Ki vagy te? És mi a fenét akarsz tőlem?

4. fejezet

Izuru lélekszakadva ért oda az iskola kapujához. Mivel egész idáig rohant, muszáj volt leülnie egy padra. Ahogy lassan helyreállt a légzése, felállt és indult volna tovább, de hirtelen meglátta Ikoma-senseit kilépni a kapun. A sensei sietősen szedte a lábát, szinte futva tette meg az utat az autójáig, majd sebesen elhajtott. A rossz érzés egyre jobban eluralkodott Izuruban, ezért futólépésben tette meg az utat a suli bejáratáig. Először a szertár felé vette az irányt, mert valami azt súgta neki, hogy ott fogja megtalálni Atarut. Útközben az egyik takarító megállította, de aztán kimagyarázta magát, hogy csak a tesicuccáért jött vissza. A tornateremben csend honolt. Izuru fülelt, hátha meghall valamit, de egy árva nesz se hallatszott. Vett egy mély levegőt és lenyomta szertár kilincsét, majd mielőtt belépett volna felnyomta a villanyt. Belépve hatalmas rendetlenség fogadta. Minden felszerelés szanaszét volt dobálva. A hátsó részből egy halk nyöszörgés hallatszott. Izuru óvatosan lépkedve megindult a hang irányába. Amikor odaért nem akarta elhinni, amit lát. Ataru ott feküdt egy szivacson teljesen meztelenül, kikötözve, megkínozva, véresen. Izuru nem tudott megszólalni, a térdei megbicsaklottak, elesett és csak sírt és sírt.

Fogalmam sincs mióta feküdhettem itt, csak azt tudom, hogy olyan mintha valaki sírna a közelemben. Óvatosan megmozdítom a fejem a hang irányába, rohadtul fáj a mozdulat, de sikerül annyira elfordítanom, hogy megláthattam Izurut egy zsámolyon ülve könnyes szemekkel. Riadt tekintettel néz rám, hirtelen feláll, majd visszaül, rágcsálja a szája szélét, szörnyen ideges és látom rajta a tehetetlenség okozta dühöt is. Közben észreveszem, hogy a kezem nincs többé megkötözve, így óvatosan felnyalábolom magamat és felküzdöm ülő helyzetbe. Izuru továbbra is engem néz, már nem kell sok, hogy megkérdezze.

- Ki tette ezt veled? – mondja ki végül a várt kérdést. Mit mondhatnék? Azt se tudom elhinné-e, még nekem is alig akar összeállni a kép, hogy a büdös francba magyarázzam ezt el életem értelmének?!

- Ő volt igaz? A sensei. Amikor ideértem, láttam elhajtani a kocsijával. – lehajtott fejjel beszélt, majd felállt, és belebokszolt a falba jó erősen. – Ezért meg fog fizetni! Kicsinálom! – hajtogatta egymás után ezeket a szavakat. Teljesen ledöbbentem. Még sosem láttam Izurut ilyen dühösnek és harciasnak. Persze a helyzetet nézve, teljesen érthető a reakciója, de mégis furcsa.

- Nem ő volt. – válaszolom végül. Erre megáll, rám néz, próbálja kiolvasni a tekintetemből az igazságot.

- Ne védd őt! Nézd meg mit csinált veled! Megerőszakolt, megvert! Hogy vagy képes fedezni? – kiabált rám.

- Nem fedezem, csak nem ő volt. Figyelj, majd később megbeszéljük ezt, jó? Tényleg szarul érzem magam, haza szeretnék menni. Kérlek. – könyörgő bociszemekkel nézek rá. A tekintetén láttam valamit elsuhanni, amit nem tudtam hova tenni, de végül odajön hozzám, felnyalábol, és itt hagyjuk végre ezt a borzalmas helyet.

Egy hétig nem mentem iskolába, de nagyon hamar elérkezett a hétfő, amikor is muszáj bemennem. Izuru az eset óta nem szeretkezett velem, azt hitte megtörtem, pedig őt jobban megviselte ez az egész, mint engem. Belegondolva tényleg nem normális, hogy engem, mint áldozatot fele annyira se érdekel a dolog, mint őt. A beszélgetést a történtekről azóta is húzom-nyúzom, tudom, ez sem tetszik neki, válaszokat akar, de nem adhatok neki, amíg én sem látom világosan a helyzetet. Nem várt meg, nélkülem ment el a suliba. Összeszedtem a cuccaimat, felkaptam a mappáimat, kinyitottam a bejárati ajtót és beleütköztem egy mellkasba.

