Hűség és vonzódás – Sekai Ichi Hatsukoi fanfic

Hűség és vonzódás – Sekai Ichi Hatsukoi fanfic

2. fejezet

Másnap Yokozawa az épület előtt várta Onoderát. Mivel Takano megfázott, ezért a fiú egyedül jött dolgozni.
– Jó reggelt! – köszönt Onodera.
– Jó reggelt! Várj egy pillanatot. Fogd ezt meg – nyújtott felé egy cetlit. – Az egyik mangaka nem tudta betartani a határidőt, ezért segítségre van szüksége, úgyhogy most azonnal oda kell menned hozzá. A papíron rajta van a cím. Most pedig indulj!
– És mi lesz a saját munkámmal? – kérdezte Onodera.
– Ez elsőbbséget élvez. Később ráérünk azzal foglalkozni. Majd Kisa besegít, hogy ne maradj el vele.
– Rendben. Máris indulok! – Ezzel Onodera visszaindult a metróhoz.
Yokozawa elővette a telefonját, és felhívta Yuut.
– Most indult el hozzád. Sok szerencsét!

***

Yuu egy nagy sóhajtással tette le a telefont. Egész éjjel azon törte a fejét, hogy miért akarja Yokozawa összeboronálni őt valakivel. Arra rájött, hogy nyilván az útjában állhat a srác, de mégis nagyon különösnek tartotta az egészet. Nagyon szeretheti azt a férfit, akiért képes ilyen módszerhez folyamodni.
Mindezek mellett Chiaki próbált úgy viselkedni vele, mintha semmi sem történt volna, de legbelül érezte, a viszonyuk mégsem olyan, mint korábban. Igyekezett elkerülni azt, hogy kettesben maradjanak, és ha elhívta valahová, mindig talált kifogást, ami miatt nem tudott elmenni vele. Yuu szomorúan pillantott íróasztalára, ahol ott pihent a rajzfüzete. Tele volt Chiakiról készült rajzokkal. Minden vágya az volt, hogy lerajzolhassa meztelenül, de csak félig-meddig sikerült ezt elérnie. Közben arra gondolt, hogy Hatori érintheti Chiaki testét, csókokkal boríthatja be, kényeztetheti. Yuu mérgében falhoz vágta a füzetet. Nem szabad többé erre gondolnia. Chiaki a múlt, amit le kell zárnia magában…

Egy óra múlva halk, de határozott kopogás hallatszott, Yuu odasétált az ajtóhoz, és kinyitotta. Nem tudta, kicsípje-e magát az alkalomra, vagy nem, de inkább maradt az egyszerű kék farmernél és sötétkék kapucnis pulcsijánál. Az ajtó túloldalán álló srác kipirosodott arccal nézett rá, majd meghajolt és bemutatkozott, látszott rajta, hogy szörnyen zavarban van.
– Onodera Ritsu vagyok, örvendek a találkozásnak!
Egész helyes, gondolta magában.
– Szia! Yuu vagyok, gyere be. Érezd magad otthon.
Onodera besietett az ajtón, levette a kabátját, majd a sálját beletűrte a kabátja ujjába és felakasztotta az előszobában levő fogasra. Kibújt a cipőjéből, és követte be a szobába.
– Elnézést, de hol vannak a többiek? – kérdezte csodálkozva Onodera, ahogy körbepillantott a helyiségben.
Yuu számított erre a kérdésre, úgyhogy nem zavartatta magát, belehuppant az ablak mellett lévő fotelbe, és úgy válaszolt.
– Nem tudtunk senki mást mozgósítani. Ezért is örülök, hogy te el tudtál jönni – mosolygott rá.
– Rendben, akkor mit kell csinálnom? – kérdezte lelkesedéstől kipirult arccal Onodera.
Yuu jó alaposan végigmérte. Nagyon aranyos. Főleg amikor zavarban van és elpirul.
– Yuu? Figyelsz rám? – lengette meg a kezét Yuu orra előtt Onodera.
– Bocsi, csak elbambultam. Az ágy melletti asztalon vannak, amiket ki kell vágnod és felragasztani. Menni fog?
– Persze! – bólintott rá Onodera, és lázasan belemerült a munkába.
Yuu közben fél szemmel figyelte a fiút, hogyan dolgozik. Látszik rajta, hogy a tökéletességre törekszik, és szívvel lélekkel csinálja azt, amit rábíznak. Egész biztos a szerelemben is ilyen lehet, szőtte tovább a gondolatait.
Telt-múlt az idő, és lassan három órája dolgoztak megállás nélkül. Yuu felállt a székből, és kinyújtóztatta elgémberedett csontjait.
– Megyek, hozok harapnivalót és egy kis teát. – Majd a konyha felé vette az irányt.
Onodera épp csak bólintott, továbbra is bele volt merülve a munkába.
Nem sokkal később visszatért pár rizsgombóc és tea kíséretében. Letette őket az asztalra, majd a tekintete megállapodott a fal mellett levő füzeten. Odasétált, felvette, majd egy üres oldalra lapozott. Visszaült a székébe, és elkezdett rajzolni. Pár perc múlva Onodera felsóhajtott.
– Kész, befejeztem! – nézett fel Yuura, aki hol rápillantott, hogy pedig körmölt valamit.
– Öhm, mit csinálsz? – kérdezte gyanakvóan.
– Lerajzollak – válaszolta.
Onodera szemei kikerekedtek.
– Te most komolyan engem rajzolsz? Mégis miért? És mért nem kérdeztél meg erről, hogy egyáltalán akarom-e vagy valami… – tekingetett körbe zavartan.
Yuu abbahagyta a rajzolást. – Meg kell szoknod ezt. Imádok rajzolni, főleg másokat. Te pedig annyira bele voltál merülve a munkába, hogy megihlettél. Késztetést éreztem, hogy lerajzoljalak – vigyorgott rá.
Onodera felállt és elindult felé. – Megnézhetem a rajzot?
– Még nem. Majd ha teljesen kész lesz – dugta a háta mögé a füzetet. – Ha hajlandó vagy modellt állni nekem még egy kicsit, akkor még ma megláthatod az alkotásom. Viszont előbb elfaxolom a kész dokumentumokat, és utána folytathatjuk.
Onodera az órájára pillantott. Végül is, ha marad még egy kicsit, nem dől össze a világ.
– Rendben, maradok. Folytasd tovább a rajzolást.

