Összezavarodva

Összezavarodva

Enoki Masakinak hívnak, 27 éves vagyok és világéletemben a lányokhoz vonzódtam. Fel sem merült bennem, hogy pasival is kipróbáljam, egészen addig a bizonyos éjszakáig. Egyik kollegánk, Ena születésnapját ünnepeltük a házában. Úgy 15-en lehettünk, éjfél körül járhatott az idő, a hangulat a tetőfokára hágott. Ena a szoba közepére botladozott, és belekarolt az éppen ott álló személybe, és figyelemért kiáltott.
– Hé, figyeljetek! Na, ne csináljátok ezt. – Itt elnevette magát, majd folytatta. – Ki akar üvegezést játszani? – kérdezte.
A vendégek egyszerre kiáltottak, hogy akarnak. Nem sokkal később Ena visszatért egy üres borosüveggel, és a szoba közepére helyezte.
– Oké, mindenki üljön körbe.
Kissé idegesen pillantottam szét, ismertem ezt a játékot, és azon kezdtem agyalni, hogyan húzhatnám ki magam belőle. Egy kéz került a vállamra, ijedten fordultam meg, és Genji Jun állt mögöttem, bátorítóan mosolyogva rám.
– Lazíts, Masaki. Ez csak játék. Élvezni fogod – kacsintott rám.
Fél éve került a céghez, és hamar jó barátokká váltunk. Gyakran voltak közös programjaink, viszont mindig furcsálltam, hogy míg én általában elhoztam a barátnőmet ezekre a találkozásokra, ő mindig egyedül érkezett. Próbáltam kipuhatolni, van-e barátnője, de mindig lerázott, és az volt a válasza, hogy jó neki így egyedül.
Örültem, hogy ő is eljött erre a bulira, mivel alapjáraton zárkózott embernek tartom magamat, kevés embernek tudok megnyílni, és Jun ezen kevés emberek közé tartozott. Leültem mellé, és vártam, hogy elkezdődjön a játék. Az ünnepelt, Ena kezdte a pörgetést, feszülten vártam, vajon hol fog megállni az üveg. Szerencsére nem nálam, ezért kifújtam az eddig bent tartott levegőt. Valahogy nem tudtam elképzelni, hogy Erikán kívül mást csókoljak meg. Elbambultam, míg végül rám került a sor. A tenyerem izzadt, behunytam a szememet, és pörgettem. Lassan kinyitottam, és az üveg egyenesen Junra mutatott. Meghökkenve néztem rá, az arcáról nem tudtam leolvasni semmit. A többiek kántálni kezdték, csókot, csókot!
– Ugyan, skacok, ilyen esetben nem újat kell pörgetni? – próbálkoztam.
Ena szólalt meg elsőként. – Nincs újrapörgetés, azt kell lesmárolnod, akire először rámutatott – vigyorgott szemtelenül rám.
– Jun, csinálj már valamit, ez tök baromság.
Jun felállt, megfogta a kezem, és felsegített.
– Figyelj, egy ártatlan szájra puszi lesz csak, jó? Nézd csak meg a többieket, itt vér fog folyni, ha nem tesszük meg, amit a játék diktál.
Hirtelen szédülni kezdtem, és hányinger kerülgetett. Képtelen voltam elhinni, hogy ilyen helyzetbe kerültem. Soha nem csókolt meg férfi, mindig is undorítónak találtam az ilyesmit, most pedig pár másodperc választ el attól, hogy ez megtörténjen velem, ráadásul a legjobb barátom által. Jun megfogta az államat, és a szám felé közeledett, gyorsan behunytam a szememet, és továbbra is azt mondogattam magamnak, hogy ez nem velem történik. Egy pillanat múlva a szája rátapadt az enyémre, és határozottan megcsókolt, közben megszólalt bennem a vészjelző, arról volt szó, hogy egy ártatlan szájra puszi lesz csak, ám hamar tovatűnt ez a gondolatom, szétnyílt az ajkam, nyelvünk táncot járt, egy elfojtott nyögés hallatszott, mígnem rá kellett jönnöm, hogy ez belőlem tört fel. Ellöktem Junt magamtól, és vérvörös arccal néztem körbe, de időközben a többiek szétszéledtek, néhányan táncoltak, mások épp nyalták-falták egymást a kanapén. Nehezen vettem a levegőt. Mi a fene van velem? A tekintetem megállapodott Junon.
– Sajnálom! – mondta, miközben nem úgy tűnt, mintha tényleg sajnálná.
– Hogy tehetted ezt? – szűrtem a fogaim között. Felkaptam a kabátomat, majd határozott léptekkel elindultam az ajtó felé. Jun elkapta a kezemet, én pedig elrántottam.
– Hazamegyek. – Nem néztem hátra, kisétáltam az autómig, ő pedig nem jött utánam.