- Elnéz… - próbáltam kinyögni, de elakadt a szavam, mert akinek nekiütköztem nem más volt, mint Ikoma-sensei. Lökött rajtam egyet, majd bejött utánam vissza a lakásba és becsukta az ajtót.

Határozott mozdulatokkal, mint aki otthon van becsattogott a nappalinkba és kényelembe helyezte magát a kanapén. Nem tehettem mást, követtem és leültem a könyvespolc mellett levő fotelba.

- Látom felépültél Ataru. Tudod, nagyon szexi voltál megkötözve. Láttam a szemedben, hogy élvezted, még ha tagadni is próbálnád. Imádtad a farkamat a szádban. – megnyalta a szája szélét, ahogy ezt kimondta.

- Nem fogom tagadni. Soha sem gondoltam volna, hogy élvezni fogom az ilyen szexet. Főleg nem egy idegennel. – nyomtam meg a szó végét.

Óvatos mosolyra húzódott a szája. – Mire gondolsz? – kérdezte végül.

- Mondja meg maga. – válaszolok rezzenéstelen arccal. – Mielőtt megerőszakolt volna, azt mondta, a sensei ártatlan. Hogyan értette ezt?

- Tényleg tudni szeretnéd a teljes igazságot? Úgy gondolod az elméd képes befogadni az elhangzottakat? – fürkészően néz, de állom a tekintetét, ezért végül folytatja. – Hát legyen. Itt az ideje megtudnod az igazságot.

A gyomrom görcsbe rándul, hányinger kerülget, szédülök, de alig várom, hogy kiderüljön, mi a szar történik az életemmel.

A lábát feldobja az asztalra, fog egy párnát a feje alá rakja majd végül szólásra nyitja a száját.

- Minden az álmaidban kezdődött. Amit ott átéltél az valóságos volt. Először csak úgy tudtam hozzád kapcsolódni, mivel nekem nincs testem, viszont az álmaidban tudtam magamnak szerezni egyet. Amint megerősödtem, kitörtem az álmaidból és megszereztem magamnak Ikoma-senseit. Hazudtam neki, azt mondtam, amit hallani szeretett volna, ezért belement abba, hogy a testét használjam. Persze ahogy ez megtörtént, mindent el is felejtett, tehát nem emlékezett rám, sem az egyezségre, mígnem te felhoztad neki a büfés dolgot.

Most aztán kikerekedtek a szemeim. Ez az egész tisztára olyan, mint egy kész átverés show vagy egy X-akták vagy nem tudom.

- Szóval, akkor a tudatalattija mélyéről előástam az emlékeit? – kérdeztem vissza.

- Pontosan. Bevillantak neki dolgok, amiknek nem lett volna szabad, ezért azt tettem, ami helyes.

Vártam, hogy folytassa, de csak meredten maga elé bámult.

- Micsodát? Újra kitörölte a memóriáját? – tippeltem, de csak megrázta a fejét.

- Ennyire azért nem egyszerű a dolog, elvittem a bolygónkra, hogy ott éljen tovább. A bolygónkon létrehoztuk teste tökéletes másolatát, amibe beköltöztem és itt vagyok.

- A sensei belement ebbe, mármint hogy elvigyék? – valahogy ez nem tűnt túl reálisnak nekem. Viszont az eddig elmondottaktól egyáltalán nem akadtam ki, sőt izgalommal töltöttek el. Azt hiszem már szinte vártam valamiféle természetfeletti magyarázatot minderre.

- Persze, mert a mi világunk a dugásról szól. Ez tart életben minket. Neki pedig nincs más dolga csak baszni egész nap, minden másról gondoskodunk. Hülye lett volna kihagyni. Te valamiért különleges vagy, nagyon erős a szexuális kisugárzásod. Ezért is kellesz nekem. – a szemeiben őrült vágy égett. A tekintetével levetkőztetett.

- Persze adok haladékot, hogy rendezhesd a kis barátoddal a dolgot és megszabadulj tőle. – mondta félvállról.

- Tudok egy sokkal jobb megoldást. – mosolyodtam el.

- Mi lenne az?

- Hozok egy pohár vizet és elmondom.

- Ataru, itt vagy, Ataru?

- Igen, bocsi, csak rendet raktam. – bukkantam fel a kanapé mögül.

Izuru kérdően nézett rám, majd megvonta a vállát, a hűtőhöz sétált, kivett egy doboz narancslét és belekortyolt.

- Miért nem voltál suliban? A rohadék miatt? – kérdezte.

Odasétáltam hozzá, kézen fogtam, majd a kanapéhoz húztam.

- Ülj le, beszélnünk kell.