a komfortérzetem kissé jobb lett.

- Miért vagyok itt? – szegeztem a kérdést Takano felé.

- Takano! – csattant fel Ueda-san. – Ne merészelj semmibe venni!

Takano tekintete hol egyikünkre, hol másikunkra tévedt majd felsóhajtott.

- Annyira türelmetlenek vagytok. Ne rontsátok el a hangulatot. Nem kell aggódnod Tsukasa nem fog bántódásod esni. És Ryosei, mindent meg fogok magyarázni négyszemközt. De előbb a fiúcskával kell beszélnem. Addig várj meg itt. Te pedig gyere velem. – azzal elindult a kandalló mögötti szobába, én pedig nem tehettem mást, követtem. Ueda-san tekintete égetett, amint elhaladtam mellette, valami olyasmit motyogott, hogy ennek nem lenne szabad így történnie, én pedig megráztam a fejemet és folytattam tovább menetelésemet. Amint beléptem az ajtó visszazáródott.

 Félig, gyertyákkal megvilágított szobába érkeztünk. Takano odalépett a pulthoz töltött magának valami italt, a kérdésre, hogy én is kérek-e valamit inni, csak bólintottam. A torkom teljesen kiszáradt. A bor selymes volt és finom, itatta magát.

- Foglalj helyet! – mutatott a székre Takano. Leültem ő pedig mellém telepedett.

- Tehát, gondolom megijedtél, amikor a fiúk magukkal hoztak téged ide.

- Persze, hogy beszartam, miért nem tudtál felhívni és kérni egy találkozót. – dühöngtem.

- Szeretek néha a meglepetés erejével lecsapni. Azt hiszem sikerült. – mosolyogott, majd folytatta. – Mivel a dolgok kezdenek kicsúszni az irányításom alól, muszáj volt idehozni téged és Ryosei-t is. Sajnos túlságosan is érdeklődik irántad, aminek nem lenne szabad. Ő soha sem lehet boldog. Neki nem lehet más férfi az életében. – csapott ököllel az asztalra.

- Szerintem félreérted. Nem érdeklődik irántam. Utálja a melegeket, ő nem is az. Az utóbbi időben én voltam olyan hülye, hogy adtam alá a lovat, de csak dacból és haragból. – fordultam Takano irányába. – Viszont miért mondtad azt a múltkor, hogy te érdekled Ueda-sant?

Takano érdesen felnevetett.

- Annyira ostoba vagy. – majd gyűlölettel telve nézett újra rám. – Ryosei igenis buzi, és én voltam élete szerelme. Ha te nem jössz a képbe, még mindig utánam epekedne, szenvedne. Tudod, kihasználtam őt, most pedig egy jó üzlet reményében veszem feleségül azt a lányt. Ezzel teljesen összetörtem őt. Illetve még más is történt, de az tényleg nem rád tartozik. Sokkal több minden köt össze minket, mint amire valaha is gondolnál.

Az elhangzottaktól nem kaptam szikrát. Köpni nyelni nem tudtam. Ez túl sok információ volt hirtelen. Azért nagy nehezen összevakartam magam, hogy folytatni tudjam a beszélgetést.

- Miért bántod őt? Miért nem engeded el? Mi a faszért akarod magadhoz láncolni, ha nem is szereted? És tévedsz. Engem utál. – tettem pontot a mondat végére.

- Nem engedhetem el és nem is fogom. Nem magyarázom ezt meg neked. Viszont tudom, hogy fontos vagy neki. Ismerem őt. Ezért meg fogsz tenni nekem egy szívességet. – felállt, hogy töltsön magának még egy pohárral.

- Még én tegyek szívességet? Felejtsd el! – de felemelte a kezét, belém fojtva a szót.  

- Meg fogod tenni, különben a barátaid isszák meg a levét az ellenkezésednek. Mito és Genjo igaz? Kár lenne értük. – villantott rám egy győzedelmes mosolyt, tudta, hogy ezzel megfogott. Amint kimondta a barátaim nevét, tudtam, hogy megteszem, bármit is kér.

- Gyűlöllek, és átkozom a napot, amikor hagytam, hogy megbasszál! – szűrtem a fogam között.

- Szerintem pedig élvezted. Most pedig jól figyelj rám. – hajolt egészen közel hozzám.