***

Este tíz múlt, amire Onodera távozott. Yuu előkapta farmerzsebéből a mobilját, és tárcsázta Yokozawa számát.
– Halló!
– Itt Yanase. Most ment el. Egész helyes srác. Jól alakultak a dolgok. Holnap elmegyünk munka után inni valamit.
– Ezt örömmel hallom. Köszönöm az infót.
Kinyomta a telefont, és visszatette a zsebébe. Végül is szórakozásnak megteszi a fiú.


– Jó estét! – veregette hátba Yuu Onoderát.
A fiú meglepetten pillantott fel óriási papírkupaca alól.
– Szia, Yuu! Mit keresel itt? A bárban volt megbeszélve a találkozó.
Yuu belépett az ajtón, és beleült Kisa forgószékébe. – Tudom, de én már végeztem, és gondoltam, benézek hozzád, és akár mehetnénk együtt is.
– Sajnálom, de el vagyok havazva. A főnököm egy rakat munkát adott nekem, nem biztos, hogy be tudom fejezni időben. Lehet, át kéne tennünk máskorra az ivászatot – mondta sajnálkozó tekintettel Onodera.
Yuu felhúzott szemöldökkel nézett Takano irányába. – Csak nem ő a főnököd? Cöhh, nem ronthatja el a mi kis napunkat, úgyhogy maradok, és segítek neked – kacsintott a fiúra.
Onodera zavartan nézett hol Yuura, hol Takano-sanra. Végül lerogyott a székére, és beleegyezően rámosolygott a fiúra. Ketten együtt hamar befejezték a kiadott feladatokat, végül Onodera kikapcsolta a gépét, és elkezdett összekészülődni.
Takano a szeme sarkából figyelte őket.
– Onodera! – kiáltott rá. – Hova mész? – kérdezte némi éllel a hangjában.
– Mára végeztem, Takano-san. Megcsináltam mindent, amit kértél.
– Hé! Még van munka bőven, nem mehetsz el.
Onodera elsápadt. – De, Takano-san…
– Elég! – szólt közbe Yuu, aki eddig külső szemlélőként figyelte az eseményeket. – Onodera eleget dolgozott mára, és ahogy látom, vannak itt bőven szerkesztők, akiket be tudsz fogni egy kis túlórára. Onodera velem jön – mondta határozottan.
– Mi? Mégis mit képzelsz? Onodera az én alkalmazottam, ha azt mondom, marad, akkor az úgy is lesz! – csattant fel Takano.
Yuu felhúzta a szemöldökét. – Álmodozz csak! – válaszolta, majd megragadta Onodera kezét, és kihúzta őt az irodából, sietve beszálltak a liftbe, közben hallották Takano szitkozódását.
Yuu Onodera kétségbeesett arcát látva felnevetett.
– Nyugi, holnapra lenyugszik.
– Én nem vagyok ebben olyan biztos – mondta maga elé meredve Onodera.


