The Eye's Boyfriend

7. fejezet

Lassan tíz perce engedem magamra a hideg vizet, csoda, hogy még nem fagytak le a golyóim, de a testem még mindig lángol. Az agyam folyamatosan visszajátssza az elmúlt percek történését. Fogalmam sincs, mi üthetett belém. Ennyire messzire még sohasem mentem. Azt hittem el fog menni, nem fog követni a fürdőszobába, ehelyett mégis megtette. Utána pedig nem tudtam magamon uralkodni. Magamban akartam őt érezni. Ahogy határozott mozdulatokkal odalépett hozzám és nekinyomott a csempének az valami istenkirály érzés volt. A kezével belemarkolt a fenekembe és még szorosabban préselt magához. Utána követtem el a hibát. Hangosan kimondtam, hogy bassz meg. Erre felnyíltak a szemei, majd a kissé zavaros tekintetében láttam, ahogy szépen lassan összerakja a dolgokat, hol is van éppen és mit készül tenni. Hátrált egy lépést, majd megrázta a fejét és távozott. Csak így semmi magyarázat nélkül. Ezek után fogalmam sem volt kell-e még mennem, dolgozni.

Zuhanyzás után még kóvályogtam kicsit a lakásban, de nem találtam a helyem, ezért inkább arra gondoltam leugrom a pár saroknyira lévő gyorsétterembe inni egy jegeskávét. Mivel az ebédidőnek vége volt, rajtam kívül még két diáklány ült egy asztalnál. Az ajtóhoz közeli asztalnál helyet is foglaltam, majd egyből jött is a pincér felvenni a rendelésem. Ma Yamamoto volt műszakban, akinek lételeme a beszéd. Egy percre se tud csöndbe maradni, még ha eszik, akkor sem. Már legalább tíz perce elmondtam neki mit kérek, ennek ellenére továbbra is az asztalomnál állt és lelkesen magyarázott valamit az időjárásról, a szerelmi életéről, valami kutyáról, és hogy milyen szemét a főnöke. Általában nehéz szóhoz jutni mellette, igazából azt szereti, ha csak ő beszélhet. Unott ábrázattal tekintettem ki addig az ablakon és tűnődtem a katasztrofális napomon. Yamamoto mobilja megszólalt így otthagyott engem, megkönnyebbülésemre. Hamarosan visszatért a rendelésemmel, de a telefon még mindig a fülén volt. A jegeskávé fantasztikus volt. Lassan iszogattam, amikor feltűnt, hogy a másik asztalnál a lányok néha felém pillantanak, majd mosolyognak és összesúgnak. Pont ez hiányozott mára. Igyekeztem tudomást sem venni róluk. Nyomkodtam a mobilomat, megnéztem pár álláshirdetést, majd láttam, hogy a lányok készülődnek a távozásra. Ahogy elhaladtak mellettem, az egyikük gyorsan letett az asztalra egy cetlit majd vihogva kisiettek. Odanyúltam érte, telefonszám és egy név volt rajta. Egy mozdulattal összegyűrtem és elindultam a kuka irányába. Beleejtettem a papír fecnit, majd fizettem a továbbra is elfoglalt Yamamotonak és kiléptem a friss levegőre. Ahogy sétáltam az utcán észrevettem egy kis sátort mellette pár ember lézengett. A kíváncsiság miatt odamentem, és odaálltam egy pár mellé.

- Kérlek! Szörnyen kíváncsi vagyok a jövőnkre. – kérlelte a nő a férfit, aki először hallani sem akart a dologról, végül megenyhült a nő irányába és igent bólintott.

Tehát egy jós miatt van ez a felfordulás. Odébb akartam állni, ám egy hang megállított.

- Nem mehetsz sehova! – visszafordultam és a jós sötét szempárjával találtam szembe magamat.

- Én nem igazán hiszek ebben. – mosolyogtam rá kínosan.

Visszamosolyogott, és intett a fejével, hogy menjek be. Végül is mit veszíthetek. Csak a pénzemet, amit lehet, nem kellene elköltenem, mivel valószínűleg holnaptól munkanélküli leszek. A többi ember várakozó tekintettel nézett rám, némelyik kissé dühösnek tűntek, mivel ők is sorra akartak kerülni, úgyhogy jobbnak láttam bemenni, mielőtt szétszednek.

Egyszerű kis sátor volt, egy kis körasztal volt középen, két székkel. Az asztalon volt egy kristálygömb, meg egy koponya, továbbá tarot kártya. Néhol denevérszárnyak lógtak és könyvek hevertek itt-ott. Helyet foglaltam a széken, majd vártam a jósra, aki végszóra meg is érkezett. Leült velem szemben majd hosszasan rám nézett.

- A kristálygömbből fogok jósolni. – szólalt meg végül. Én erre csak megvontam a vállamat. Nekem aztán édes mindegy.

- Hamarosan meg fog változni a véleményed. – folytatta.

- Kétlem, de szórakozásnak megteszi ez a bohóckodás. – válaszoltam, mire csúnyán nézett rám.