                                                               ***

Bő egy óra csevegés után kinyílt az ajtó én pedig újra abba a szobába kerültem ahol Ueda-san is várakozott. Az ajtónyitás hangjára felpattant a székről és jó alaposan végignézett rajtam, mintha keresne valamit, majd a tekintete kissé megnyugodott, amikor nem talált rajtam semmi szokatlant. Idegesen a hajába túrt, majd ökölbe szorította a kezét.

- Bo, kérlek vidd haza Tsukasát. – mire Bo, egyből ott termett mellettem, ám Ueda-san hangja közbeszólt.

- Nem fogod őt elvinni! Együtt távozunk. – nézett szúrós szemekkel Bo irányába.

- Tudtommal én osztom a parancsokat, nem te. Tudom, hogy szeretnél te is ilyen pozíciót betölteni, de a te képességeiddel mindig is középszerű fogsz maradni. A fiú nélküled fog elmenni, ahogy jött. Nekünk még beszédünk van egymással, ne feledd. – Takano idegesítően nyugodt és gonosz hangjától felállt a szőr a hátamon. Ueda-san végül feladta a dolgot és Takano után ment, én pedig visszamentem a kocsihoz Bo-al és a másik fazonnal majd egész hazáig szótlanul telt az út. Emésztettem magamban az egész beszélgetést. Amikor végre kiszállhattam az autóból és becsuktam magam mögött az ajtót, na akkor törtem össze. Összecsuklottam az előszoba közepén és rám tört a hányinger, a sírás fojtogatott, nem kaptam levegőt.

Erőteljes dörömbölés térített magamhoz. Egy pillanatra nem tudtam hol is vagyok, majd kapcsolt az agyam, megtöröltem az arcomat, felálltam, belenéztem a tükörbe, elég szarul néztem ki, de mivel úgy sem tudtam magammal csodát művelni odamentem az ajtóhoz és kinyitottam. Mit vetődött a karjaimba, majd mögötte Genjo aggodalmas arcával találtam szembe magam.

- Baszd meg! Halálra aggódtuk magunkat miattad. Mi a fene volt veled? Hova tűntél? Miért nem vetted fel azt az átkozott telefont? – támadott le Genjo.

A telefonom a zsebemet nyomta, elővettem és vagy 20 nem fogadott hívás volt Genjotól és Mitótól. Észrevettem, hogy le van némítva, aztán rájöttem, hogy ahogy elrakhattam benyomódhatott a gomb és ezért nem hallottam, a csörgéseket.  

- Ne haragudjatok, véletlenül lenémítottam. – tártam szét a kezem sajnálkozóan.

- Szarul nézel ki. – vizslatott Mito. – Merre jártál? Pasi? – kérdezte.

- Igazából csak leugrottam meginni egy kávét, meg betértem egy jóshoz is. És még elidőztem kicsit a városban. Semmi különös. Ki kellett szellőztetnem a fejemet. – reméltem a válaszom kielégíti a kíváncsiságukat.

- Most komolyan, te jósoltattál? Ne szívass! – röhögött fel Genjo. Annyira örültem, hogy itt vannak a barátaim. Aztán eszembe jutott Takano fenyegetése és összeszorult a gyomrom.

- Legközelebb ne csinálj ilyen eltűnéses számot, jó? – ölelt meg újra Mito.

- Ígérem, nem fogok. – adtam egy puszit a homlokára, majd csináltunk pattogatott kukoricát és megnéztünk pár filmet. Kiparodizáltunk néhány jelenetet és úgy éreztem végre újra önmagam lehetek.

Kicsit sajnáltam is, amikor 10 óra fele elmentek, de végül is másnap munka. A munka szóra ismét rám jött a hányinger. Ezek után képtelen leszek együtt dolgozni Ueda-sannal. Főleg ha az a barom Takano is meglátogatja. Mivel hosszú napom volt, eléggé elfáradtam, éhes egyáltalán nem volt ezért inkább, sietősen lezuhanyoztam, élveztem a forró vizet, megmostam a fogamat, majd felvettem az alvós nadrágomat és egy pólót és készülődtem volna lefeküdni, amikor ismét kopogtattak. Kelletlenül másztam ki az ágyamból.

- Már megint mit hagytatok itt? – tettem fel a kérdést, csakhogy az ajtóban nem Genjo állt hanem Ueda-san.

- Mit keres itt? Nem volt elég szar ez a nap, nem lehetne már vége? Hagyjon békén. – csaptam volna be az ajtót, ám a lábával kitámasztotta és arrébb lökött, majd, mint ha mi sem lenne természetesebb besétált a lakásomba. Egy lemondó sóhaj kíséretében csuktam be az ajtót.