– Egész jó a lakásod. Illik hozzád – mondta mosolyogva Yuu, miközben letette a konyhapultra a vásárolt alkoholos italokat. – Sajnálom, hogy nem volt nyitva a bár. Egy ideje nem jártam arrafele, így nem tudtam, hogy felújítják.
– Nemrég költöztem ide. Ráadásul Takano-san a szomszédom. Gondolhatod, hogy folyton a munkával zaklat. Amúgy semmi gond, szerencsére közel lakom ahhoz a bárhoz képest, úgyhogy meg van oldva a dolog.
Yuu elgondolkodott. Volt egy terve ma estére, de ennek az infónak a fényében, hogy Takano a szomszéd, kicsit változtatnia kell majd rajta.
– Ne beszéljünk többet a munkáról, inkább készítsd a poharakat, és igyunk! Fenékig! – vigyorgott Yuu.
Egész jól telt az este. Rengeteget nevettek, meséltek cikis történeteket magukról, filmet néztek. Gyorsan fogytak az üvegek. Lassan egy egész halom hevert a szoba különböző pontján. Onoderának a sok sörtől megeredt a nyelve.
– Miért kellett beleszeretnem abba a hülye Takano-sanba? Hukk. Utálom, látni se akarom őt… de amikor megcsókol, nem bírok neki ellenállni, hukk. Igyunk a szerelemre! – beszélt össze-vissza Onodera.
Yuu elgondolkodva méregette. Szóval Takano az, akit szeret és akiért Yokozawa is odavan. Micsoda fordulat. Erre elmosolyodott. Yokozawának szörnyű ízlése van, nyugtázta magában.
– Onodera, most lerajzolhatlak?
– Pe-pe-persze – nevetett fel a fiú. – Nem pörög a nyelvem. Lefekszem a kanapéra, jó? – Aztán mint egy darab fa le is dőlt.
– Azt nem mondtam, hogyan akarlak lerajzolni – tornyosult fölé Yuu. – Meztelenül is engeded?
– I-igen – hortyogta Onodera.
Yuu szája mosolyra húzódott. Kezdenek jól alakulni a dolgok.


Lassan kihámozta a ruhájából Onoderát, aki teljesen kiszolgáltatottan feküdt a kanapén. Gyönyörű teste van, hajolt fölé, majd szájon csókolta. Majd egy hatalmas dörömbölés zavarta meg a csók közben.
– Onodera! Nyisd ki! – hallatszott Takano dühös hangja.
Yuu gyorsan egy szál alsónadrágra vetkőzött, majd kiment ajtót nyitni.
– Mit akarsz? – kérdezte.
Takano döbbenten nézett a fiúra. Nem akarta elhinni, amit lát.
– Hol van Onodera? – szűrte a fogai között.
– Nagyon jó helyen, ha most megbocsátasz – csukta volna be az ajtót, de Takano lába megakadályozta benne.
– Látni akarom! – Ezzel félrelökte az ajtóban szobrozó Yuut, és berontott a lakásba.
Onodera a kanapén ébredezett, és kómás tekintettel nézett a hirtelen előtte termett Takano-sanra.
– Ta-Takano-san? – kérdezte kábán.
– Most már, hogy láttál mindent, nem húznád el a csíkot, és hagynál minket magunkra? – mondta gúnyosan Yuu.
Takano alig állt a lábán, kibotladozott a lakásból, Yuu pedig becsukta utána az ajtót.

***

Yokozawa nézte a tévét, mellette a kispárnáján a macskája szundított, amikor megszólalt a mobiltelefonja.
– Itt Yokozawa! – szólt bele.
– Szia! Takano vagyok. Nálad alhatnék ma este?

Hűség és vonzódás – Sekai Ichi Hatsukoi fanfic

Hűség és vonzódás – Sekai Ichi Hatsukoi fanfic

1. fejezet

Yokozawa leparkolt fekete sportkocsijával Takano háza előtt. Főiskola óta szerelmes volt belé, sikerült is elcsábítania, és azok voltak élete legcsodálatosabb szeretkezései. Mostanában viszont Masamune furcsán viselkedett. Nem akart elmenni vele inni, a munkában is távolságtartóan bánt vele. Kénytelen volt a legváratlanabb időpontokban megjelenni nála, így Masamune kénytelen volt elviselni a társaságát. Egyszerűen szánalmasan viselkedik, gondolta magában, ahogy besétált a liftbe. Hajnali két óra volt, ő pedig ahelyett, hogy otthon maradt volna, elment a sarki kisboltba, bevásárolt, és most itt áll Masamune ajtaja előtt. Fél perccel később kivágódott az ajtó, és Onodera kipirosodott szemmel, ijedten bámult fel rá. Yokozawa megrökönyödve nézett a fiúra. Mit kereshet ilyenkor itt? Miért nem alszik? Mit csinálhattak? Ezernyi kérdés cikázott át az agyában. Miután Onodera elment, Yokozawa letette a konyhaasztalra az ételt, amit hozott. Takanót a szobájában az ágyon ülve találta meg. Épp most készült rágyújtani egy újabb szál cigire.
– Mit keresett itt ez a fiú? – kérdezte tőle Yokozawa vádlón.
Takano lesütötte a szemét és kifújta a cigarettafüstöt.
– Csak átugrott dolgozni. Ennyi az egész.
– Ne nézz hülyének! – kiáltott rá.
– Tudod ki ő? Aki miatt lelkileg összetörtem középiskolás koromban, aki elhagyott engem – mondta Takano, a hangja szomorkásan csengett.
Yokozawa ereiben meghűlt a vér. Legnagyobb félelme kezdett valóra válni. Így viszont már értelmet nyert, miért kerülte őt a férfi. Nyelt egy nagyot, majd Takanóra nézett, és félve kérdezte meg.
– Vissza akarod őt kapni?
Takano nem válaszolt, de ahogy ránézett, nem is volt szükség arra, hogy bármit is mondjon.

