The Eye's Boyfriend

The Eye's Boyfriend 

1. fejezet 

A főnököm ki nem állhat engem, így van ez a kezdetek óta, bár fogalmam sincs, hogy tettem-e ellene bármi rosszat is, amiért ezt érdemelném, de mivel ő a góré, magyarázatot hiába is várnék, úgysem fogok kapni. A nevem Hotate Tsukasa, 28 éves, élettel teli fiatal srác és van egy szörnyen unalmas állásom…könyvelő vagyok. Három évvel ezelőtt, amikor a céghez kerültem még nem Ő volt a főnök, hanem Kozu-san, aranyos, nyugdíj előtt álló bácsi, aki kedves volt mindenkivel mégis tudott kellően szigorú is lenni, ha munkáról volt szó. Aztán a fia a helyébe lépett, jó kiállású, határozott, kemény vonások, ellentmondást nem tűrő arc, onnantól kezdetét vette a megfélemlítés, így mindenki azzal volt elfoglalva, hogy jól dolgozzon, ne hibázzon és kedvére tegyen az új főnöknek. Szinte mindenki robottá változott, kivéve engem és két másik munkatársamat, barátomat, mi voltunk a „sztrájkolók”. Szó sincs róla, hogy loptuk volna a napot, egyáltalán nem, megcsináltuk, amit kellett, de közben nevetgéltünk, próbáltuk kicsit jól érezni magunkat, ami láthatóan szúrta az új főnök szemét. Mellesleg a neve Ueda Ryosei, 35 év körüli, nőtlen és hihetetlenül undok. Most, hogy belegondolok, mégis sejtem miért utálhat engem ilyen látványosan. Egyszer beszélgettünk Mitoval, aki hihetetlenül kedves lány és Genjoval, aki pedig egy baromarc, de egyből a legjobb barátommá vált, amikor a céghez kerültem, szóval mindenféle téma szóba került, míg végül kikötöttünk a párkapcsolat résznél. Mito áradozott valami srácról, Genjo valami buliban megismert lányról mesélt én pedig nagyokat hallgattam, míg végül mindketten kérdően néztek rám, hogy velem mi a helyzet csaj téren, amire a válaszom az volt, hogy hát igazából semmi, mert a másik oldalon játszom. Pár pillanatig csend köszöntött be aztán Mito felajánlotta, hogy ha legközelebb meleg bárba mennék, vigyem őt is, Genjo is hátba veregetett és elmondta, hogy az unokatesója is a fiúkat szereti szóval, no problem. Egy hatalmas kő esett le a szívemről, hogy ilyen jól fogadták, viszont ahogy megfordultam szembe találtam magam Ueda-sannal, aki gyilkos pillantást lövellt felém, majd egy rakat másolni való papírt nyomott a kezembe és közölte, ha meglát minket munka helyett beszélgetni, ki leszünk rúgva aztán lelépett. Onnantól kezdve folyton szívatott, túlóráznom kellett, persze nem lett kifizetve, úgyhogy pusziért csináltam, lehetetlen dolgokat kért tőlem, hogy legyenek meg időben, és elég gyakran hitte azt, hogy a titkárnője is én vagyok, mert nem egyszer kért meg, illetve inkább utasított, hogy toljam be a seggem az irodájába két percen belül frissen főtt kávéval, ha jót akarok magamnak.

Egy nagyot sóhajtottam, amikor ránéztem a nagy halom papírkupacra, ami az asztalomon hevert. Nem sokkal ezelőtt dugta be az orrát Genjo, hogy megyünk-e együtt haza, aztán látva a bombatámadás nyomait az irodában, sajnálkozóan bólintott és hazament. Azon agyaltam, vajon Ueda-san tényleg hallhatta-e amikor bevallottam a barátaimnak, hogy meleg vagyok, bár ha csak ezért viselkedne velem így akkor még nagyobb rohadék, mint gondolnám. A papírkupac között rábukkantam egy olyan papírra, ami nem passzolt sehova, ezért vettem a bátorságot és bekopogtattam Ueda-san ajtaján.

- Szabad! – hallottam meg a hangját. A tenyerem izzadt, amikor elfordítottam a kilincset és beléptem az oroszlán barlangjába.

- Ajánlom, hogy jó okod legyen, amiért zavarni merészelsz. – emelte fel a tekintetét. Jéghideg kék szemei vannak, melyekkel azonnal megfagyasztja gyanútlan áldozatát.

Magamban megjegyzem, hogy nincs jó ok, amivel zavarni lehetne őt, nekem meg már úgyis mindegy, hiszen bármit csinálok, abba mindig beleköt.

- Elnézést a zavarásért Ueda-san, de találtam pár papírt az iratok között, ami nem illik sehova sem, esetleg megnézné őket? – kérdezem műmosollyal az arcomon. Rohadt nehezemre esik kedvesnek lennem vele, tudva, hogy ő meg se erőlteti magát, hogy az legyen velem.

- Te most komolyan képes voltál ezért megzavarni? Egy ilyen semmiség miatt, berontottál az irodámba, fontoskodsz itt nekem, pedig csak egy darab szar vagy a sok közül! – dühösen néz rám, kezeit ökölbe szorította. Megint szereztem egy piros pontot nála. Hurrá!