***

Szombat reggel tízkor megszólalt a telefonom, és mivel horrorisztikus csengőhangom van, leestem az ágyról. Emlékeztettem magamat, hogy ezek után állítsam át valami szolidabbra. Felkaptam az éjjeliszekrényemről, meg sem nézve, ki hív, és beleszóltam.
– Halló!
– Jó reggelt, Cukorfalat! Csak azért hívlak, mert ma mégsem tudunk találkozni. Apám meglátogatott, és programot szervezett nekem, amit nem mondhatok le. Ugye nem haragszol?
Egy csapásra eszembe jutott a tegnap este, Jun csókja, úgyhogy most kivételesen nem bántam, hogy Erika apja beleköpött a levesembe. Nem hiszem, hogy képes lettem volna ma a szemébe nézni és hazudni, mert az igazat nem lett volna bátorságom elmondani neki. Úgy éreztem, megcsaltam őt.
– Persze, nem gond. Majd bepótoljuk. Puszillak! – mondtam, közben próbáltam figyelmen kívül hagyni a torkomban levő gombócot.
– Szeretlek, és viselkedj jól! Ne halljak semmi rosszat rólad! Szia! – nevetett bele a telefonba Erika, majd letette.
Felkászálódtam a földről, bementem a fürdőszobába, és hideg vízzel megmostam az arcomat. Nem akartam látni Junt, de tudtam, hogy ma át fog ugrani délután, hogy visszaadja a kölcsönbe adott könyvemet. Tegnap beszéltük meg, persze akkor még fogalmam sem volt, hogy így alakul az este. Az rémített meg leginkább, hogy az a csók nem is volt annyira rossz, mint amilyennek lennie kellett volna.