''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''

Másnap a kiadónál mindenki kerülte Yokozawát, ugyanis aki bátorkodott hozzá szólni, annak leüvöltötte a fejét, okkal, ok nélkül egyaránt. Belül érezte, nem kéne hagynia eluralkodni az érzéseit, de a Takanóval történt hajnali beszélgetés óta egyszerűen nem tudott uralkodni magán.
– Yokozawa-san! Ne haragudj, de tudnál nekem segíteni?
– Mi a fenéért veszitek fel a fizetéseteket, ha segítségre szorultok – kezdte mondani, ám amint szemtől szembe került azzal, aki megszólította, harag öntötte el. – Te?! Jobban tennéd, ha a munkádra koncentrálnál, nem pedig arra, hogy hajnalok hajnalán a főnököd lakásán üsd el az időt.
Onoderán látszott, hogy zavarba jött az éjszakai események említése kapcsán. Elpirult, és össze-vissza próbált magyarázkodni, persze ezzel is csak elárulta magát.
– Sa-sajnálom, tényleg csak dolgoztunk Takano-sannal, de én mondtam neki, hogy holnap is ráérne a dolog, de ő…
– Fogd be a szád! Így akarod behálózni őt, igaz? Felejtsd el, ő már az enyém! – vágott vissza Yokozawa.
Onodera nem egészen értette, jobban mondva inkább nem akarta érteni, mit is jelentett Yokozawa előbbi mondata, inkább sűrű bocsánatkérések közepette elsietett.
Yokozawa követte a tekintetével, míg el nem tűnt a folyosó végén. Közben egy gondolat kezdett megfogalmazódni az elméjében. Masamune egész biztos kiábrándulna belőle, ha egy másik férfival kapná rajta Onoderát. Azt is tudta, ki lenne a megfelelő a csábító szerepére. Elővette a mobilját, bepötyögte a számot, három csengés után beleszóltak.
– Halló!
– Szia! Itt Yokozawa! Tudnánk találkozni a kiadó sarkánál lévő kávézóban úgy egy óra múlva?
– Várj egy pillanatot! Rendben, addigra pont végzek, akkor ott találkozunk, szia!
– Várlak!
Yokozawa letette a telefont és elmosolyodott. Most már minden a másik félen múlik.

''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''''

Pontosan egy óra múlva Yokozawa ott ült a sarki kávézó hátsó részében, és a kávéját kortyolgatta. Pár perccel később Yuu huppant le a mellette levő székre. A haját összeborzolta a szél, a tekintetében kíváncsiság tükröződött.
– Miért hívtál ide? Mi az a fontos dolog? – kérdezte, miközben közölte a pincérrel, hogy csak egy ásványvizet szeretne inni. A pincér szó nélkül nyugtázta a dolgot, és átment a szemközti asztalhoz, annak reményében, hogy ott több mindent fognak rendelni tőle.
Yokozawa megköszörülte a torkát. Nem köntörfalazott, egyből a lényegre tért.
– Tudom, hogy Chiakival nem alakultak túl jól a dolgok, de lenne egy srác, akire rámozdulhatnál.
Yuu felhúzta a szemöldökét. – Viccelsz? Én csak arra „mozdulok” rá, aki nekem tetszik, nem pedig azért, mert valaki azt mondja.
Nem lesz könnyű menet meggyőzni, gondolta Yokozawa. Kortyolt egyet a kávéjából, majd tovább folytatta a mondandóját.
– Nem is láttad még, úgyhogy nem tudhatod, bejön-e neked, vagy sem. Találkozz vele, és kiderül, működik-e köztetek a kémia. Egy találkozásba nem halsz bele – noszogatta.
Yuu elgondolkodott. Hatori lecsapta a kezéről Chiakit, és még egy visszautasítást nem viselt volna el a büszkesége. Viszont abban igaza van Yokozawának, hogy egy találkozás nem jelent még semmi komolyat. Szörnyen érezte magát, amikor látta Hatorit és Chiakit együtt. Csak ő is boldog szeretne lenni, olyan nagy kérés ez, elmélkedett magában, végül egy nagyot sóhajtott, és belenézett Yokozawa fürkésző tekintetébe.
– Rendben. Szervezz be egy találkát, de nem ígérek semmit. Mellesleg, miért olyan fontos neked ez? Nem szoktál ilyen önzetlen és segítőkész lenni.
Yokozawa felnevetett. – Igazad van, nem is ezért teszem, de nekem is az érdekeimet szolgálja mindez. Ha jól sülnek el a dolgok, talán beavatlak a részletekbe – mondta végül.
– Kíváncsian várom. Na, én mentem. – Azzal felállt, és kisétált a kávézóból.
Yokozawa elővette bal zsebéből a cigijét, majd rágyújtott, közben arra gondolt, nem kell már sok idő és Takano ismét az övé lesz.