Fel alá járkált a lakásban, én pedig nekitámaszkodtam az ajtófélfának.

- Minek jött ide? – tettem fel neki a kérdést.

- Miről beszéltél Takanoval? Muszáj tudnom. – továbbra sem hagyta abba a járkálást, miközben beszélt. – Hotate, értsd meg, tudnom kell! – végre megállt és olyan szemekkel nézett rám, hogy azt hittem ott menten elsírja magát.

- Én nem tehetem, nem mondhatom el. – néztem félre. Erre odalépett hozzám, és ugyanúgy, ahogyan Takano az állam alá rakta a kezét és felemelte a fejemet és belenéztem azokba a csodálatosan hűvös szemekbe. Az érintésétől bizseregni kezdtem. Nem akartam ilyen közel tudni magamhoz.

- Kérlek! – szinte lehelte a szót, engem pedig megdöbbentett az, hogy ilyen finomkodva kér meg, és nem üvöltözik velem. Ezt az oldalát nem ismertem. Inkább szerettem volna az idegbeteg Ueda-sant itt tudni, mert azzal legalább tudtam volna mit kezdeni, ellenben amelyik most itt állt előttem, azzal nem.

- Hotate, nem tudod mibe keveredtél. Nem tudok segíteni, ha nem működsz együtt velem. – továbbra sem tágított és az illata annyira jó volt. Nem tehettem róla, de talán betudható a fáradtságnak is, de önkéntelenül is becsuktam a szemeimet, ő pedig végigsimított az arcomon, majd az ajkamon, erre egy apró nyögés szaladt ki a számon. Egyből kinyitottam a szememet és elpirulva néztem rá Ueda-sanra. Pár percig csak néztünk egymásra, majd pár lépésnyit távolabb lépett.

- Mit művelsz velem? – kérdezte, én pedig nem tudtam megszólalni. Aztán persze megköszörültem a torkomat és igyekeztem határozott hangszínt megütni.

- Nincs miért aggódni. Köszönöm, de ne foglalkozzon velem. Ami pedig Takanot illeti, most már az én barátom is, tehát ha beszélek vele az az én dolgom, magának ahhoz semmi köze. – közöltem vele színtelen hangon. Végre láttam rajta, hogy a nyugodtságnak annyi.

- Takano nem neked való. Nem a te súlycsoportod. Csak kihasznál téged. – kezdett el érvelni.

- Ahogyan magát is? – ahogy kimondtam, tudtam mekkora hibát követtem el, az arca elsötétül és villámló szemekkel csapta be maga után az ajtót. Gyorsan utána futottam és kiáltottam a nevét, de ha meghallotta se állt meg, nem fordult vissza. Egy tapintatlan barom vagyok! Ezek után visszamentem lefeküdni, de egy jó ideig nem jött álom a szememre. A világ végére is szívesebben mentem volna, mintsem holnap dolgozni kelljen. Rengeteg forgolódás után vége sikerült elaludnom, remélve, hogy ez az egész csak egy rémálom, amiből sikerül felébrednem.

The Eye's Boyfriend

7. fejezet

Lassan tíz perce engedem magamra a hideg vizet, csoda, hogy még nem fagytak le a golyóim, de a testem még mindig lángol. Az agyam folyamatosan visszajátssza az elmúlt percek történését. Fogalmam sincs, mi üthetett belém. Ennyire messzire még sohasem mentem. Azt hittem el fog menni, nem fog követni a fürdőszobába, ehelyett mégis megtette. Utána pedig nem tudtam magamon uralkodni. Magamban akartam őt érezni. Ahogy határozott mozdulatokkal odalépett hozzám és nekinyomott a csempének az valami istenkirály érzés volt. A kezével belemarkolt a fenekembe és még szorosabban préselt magához. Utána követtem el a hibát. Hangosan kimondtam, hogy bassz meg. Erre felnyíltak a szemei, majd a kissé zavaros tekintetében láttam, ahogy szépen lassan összerakja a dolgokat, hol is van éppen és mit készül tenni. Hátrált egy lépést, majd megrázta a fejét és távozott. Csak így semmi magyarázat nélkül. Ezek után fogalmam sem volt kell-e még mennem, dolgozni.