***

Öt óra előtt tíz perccel fel-alá járkáltam a lakásban, nem találtam a helyemet, izgatottság keveredett a zavarodottsággal bennem. Nem tudtam ezek után, hogy viselkedjek Junnal. Egy ártatlan játék volt csak, mégis megkeményedik a farkam, akárhányszor eszembe jut. Nem lesz ez így jó. Szeretem Erikát teljes szívemből, mégis különös érzéseket vált ki belőlem Jun csókja. Beletúrtam a hajamba, és kétségbeesetten ültem le a kanapéra. Pár másodperc múlva megszólalt a csengő. Felálltam, és elindultam ajtót nyitni. A lábaim mintha ólomból lettek volna, mázsás súlyként nehezedtek minden egyes lépésemnél. Ahogy odaértem az ajtóhoz, vettem egy mély lélegzetet, elszámoltam háromig, és kinyitottam az ajtót. Jun fehér pólót és kék farmert viselt, haját összeborzolta a szél. Nem szólt semmit, egyszerűen besétált, felment a lépcsőn, egyenesen a szobámba. Becsuktam az ajtót, majd némán követtem.
– Nagyon haragszol? – kérdezte, miközben kibámult az ablakomon.
Leültem az ágy szélére, közben átgondoltam, mit is válaszoljak erre. Haragudnom kéne, de amit érzek, mégsem az.
– Nem harag az, amit érzek. Még magam sem tudom, mi is az pontosan – válaszoltam halkan, szinte suttogva.
Jun megfordult, odasétált hozzám, és leült mellém az ágyra.
– Mindig kíváncsi voltál, van-e barátnőm. Általában leráztalak valami szar dumával, amit tudtam, hogy úgysem veszel be, arra viszont pont jó volt, hogy abbahagyd egy időre a faggatózást. Irigykedtem rád és Erikára, olyan boldogok voltatok, míg én gyertyatartónak éreztem magamat mindig, ahányszor együtt lógtunk. Szörnyen féltékeny voltam. Magamnak akartalak téged. Nem vonzódom a lányokhoz, a férfiakat szeretem. Emlékszem, amikor szóba került ez a téma, nagyon ellenségesen viselkedtél a melegekkel szemben, ezért jobbnak láttam titokban tartani ezt az egészet. Legalább a barátságodat akartam, hogy néha magam mellett tudhassalak. A tegnap este számomra maga volt a csoda, hogy megcsókolhattalak, tényleg épphogy csak érinteni akartam a szádat, de nem tudtam ellenállni. De te se húzódtál el, ezért azt hittem, azt hittem… hülye voltam – mondta mély fájdalommal a hangjában Jun.
Emészteni próbáltam az előbb elhangzottakat. Jun vonzódik hozzám? Nem szereti a lányokat? Meleg…
Sokkot kaptam, felálltam, és az ablakhoz botorkáltam, hogy beengedjek egy kis levegőt. Miért nem vettem észre ebből semmit?
– Tudod, Jun, undorodnom kellett volna a csókodtól, és ki is akadtam rád, de mégsem tudom kiverni a fejemből. Azóta folyton arra gondolok és merevedésem lesz tőle! – kiáltottam kétségbeesetten. Jun kábultam, csodálkozó szemekkel nézett fel rám, végül megeresztett egy halvány mosolyt.
– Azon könnyen segíthetünk – mondta, miközben mögém lépett.
Kellemes pézsmaillat lengte körül, a kezével maga felé fordította az arcomat, és mélyen belenézett a szemembe.
– Most újra meg foglak csókolni. Ha ellenedre lesz, akkor ígérem, többé nem fogok próbálkozni, viszont ha viszonzod, nem menekülsz – nézett rám halálosan komoly ábrázattal.
Nyeltem egy nagyot. Alig észrevehetően bólintottam, majd lehunytam a szememet. Teljesen zavarban voltam. Egy pillanat múlva Jun szája rátapadt az enyémre, és először finoman kóstolgatva, majd egyre követelőzőbben kezdett el csókolni. Az ajkam szétvált, utat nyitva ezzel nyelvének a kalandozásra. Végül lassan eltávolodott tőlem. Kifulladva nézett rám, szemében a remény sugarát láttam megcsillanni. Nem tudtam kinyögni semmit, csak álltam ott bambán. Amikor látta, hogy nem küldöm el őt melegebb éghajlatra, magához vont, és ajka újra rátalált az enyémre. Zihálva a vállára borultam, ő pedig megharapta a fülcimpámat, majd megfogta a kezemet, és maga felé húzta.
– Hé, mit csinálsz? – néztem fel rá ijedten.
– Azt szeretném, ha megérintenél. – És odahúzta a kezemet a férfiasságához. Amikor megérintettem ott lent, és elkezdtem masszírozni, halk nyögések hagyták el az ajkát, és szája újra az enyémre tapadt. Olyan forró ott lent, nagyon forró!
Kigombolta az ingem, közben minden egyes kibontott gombnál csókokkal borította be a testem. Lassan elért a nadrágomig. Óvatosan kigombolta, és elővette ágaskodó szerszámomat. Mielőtt ellenkezhettem volna, a szájába vette, és onnantól kezdve a külvilág megszűnt létezni a számomra. Nem tudtam visszafojtani nyögéseimet, kezemmel beletúrtam a hajába, erre még intenzívebben szopott és nyalt. Amikor éreztem, hogy közeledik a kielégülés, próbáltam eltolni, de nem hagyta magát, és a szájába élveztem el. Kétségbeestem, hogy mi lesz a reakciója, de lenyelte, és megnyalta a szája szélét, majd felállt, és jó erősen megölelt engem.
– Köszönöm neked, Masaki. Nagyon boldoggá tettél – súgta Jun a fülembe, majd ellépett tőlem, és kisétált a szobámból.
Ahogy elmúlt a fejemből a kábulat, kezdtem felfogni, hogy mit is csináltam. Hagytam, hogy orálisan kielégítsen egy pasi, akivel smároltam is, közben van egy barátnőm, aki mit sem tud a dologról. Egy szemét vagyok.