Összezavarodva

Összezavarodva

Enoki Masakinak hívnak, 27 éves vagyok és világéletemben a lányokhoz vonzódtam. Fel sem merült bennem, hogy pasival is kipróbáljam, egészen addig a bizonyos éjszakáig. Egyik kollegánk, Ena születésnapját ünnepeltük a házában. Úgy 15-en lehettünk, éjfél körül járhatott az idő, a hangulat a tetőfokára hágott. Ena a szoba közepére botladozott, és belekarolt az éppen ott álló személybe, és figyelemért kiáltott.
– Hé, figyeljetek! Na, ne csináljátok ezt. – Itt elnevette magát, majd folytatta. – Ki akar üvegezést játszani? – kérdezte.
A vendégek egyszerre kiáltottak, hogy akarnak. Nem sokkal később Ena visszatért egy üres borosüveggel, és a szoba közepére helyezte.
– Oké, mindenki üljön körbe.
Kissé idegesen pillantottam szét, ismertem ezt a játékot, és azon kezdtem agyalni, hogyan húzhatnám ki magam belőle. Egy kéz került a vállamra, ijedten fordultam meg, és Genji Jun állt mögöttem, bátorítóan mosolyogva rám.
– Lazíts, Masaki. Ez csak játék. Élvezni fogod – kacsintott rám.
Fél éve került a céghez, és hamar jó barátokká váltunk. Gyakran voltak közös programjaink, viszont mindig furcsálltam, hogy míg én általában elhoztam a barátnőmet ezekre a találkozásokra, ő mindig egyedül érkezett. Próbáltam kipuhatolni, van-e barátnője, de mindig lerázott, és az volt a válasza, hogy jó neki így egyedül.
Örültem, hogy ő is eljött erre a bulira, mivel alapjáraton zárkózott embernek tartom magamat, kevés embernek tudok megnyílni, és Jun ezen kevés emberek közé tartozott. Leültem mellé, és vártam, hogy elkezdődjön a játék. Az ünnepelt, Ena kezdte a pörgetést, feszülten vártam, vajon hol fog megállni az üveg. Szerencsére nem nálam, ezért kifújtam az eddig bent tartott levegőt. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy Erikán kívül mást csókoljak meg. Elbambultam, míg végül rám került a sor. A tenyerem izzadt, behunytam a szememet, és pörgettem. Lassan kinyitottam, és az üveg egyenesen Junra mutatott. Meghökkenve néztem rá, az arcáról nem tudtam leolvasni semmit. A többiek kántálni kezdték, csókot, csókot!
– Ugyan, skacok, ilyen esetben nem újat kell pörgetni? – próbálkoztam.
Ena szólalt meg elsőként. – Nincs újrapörgetés, azt kell lesmárolnod, akire először rámutatott – vigyorgott szemtelenül rám.
– Jun, csinálj már valamit, ez tök baromság.
Jun felállt, megfogta a kezem, és felsegített.
– Figyelj, egy ártatlan szájra puszi lesz csak, jó? Nézd csak meg a többieket, itt vér fog folyni, ha nem tesszük meg, amit a játék diktál.
Hirtelen szédülni kezdtem, és hányinger kerülgetett. Képtelen voltam elhinni, hogy ilyen helyzetbe kerültem. Soha nem csókolt meg férfi, mindig is undorítónak találtam az ilyesmit, most pedig pár másodperc választ el attól, hogy ez megtörténjen velem, ráadásul a legjobb barátom által. Jun megfogta az államat, és a szám felé közeledett, gyorsan behunytam a szememet, és továbbra is azt mondogattam magamnak, hogy ez nem velem történik. Egy pillanat múlva a szája rátapadt az enyémre, és határozottan megcsókolt, közben megszólalt bennem a vészjelző, arról volt szó, hogy egy ártatlan szájra puszi lesz csak, ám hamar tovatűnt ez a gondolatom, szétnyílt az ajkam, nyelvünk táncot járt, egy elfojtott nyögés hallatszott, mígnem rá kellett jönnöm, hogy ez belőlem tört fel. Ellöktem Junt magamtól, és vérvörös arccal néztem körbe, de időközben a többiek szétszéledtek, néhányan táncoltak, mások épp nyalták-falták egymást a kanapén. Nehezen vettem a levegőt. Mi a fene van velem? A tekintetem megállapodott Junon.
– Sajnálom! – mondta, miközben nem úgy tűnt, mintha tényleg sajnálná.
– Hogy tehetted ezt? – szűrtem a fogaim között. Felkaptam a kabátomat, majd határozott léptekkel elindultam az ajtó felé. Jun elkapta a kezemet, én pedig elrántottam.
– Hazamegyek. – Nem néztem hátra, kisétáltam az autómig, ő pedig nem jött utánam.

