A szerelem annyira tragikus - Prológus

Prológus

Nem vagyok író, de ha lehetővé tudom tenni, hogy a fájdalom irányítsa a szavaimat, akkor azt hiszem lehetek az. Mire a történet végére érünk, nagyon fogsz utálni. Tulajdonképpen, gyűlölni fogsz a kezdetektől, de próbálj meg ne úgy rám nézni mint egy a sok közül, mert mindezek ellenére én, nem vagyok az. És ennek talán most nincs túl sok értelme a számodra, de talán a végére majd lesz. 

Figyelembe kell venned azt, ami valójában: a rosszat minden szempontból, egy kivételével, mert az életemben is létezett egy rész, ami helyes volt, még akkor is, ha én elengedtem. 

Azt szeretném, hogy gondolj arra, hogy egy személyt jobban szerettél magánál az életnél. Most képzeld el az életet nélküle. Megpróbálsz továbblépni, és talán meg is teszed, de soha nem fogod ugyanazt érezni. Képzeld el, ha lehetőséged adódna, hogy az a személy visszatérjen, de annak érdekében meg kell tenned azt, hogy eggyé válsz azokkal az emberekkel akiket gyűlölsz. Megtennéd? Tudom, azt akarod hinni, hogy te jobb ember vagy mint azok az emberek, de valójában ha tényleg vissza lehetne hozni őket milyen emberré válnál?

Mondhatod, hibát követtem el, én is megtettem. Néha, a végére nekünk ilyen emberekké kell válnunk. Szívfájdalom, bűntudat, bizonytalanság - ők tudnak olyan dolgokat amiket nem kellene. És sajnálom, nos sajnálom, hogy méltányolsz dolgokat amiket egyébként nem. 

Az egyetlen módja annak, hogy megértsd ezt, hogy elkezdjük a legelején és szavakba öntöm a történetet, és semmi sem tudja megtölteni a szívem, nincs elég szó ami a lelkembe férne. Azt szeretném, hogy érezd a romantika nagyságát. És a szavak soha nem tudnak igazságot szoltáltatni Nicholasnak. Ha meg tudnám tenni, hagynálak téged élni ebben, és éreznéd, megtapasztalnád mit tettem, de képtelen vagyok megtenni ezt veled.  Csak azt tudom, hogy bármit is érzel a történet során, legvalószínűbb egytizede lesz annak amit én éreztem, és ha sírsz, közel sem lesz annyira keserves mint az enyém. 

Előfordulhat, hogy azt mondod amit tettem az rossz, és én nem fogom tagadni. De ha megérted hogyan érez a szívem, hű maradsz ahhoz, hogy ez megbocsájthatatlan.


Fordító: Alice_on_tiptoe