***

5 hónappal később

– Erika, hozzám jössz feleségül? – igyekeztem, hogy ne remegjen a hangom.
Erika szeme könnybe lábadt, és pár másodperc múlva úgy bőgött, mint egy csecsemő, akinek elvették a cumiját. Végül szép lassan abbahagyta, és már csak szipogott és hüppögött.
– I-igen, hozzád megyek! Úgy imádlak! – mondta, én pedig jó erősen megöleltem, és egy csókot nyomtam a homlokára. Amikor kissé lenyugodott, felhúztam a kezére az eljegyzési gyűrűt. Azt vettem meg, amelyiket kinézte magának. Találkozott a pillantásunk, és egymásra vigyorogtunk, mint két vadalma. Odasétáltam az asztalhoz, kibontottam a félszáraz pezsgőt, töltöttem mindkettőnknek, majd az egyik poharat Erikának adtam.
– Igyunk a kettőnk boldogságára! Örökké együtt!
– Örökkön örökké! – tette hozzá Erika is.
Ahogy próbáltam kihámozni Erikát a ruhájából, valaki csengetett a bejárati ajtón. Nagyot sóhajtottam. Már most dühös voltam arra, aki megzavart minket.
Erika kuncogott. – Fent várlak, a fürdőkádban. Siess! – kacsintott rám, majd felsietett a lépcsőn.
A fenébe. Ajánlom, hogy jó indoka legyen annak, aki ilyenkor zargat.
Szó szerint feltéptem az ajtót, aminek a túloldalán Jun állt.
– Szia! – köszönt rám.
– Helló, mit keresel itt? – kérdeztem vissza.
Nekitámaszkodott az ajtófélfának, a kezeit zsebre dugta.
– Csak gratulálni jöttem. Édesanyád elpletykálta a dolgot – vigyorgott rám. – Sok boldogságot nektek.
– Hihetetlen, hogy nem tudja tartani a száját. De azért köszi.
– Ne legyél rá mérges, csak nagyon boldog, ezért járt el a szája. Csak ennyit szerettem volna. – veregette meg a vállamat Jun, majd mélyen a szemembe nézett.

[i]Öt hónappal ezelőtt Jun átjött, és félreérthetetlen helyzetbe bonyolódtunk. Utána napokig kerülgettük egymást, mígnem egyik este átjött, szenvedélyesen megcsókolt, ledöntött az ágyra, és én is hagytam, hogy az ösztöneim vezessenek. Ám amikor belém akart hatolni, bepánikoltam, és ellöktem magamtól. Vette a lapot, felöltözött és elment. Én meg egész éjjel kuporodtam az ágyon, és próbáltam magamban lerendezni ezt az egész dolgot. Másnap kora reggel találkoztam Erikával, és úgy terveztem, elmondok neki mindent, de mielőtt elmondhattam volna, megelőzött, és ragyogó szemekkel közölte velem, hogy apuka leszek. Először azt hittem, hülyéskedik, de elég volt ránéznem boldogságtól kipirult arcára, és tudtam, igazat beszélt. Örültem a hírnek, de nem feltétlenül. Persze, ezek után nem hoztam fel neki azt, ami Jun és köztem történt. Tervezgettük tovább közös életünket. Junnak nem mondtam el, hogy apa leszek, csak simán közöltem vele, hogy nem lehetek az, akire ő vágyik. Azt a nézést soha nem fogom elfelejteni. Nem szólt egy szót sem, csak szomorúan nézett, ami ezerszer rosszabbul esett annál, mintha kiadta volna a dühét. Végül bólintott, és csak annyit mondott, számított erre a fordulatra is.
Most már neki is van állandó barátja, egy rocker srác, gyakran látom őket együtt, éjszaka is hazajön vele a srác, és nála tölti az éjszakát. Ezt onnan tudom, hogy leskelődöm utána, mint valami perverz kukkoló. Erikával többnyire jól megvagyunk, néha hisztisebb, de mindent meg tudunk beszélni szerencsére. Jun és az én kapcsolatom is visszatért a kezdeti, szimpla baráti kapcsolatra.

– Amikor így elgondolkozol, legszívesebben megcsókolnálak – szólalt meg Jun.
Mielőtt végiggondolhattam volna, mit is kéne mondanom, a szám magától kinyílt és válaszolt.
– Mi akadályoz meg benne? – szinte csak leheltem a választ.
Jun tett egy lépést felém, majd körbenézett, figyel-e valaki minket, amikor meggyőződött róla, hogy tiszta a terep, lehajolt, és szájon csókolt. Ebben a csókban benne volt az elmúlt időszak minden sóvárgása. Lassan elhúzódott tőlem, és elmosolyodott.
– Ha jól sejtem, ez volt a búcsúcsókunk – sóhajtott fel. – Tényleg azt szeretném, ha boldog lennél, én is megpróbálok az lenni – mondta végül.
– Az leszek – hazudtam. Figyeltem távolodó alakját, közben arra gondoltam, mi lett volna, ha azon az éjszakán hagyom, hogy átlépje a határokat…

VÉGE