***

Szombat reggel tízkor megszólalt a telefonom, és mivel horrorisztikus csengőhangom van, leestem az ágyról. Emlékeztettem magamat, hogy ezek után állítsam át valami szolidabbra. Felkaptam az éjjeliszekrényemről, meg sem nézve, ki hív, és beleszóltam.
– Halló!
– Jó reggelt, Cukorfalat! Csak azért hívlak, mert ma mégsem tudunk találkozni. Apám meglátogatott, és programot szervezett nekem, amit nem mondhatok le. Ugye nem haragszol?
Egy csapásra eszembe jutott a tegnap este, Jun csókja, úgyhogy most kivételesen nem bántam, hogy Erika apja beleköpött a levesembe. Nem hiszem, hogy képes lettem volna ma a szemébe nézni és hazudni, mert az igazat nem lett volna bátorságom elmondani neki. Úgy éreztem, megcsaltam őt.
– Persze, nem gond. Majd bepótoljuk. Puszillak! – mondtam, közben próbáltam figyelmen kívül hagyni a torkomban levő gombócot.
– Szeretlek, és viselkedj jól! Ne halljak semmi rosszat rólad! Szia! – nevetett bele a telefonba Erika, majd letette.
Felkászálódtam a földről, bementem a fürdőszobába, és hideg vízzel megmostam az arcomat. Nem akartam látni Junt, de tudtam, hogy ma át fog ugrani délután, hogy visszaadja a kölcsönbe adott könyvemet. Tegnap beszéltük meg, persze akkor még fogalmam sem volt, hogy így alakul az este. Az rémített meg leginkább, hogy az a csók nem is volt annyira rossz, mint amilyennek lennie kellett volna.