Zuhanyzás után még kóvályogtam kicsit a lakásban, de nem találtam a helyem, ezért inkább arra gondoltam leugrom a pár saroknyira lévő gyorsétterembe inni egy jegeskávét. Mivel az ebédidőnek vége volt, rajtam kívül még két diáklány ült egy asztalnál. Az ajtóhoz közeli asztalnál helyet is foglaltam, majd egyből jött is a pincér felvenni a rendelésem. Ma Yamamoto volt műszakban, akinek lételeme a beszéd. Egy percre se tud csöndbe maradni, még ha eszik, akkor sem. Már legalább tíz perce elmondtam neki mit kérek, ennek ellenére továbbra is az asztalomnál állt és lelkesen magyarázott valamit az időjárásról, a szerelmi életéről, valami kutyáról, és hogy milyen szemét a főnöke. Általában nehéz szóhoz jutni mellette, igazából azt szereti, ha csak ő beszélhet. Unott ábrázattal tekintettem ki addig az ablakon és tűnődtem a katasztrofális napomon. Yamamoto mobilja megszólalt így otthagyott engem, megkönnyebbülésemre. Hamarosan visszatért a rendelésemmel, de a telefon még mindig a fülén volt. A jegeskávé fantasztikus volt. Lassan iszogattam, amikor feltűnt, hogy a másik asztalnál a lányok néha felém pillantanak, majd mosolyognak és összesúgnak. Pont ez hiányozott mára. Igyekeztem tudomást sem venni róluk. Nyomkodtam a mobilomat, megnéztem pár álláshirdetést, majd láttam, hogy a lányok készülődnek a távozásra. Ahogy elhaladtak mellettem, az egyikük gyorsan letett az asztalra egy cetlit majd vihogva kisiettek. Odanyúltam érte, telefonszám és egy név volt rajta. Egy mozdulattal összegyűrtem és elindultam a kuka irányába. Beleejtettem a papír fecnit, majd fizettem a továbbra is elfoglalt Yamamotonak és kiléptem a friss levegőre. Ahogy sétáltam az utcán észrevettem egy kis sátort mellette pár ember lézengett. A kíváncsiság miatt odamentem, és odaálltam egy pár mellé.

- Kérlek! Szörnyen kíváncsi vagyok a jövőnkre. – kérlelte a nő a férfit, aki először hallani sem akart a dologról, végül megenyhült a nő irányába és igent bólintott.

Tehát egy jós miatt van ez a felfordulás. Odébb akartam állni, ám egy hang megállított.

- Nem mehetsz sehova! – visszafordultam és a jós sötét szempárjával találtam szembe magamat.

- Én nem igazán hiszek ebben. – mosolyogtam rá kínosan.

Visszamosolyogott, és intett a fejével, hogy menjek be. Végül is mit veszíthetek. Csak a pénzemet, amit lehet, nem kellene elköltenem, mivel valószínűleg holnaptól munkanélküli leszek. A többi ember várakozó tekintettel nézett rám, némelyik kissé dühösnek tűntek, mivel ők is sorra akartak kerülni, úgyhogy jobbnak láttam bemenni, mielőtt szétszednek.

Egyszerű kis sátor volt, egy kis körasztal volt középen, két székkel. Az asztalon volt egy kristálygömb, meg egy koponya, továbbá tarot kártya. Néhol denevérszárnyak lógtak és könyvek hevertek itt-ott. Helyet foglaltam a széken, majd vártam a jósra, aki végszóra meg is érkezett. Leült velem szemben majd hosszasan rám nézett.

- A kristálygömbből fogok jósolni. – szólalt meg végül. Én erre csak megvontam a vállamat. Nekem aztán édes mindegy.

- Hamarosan meg fog változni a véleményed. – folytatta.

- Kétlem, de szórakozásnak megteszi ez a bohóckodás. – válaszoltam, mire csúnyán nézett rám.

- A jóslás nem bohóckodás. Komoly dolog, amit komolyan is kell venni. Bebizonyítom. – majd elkezdte dörzsölgetni a gömböt és valami hablaty szöveget mormolt közben. A kezeimmel ütögettem a térdeimet, kissé feszélyezve érzetem magam.

- Szóval Hotate, nyerj bepillantást a jövődbe! – kiáltott fel a jós én pedig majdnem hátraestem a székkel.

- Honnan tudja a nevem? – kérdeztem riadtan.