- A jóslás nem bohóckodás. Komoly dolog, amit komolyan is kell venni. Bebizonyítom. – majd elkezdte dörzsölgetni a gömböt és valami hablaty szöveget mormolt közben. A kezeimmel ütögettem a térdeimet, kissé feszélyezve érzetem magam.

- Szóval Hotate, nyerj bepillantást a jövődbe! – kiáltott fel a jós én pedig majdnem hátraestem a székkel.

- Honnan tudja a nevem? – kérdeztem riadtan.

- Pofa be! Előbb elmondom, amit látok, utána lehet kérdezni. – hurrogott le. – Látok kettő hozzád közel álló személyt. Megbízol bennük, pedig van egy titkuk, amit nem mondtak el neked. Egy olyan titok, ami akár a barátságotok kárára is mehet. Ezen kívül látok két férfit az életedben. A két férfinek van egy közös múltja, amit nem lehet csak úgy eltörölni. Őrlődsz közöttük, az egyikhez is kötnek érzelmi szálak és a másikhoz is. Félelem, csalódottság, vágy az, amit látok. Még sok időbe fog telni, hogy célba érj a választottaddal, sokat kell harcolnotok, mert vannak jó páran, akik nem örülnek a ti kis románcotoknak. Velük nagyon vigyázz. A boldogságot nem megszerezni a nehéz, hanem megtartani. – nézett bele a szemembe, én pedig csak ott ültem lefagyva.

- Most már kérdezhetsz. – szólalt meg.

Megköszörültem a torkomat. – Hát, ez elég érdekes volt. Tényleg van két nagyon jó barátom, de biztosra veszem, hogy nem titkolnak semmit sem. Tehát ez nem jött be.

- Biztos vagy benne? Meg fogsz lepődni. – megint azzal a mindent tudó vigyorával nézett rám.

- Igen, teljesen. A másik dolog pedig szintén hülyeség. – tettem karba a kezeimet.

- Az, hogy nem fogadod el az igazságot, még mit sem változtat rajta.

Nem mondott teljesen hülyeséget, hiszen ha úgy vesszük, az egyik férfi lehet Takano a másik pedig Ueda-san. De egyiket sem akarom partneremnek. A fenébe!

- Elgondolkodtál, tehát?

- Oké, ha nagyon akarom, be tudom helyettesíteni a két férfit, de ez akkor sem szerelem és happy end meg miegymás. Itt olyan nem lesz. Köszönöm a jóslást, de mennyivel tartozom?

- A vendégem voltál. Érzem, hogy vissza fogsz még térni. – majd kiment a sátorból, én pedig megköszöntem és utána mentem.

Majdnem szívrohamot kaptam, amikor megszólalt a mobilom.

- Szia Tsukasa, merre lófrálsz? – hallottam meg a vonal túl felén Genjo vidám hangját.

- Őszintén? Cél nélkül mászkálok a városban, de már majd behugyozok. – erre a haverom felvonyított.

- Hiába, öregszel. és nem bírod tartani. Nem gondolkodtál még el egy peluson? Praktikus lenne ilyen helyzetekben. – röhögött bele a telefonba.

- Barom! Fiatal vagyok és jóképű. Veled minden rendben?

- Persze. Ma az irodában sem volt semmi izgi. Ueda-san úgy viselkedett, mint egy házisárkány a délelőtt folyamán, majd elment valahova és utána nem is jött vissza. Halleluja! – hadarta el Genjo.

Ezek szerint tőlem nem ment vissza dolgozni. Pedig azt mondta délre vissza kell érnie. Hova a fenébe mehetett? Biztos ahhoz a Takanóhoz. De mit érdekel?

- Hahó, Genjo hívja Tsukasat!

- Bocs, vagyok csak elgondolkodtam. Holnap már megyek dolgozni. Hiányzik a nyomi képed és Mito is.

- Te is nekünk fafej. Bocsi, le kell tennem vendégem jött. Majd beszélünk. – ezzel kinyomta.

Mosolyogva tettem el a telefonom. Genjo megint összeszedett valakit. Hogy csinálhatja?!

Mivel a húgyhólyagom majd szétdurrant, hazafele vettem az irányt, ahogy befordultam a sarkon feltűnt, hogy egy idegen autó áll a ház előtt. Sötétkék, sötétített üvegekkel. Még sohasem láttam itt. Lehet valamelyik lány pasija jött vele aztán itt hagyta, amíg felszaladt köszönni a szülőknek. Fütyörészve kerestem elő a kulcsomat, amikor is kivágódott a kocsi ajtaja egy erős kéz pedig elkapta a tarkómat és egy határozott mozdulattal belökött az autóba. Fejjel előre érkeztem, majd megfogták a grabancomat és ülő helyzetbe segítettek. Két vadidegen hapsi nézett velem farkasszemet.

- A főnök beszélni akar veled. – közölte a mellettem ülő szekrény kinézetű néger.

Kínomban felnevettem, micsoda gagyi szöveg! Ez a nap még milyen szarságot tartogat?