***

Öt óra előtt tíz perccel fel-alá járkáltam a lakásban, nem találtam a helyemet, izgatottság keveredett a zavarodottsággal bennem. Nem tudtam ezek után, hogy viselkedjek Junnal. Egy ártatlan játék volt csak, mégis megkeményedik a farkam, akárhányszor eszembe jut. Nem lesz ez így jó. Szeretem Erikát teljes szívemből, mégis különös érzéseket vált ki belőlem Jun csókja. Beletúrtam a hajamba, és kétségbeesetten ültem le a kanapéra. Pár másodperc múlva megszólalt a csengő. Felálltam, és elindultam ajtót nyitni. A lábaim mintha ólomból lettek volna, mázsás súlyként nehezedtek minden egyes lépésemnél. Ahogy odaértem az ajtóhoz, vettem egy mély lélegzetet, elszámoltam háromig, és kinyitottam az ajtót. Jun fehér pólót és kék farmert viselt, haját összeborzolta a szél. Nem szólt semmit, egyszerűen besétált, felment a lépcsőn, egyenesen a szobámba. Becsuktam az ajtót, majd némán követtem.
– Nagyon haragszol? – kérdezte, miközben kibámult az ablakomon.
Leültem az ágy szélére, közben átgondoltam, mit is válaszoljak erre. Haragudnom kéne, de amit érzek, mégsem az.
– Nem harag az, amit érzek. Még magam sem tudom, mi is az pontosan – válaszoltam halkan, szinte suttogva.
Jun megfordult, odasétált hozzám, és leült mellém az ágyra.
– Mindig kíváncsi voltál, van-e barátnőm. Általában leráztalak valami szar dumával, amit tudtam, hogy úgysem veszel be, arra viszont pont jó volt, hogy abbahagyd egy időre a faggatózást. Irigykedtem rád és Erikára, olyan boldogok voltatok, míg én gyertyatartónak éreztem magamat mindig, ahányszor együtt lógtunk. Szörnyen féltékeny voltam. Magamnak akartalak téged. Nem vonzódom a lányokhoz, a férfiakat szeretem. Emlékszem, amikor szóba került ez a téma, nagyon ellenségesen viselkedtél a melegekkel szemben, ezért jobbnak láttam titokban tartani ezt az egészet. Legalább a barátságodat akartam, hogy néha magam mellett tudhassalak. A tegnap este számomra maga volt a csoda, hogy megcsókolhattalak, tényleg épphogy csak érinteni akartam a szádat, de nem tudtam ellenállni. De te se húzódtál el, ezért azt hittem, azt hittem… hülye voltam – mondta mély fájdalommal a hangjában Jun.
Emészteni próbáltam az előbb elhangzottakat. Jun vonzódik hozzám? Nem szereti a lányokat? Meleg…
Sokkot kaptam, felálltam, és az ablakhoz botorkáltam, hogy beengedjek egy kis levegőt. Miért nem vettem észre ebből semmit?
– Tudod, Jun, undorodnom kellett volna a csókodtól, és ki is akadtam rád, de mégsem tudom kiverni a fejemből. Azóta folyton arra gondolok és merevedésem lesz tőle! – kiáltottam kétségbeesetten. Jun kábultam, csodálkozó szemekkel nézett fel rám, végül megeresztett egy halvány mosolyt.
– Azon könnyen segíthetünk – mondta, miközben mögém lépett.
Kellemes pézsmaillat lengte körül, a kezével maga felé fordította az arcomat, és mélyen belenézett a szemembe.
– Most újra meg foglak csókolni. Ha ellenedre lesz, akkor ígérem, többé nem fogok próbálkozni, viszont ha viszonzod, nem menekülsz – nézett rám halálosan komoly ábrázattal.
Nyeltem egy nagyot. Alig észrevehetően bólintottam, majd lehunytam a szememet. Teljesen zavarban voltam. Egy pillanat múlva Jun szája rátapadt az enyémre, és először finoman kóstolgatva, majd egyre követelőzőbben kezdett el csókolni. Az ajkam szétvált, utat nyitva ezzel nyelvének a kalandozásra. Végül lassan eltávolodott tőlem. Kifulladva nézett rám, szemében a remény sugarát láttam megcsillanni. Nem tudtam kinyögni semmit, csak álltam ott bambán. Amikor látta, hogy nem küldöm el őt melegebb éghajlatra, magához vont, és ajka újra rátalált az enyémre. Zihálva a vállára borultam, ő pedig megharapta a fülcimpámat, majd megfogta a kezemet, és maga felé húzta.
– Hé, mit csinálsz? – néztem fel rá ijedten.
– Azt szeretném, ha megérintenél. – És odahúzta a kezemet a férfiasságához. Amikor megérintettem ott lent, és elkezdtem masszírozni, halk nyögések hagyták el az ajkát, és szája újra az enyémre tapadt. Olyan forró ott lent, nagyon forró!
Kigombolta az ingem, közben minden egyes kibontott gombnál csókokkal borította be a testem. Lassan elért a nadrágomig. Óvatosan kigombolta, és elővette ágaskodó szerszámomat. Mielőtt ellenkezhettem volna, a szájába vette, és onnantól kezdve a külvilág megszűnt létezni a számomra. Nem tudtam visszafojtani nyögéseimet, kezemmel beletúrtam a hajába, erre még intenzívebben szopott és nyalt. Amikor éreztem, hogy közeledik a kielégülés, próbáltam eltolni, de nem hagyta magát, és a szájába élveztem el. Kétségbeestem, hogy mi lesz a reakciója, de lenyelte, és megnyalta a szája szélét, majd felállt, és jó erősen megölelt engem.
– Köszönöm neked, Masaki. Nagyon boldoggá tettél – súgta Jun a fülembe, majd ellépett tőlem, és kisétált a szobámból.
Ahogy elmúlt a fejemből a kábulat, kezdtem felfogni, hogy mit is csináltam. Hagytam, hogy orálisan kielégítsen egy pasi, akivel smároltam is, közben van egy barátnőm, aki mit sem tud a dologról. Egy szemét vagyok.