- Pofa be! Előbb elmondom, amit látok, utána lehet kérdezni. – hurrogott le. – Látok kettő hozzád közel álló személyt. Megbízol bennük, pedig van egy titkuk, amit nem mondtak el neked. Egy olyan titok, ami akár a barátságotok kárára is mehet. Ezen kívül látok két férfit az életedben. A két férfinek van egy közös múltja, amit nem lehet csak úgy eltörölni. Őrlődsz közöttük, az egyikhez is kötnek érzelmi szálak és a másikhoz is. Félelem, csalódottság, vágy az, amit látok. Még sok időbe fog telni, hogy célba érj a választottaddal, sokat kell harcolnotok, mert vannak jó páran, akik nem örülnek a ti kis románcotoknak. Velük nagyon vigyázz. A boldogságot nem megszerezni a nehéz, hanem megtartani. – nézett bele a szemembe, én pedig csak ott ültem lefagyva.

- Most már kérdezhetsz. – szólalt meg.

Megköszörültem a torkomat. – Hát, ez elég érdekes volt. Tényleg van két nagyon jó barátom, de biztosra veszem, hogy nem titkolnak semmit sem. Tehát ez nem jött be.

- Biztos vagy benne? Meg fogsz lepődni. – megint azzal a mindent tudó vigyorával nézett rám.

- Igen, teljesen. A másik dolog pedig szintén hülyeség. – tettem karba a kezeimet.

- Az, hogy nem fogadod el az igazságot, még mit sem változtat rajta.

Nem mondott teljesen hülyeséget, hiszen ha úgy vesszük, az egyik férfi lehet Takano a másik pedig Ueda-san. De egyiket sem akarom partneremnek. A fenébe!

- Elgondolkodtál, tehát?

- Oké, ha nagyon akarom, be tudom helyettesíteni a két férfit, de ez akkor sem szerelem és happy end meg miegymás. Itt olyan nem lesz. Köszönöm a jóslást, de mennyivel tartozom?

- A vendégem voltál. Érzem, hogy vissza fogsz még térni. – majd kiment a sátorból, én pedig megköszöntem és utána mentem.

Majdnem szívrohamot kaptam, amikor megszólalt a mobilom.

- Szia Tsukasa, merre lófrálsz? – hallottam meg a vonal túl felén Genjo vidám hangját.

- Őszintén? Cél nélkül mászkálok a városban, de már majd behugyozok. – erre a haverom felvonyított.

- Hiába, öregszel. és nem bírod tartani. Nem gondolkodtál még el egy peluson? Praktikus lenne ilyen helyzetekben. – röhögött bele a telefonba.

- Barom! Fiatal vagyok és jóképű. Veled minden rendben?

- Persze. Ma az irodában sem volt semmi izgi. Ueda-san úgy viselkedett, mint egy házisárkány a délelőtt folyamán, majd elment valahova és utána nem is jött vissza. Halleluja! – hadarta el Genjo.

Ezek szerint tőlem nem ment vissza dolgozni. Pedig azt mondta délre vissza kell érnie. Hova a fenébe mehetett? Biztos ahhoz a Takanóhoz. De mit érdekel?

- Hahó, Genjo hívja Tsukasat!

- Bocs, vagyok csak elgondolkodtam. Holnap már megyek dolgozni. Hiányzik a nyomi képed és Mito is.

- Te is nekünk fafej. Bocsi, le kell tennem vendégem jött. Majd beszélünk. – ezzel kinyomta.

Mosolyogva tettem el a telefonom. Genjo megint összeszedett valakit. Hogy csinálhatja?!

Mivel a húgyhólyagom majd szétdurrant, hazafele vettem az irányt, ahogy befordultam a sarkon feltűnt, hogy egy idegen autó áll a ház előtt. Sötétkék, sötétített üvegekkel. Még sohasem láttam itt. Lehet valamelyik lány pasija jött vele aztán itt hagyta, amíg felszaladt köszönni a szülőknek. Fütyörészve kerestem elő a kulcsomat, amikor is kivágódott a kocsi ajtaja egy erős kéz pedig elkapta a tarkómat és egy határozott mozdulattal belökött az autóba. Fejjel előre érkeztem, majd megfogták a grabancomat és ülő helyzetbe segítettek. Két vadidegen hapsi nézett velem farkasszemet.

- A főnök beszélni akar veled. – közölte a mellettem ülő szekrény kinézetű néger.

Kínomban felnevettem, micsoda gagyi szöveg! Ez a nap még milyen szarságot tartogat?