***

5 hónappal később

– Erika, hozzám jössz feleségül? – igyekeztem, hogy ne remegjen a hangom.
Erika szeme könnybe lábadt, és pár másodperc múlva úgy bőgött, mint egy csecsemő, akinek elvették a cumiját. Végül szép lassan abbahagyta, és már csak szipogott és hüppögött.
– I-igen, hozzád megyek! Úgy imádlak! – mondta, én pedig jó erősen megöleltem, és egy csókot nyomtam a homlokára. Amikor kissé lenyugodott, felhúztam a kezére az eljegyzési gyűrűt. Azt vettem meg, amelyiket kinézte magának. Találkozott a pillantásunk, és egymásra vigyorogtunk, mint két vadalma. Odasétáltam az asztalhoz, kibontottam a félszáraz pezsgőt, töltöttem mindkettőnknek, majd az egyik poharat Erikának adtam.
– Igyunk a kettőnk boldogságára! Örökké együtt!
– Örökkön örökké! – tette hozzá Erika is.
Ahogy próbáltam kihámozni Erikát a ruhájából, valaki csengetett a bejárati ajtón. Nagyot sóhajtottam. Már most dühös voltam arra, aki megzavart minket.
Erika kuncogott. – Fent várlak, a fürdőkádban. Siess! – kacsintott rám, majd felsietett a lépcsőn.
A fenébe. Ajánlom, hogy jó indoka legyen annak, aki ilyenkor zargat.
Szó szerint feltéptem az ajtót, aminek a túloldalán Jun állt.
– Szia! – köszönt rám.
– Helló, mit keresel itt? – kérdeztem vissza.
Nekitámaszkodott az ajtófélfának, a kezeit zsebre dugta.
– Csak gratulálni jöttem. Édesanyád elpletykálta a dolgot – vigyorgott rám. – Sok boldogságot nektek.
– Hihetetlen, hogy nem tudja tartani a száját. De azért köszi.
– Ne legyél rá mérges, csak nagyon boldog, ezért járt el a szája. Csak ennyit szerettem volna. – veregette meg a vállamat Jun, majd mélyen a szemembe nézett.

[i]Öt hónappal ezelőtt Jun átjött, és félreérthetetlen helyzetbe bonyolódtunk. Utána napokig kerülgettük egymást, mígnem egyik este átjött, szenvedélyesen megcsókolt, ledöntött az ágyra, és én is hagytam, hogy az ösztöneim vezessenek. Ám amikor belém akart hatolni, bepánikoltam, és ellöktem magamtól. Vette a lapot, felöltözött és elment. Én meg egész éjjel kuporodtam az ágyon, és próbáltam magamban lerendezni ezt az egész dolgot. Másnap kora reggel találkoztam Erikával, és úgy terveztem, elmondok neki mindent, de mielőtt elmondhattam volna, megelőzött, és ragyogó szemekkel közölte velem, hogy apuka leszek. Először azt hittem, hülyéskedik, de elég volt ránéznem boldogságtól kipirult arcára, és tudtam, igazat beszélt. Örültem a hírnek, de nem feltétlenül. Persze, ezek után nem hoztam fel neki azt, ami Jun és köztem történt. Tervezgettük tovább közös életünket. Junnak nem mondtam el, hogy apa leszek, csak simán közöltem vele, hogy nem lehetek az, akire ő vágyik. Azt a nézést soha nem fogom elfelejteni. Nem szólt egy szót sem, csak szomorúan nézett, ami ezerszer rosszabbul esett annál, mintha kiadta volna a dühét. Végül bólintott, és csak annyit mondott, számított erre a fordulatra is.
Most már neki is van állandó barátja, egy rocker srác, gyakran látom őket együtt, éjszaka is hazajön vele a srác, és nála tölti az éjszakát. Ezt onnan tudom, hogy leskelődöm utána, mint valami perverz kukkoló. Erikával többnyire jól megvagyunk, néha hisztisebb, de mindent meg tudunk beszélni szerencsére. Jun és az én kapcsolatom is visszatért a kezdeti, szimpla baráti kapcsolatra.

– Amikor így elgondolkozol, legszívesebben megcsókolnálak – szólalt meg Jun.
Mielőtt végiggondolhattam volna, mit is kéne mondanom, a szám magától kinyílt és válaszolt.
– Mi akadályoz meg benne? – szinte csak leheltem a választ.
Jun tett egy lépést felém, majd körbenézett, figyel-e valaki minket, amikor meggyőződött róla, hogy tiszta a terep, lehajolt, és szájon csókolt. Ebben a csókban benne volt az elmúlt időszak minden sóvárgása. Lassan elhúzódott tőlem, és elmosolyodott.
– Ha jól sejtem, ez volt a búcsúcsókunk – sóhajtott fel. – Tényleg azt szeretném, ha boldog lennél, én is megpróbálok az lenni – mondta végül.
– Az leszek – hazudtam. Figyeltem távolodó alakját, közben arra gondoltam, mi lett volna, ha azon az éjszakán hagyom, hogy átlépje a határokat…

VÉGE

New Trailer Yokozawa no baai

Váóóóóóóóóó! *.* 

Itt a legújabb trailer a március 15-én bemutatásra kerülő Yokozawa no baai című animéből. Szerintem fantasztikus lett. Komolyan, ki  akarnak csinálni ezekkel az előzetesekkel XD Mindig csak elhúzzák a mézesmadzagot :( :D Nézzétek meg ti is;)