- Téved. Én csak egy ártatlan kérdést tettem fel, és mivel ön a főnököm, gondoltam tudna segíteni, de ezek szerint tévedtem. – lemondóan sóhajtok, majd a szám elé kapom a kezemet. Basszus, ezt elcsesztem, eddig sosem válaszoltam neki vissza így. Nincs más hátra, bátran felszegem a fejemet és megkeresem a szemkontaktust vele. Döbbent arcot vág, láthatóan meglepte a válaszom, majd káromkodik egyet és odalép hozzám.

- Ide figyelj Hotate! Igen, a főnököd vagyok, ami azt jelenti, hogy tisztelned kell, és azt teszed, amit mondok, a pofádat meg féken tartod. Ha valami nem tetszik, el lehet menni, rengeteg jelentkező lenne a helyedre, sőt sokkal jobban el tudnák végezni a munkádat. – jéghideg tekintetében azt látom, hogy legszívesebben arcon köpne. Majd mielőtt folytatná, megszólal a mobiltelefonja, úgyhogy visszasétál az íróasztalához és felveszi.

- Szia! Már kerestelek, minden rendben? …Várlak, igen, én is téged, szia. – ezzel leteszi a telefonját. Végül a tekintete megállapodik rajtam.

- Te még mindig itt vagy? Irány vissza, dolgozni! – mutat az ajtó irányába, úgyhogy meghajlok és otthagyom a viperafészket és visszatérek szerény irodámba. Vajon kivel beszélhetett telefonon? Kissé ellágyult a hangja, és amikor azt mondta én is téged vajon a barátnőjének mondhatta…de minek agyalok ilyeneken, nem rám tartozik.

Munka után felhívtam Mitot, és megkérdeztem tőle eljönne-e velem a kedvenc meleg báromba, a Forró Szenvedélybe. Belesikított a telefonba, csoda, hogy nem süketültem meg majd közölte, hogy egy óra múlva nálam lesz. Genjo viszont nem vette fel a telefont, úgyhogy őt kihagytuk a buliból. Pontosan egy óra múlva a ház előtt vártam Mitot, aki beállt a járda mellé, gyorsan bepattantam és indulhattunk is.

- Tuti agyon dolgoztatott téged az az állat. – szólalt meg Mito.

Feltekertem a kocsiban a zenelejátszó hangerejét, mert az egyik kedvenc számom remix változata ment éppen.

- A szokásos volt, bár képzeld, valaki felhívta telefonon, szerintem a barátnője, elég kedves volt vele, szinte már gyanús volt. – mondtam, majd összenéztünk és elnevettük magunkat. Eddig úgy tudtuk nőtlen, bár egyikünk se igazán tudta őt elképzelni érzelmesen, barátnővel az oldalán.

Útközben navigáltam Mitot, merre menjen, hol kanyarodjon le. Végül odaértünk a bárhoz, elég sokan ácsorogtak kint, Mito csillogó szemekkel nézett körbe, majd egy szót tudott csak kinyögni.

- Állati! – ezen muszáj volt mosolyognom. Hetero létére hihetetlenül lelkes volt. A bárba belépve többen hátba veregettek és köszöntöttek, volt, aki lesmárolt, de ezek itt megszokott dolgok, közben lopva Mitora pillantotta, láttam rajta, hogy kissé zavarba hozta az incidens, de bátorítóan rám mosolygott, hogy jelezze minden oké. A pulthoz lépve mindketten rendeltünk magunknak italt, majd odaléptünk a biliárdasztalhoz és lenyomtunk egy menetet, majd Mito megkérdezte merre találja a mosdót, megmutattam neki, közben szétnéztem a társaságon. Nagyjából mindig ugyanazok voltak itt, a tekintetemmel próbáltam felfedezni új pasikat, de eddig nem jártam sikerrel, ám amikor feladtam volna a tömegben, az ajtóhoz közel megláttam egy hihetetlenül szexi férfit. Bár sok mindent nem láttam belőle, mert messze volt és a tömegben nehéz volt rajta tartanom a szememet, de hátulról hihetetlenül jó alakja volt, fekete inget viselt, és farmernadrágot, széles hát, keskeny csípő, jó fenék, mi kell még? Bár, ahogy néztem egyre ismerősebb kezdett lenni a pasi, csak nem tudtam hol láthattam korábban. Ahogy oldalra fordult, majdnem kiköptem az innivalómat, gyorsan megdörzsöltem a szememet, de addigra a férfi nem volt ott. Közben Mito is visszatért hozzám, nevetve, de hamar az arcára fagyott a mosoly amint megláttam az ábrázatomat.

- Mi van veled Tsukasa? Minden oké? – kérdezte aggódva.

- Nem fogod elhinni! Az előbb láttam Ueda-sant.

Mito eltátotta a száját, majd becsukta.

- Egész biztos őt láttad? Tudod, hogy nem meleg, sőt Sasaki mondta, hogy egyszer hallotta, hogy arról beszélt élve elégetné a melegeket. Lehet csak képzelődtél. – próbált meg higgadtan gondolkodni és magyarázatot keresni Mito.

- Te se vagy leszbi és mégis itt vagy. – fordultam felé, amire megvonta a vállát.

- De én jó fej vagyok és nem maradi, de őt akkor sem tudom itt elképzelni. Folytatjuk a játékot vagy hazamegyünk? – kérdezte végül. Mivel későre járt, ezért inkább megkértem, hogy vigyen haza, a házhoz érve integetve elbúcsúztunk, majd a lakásba beérve, sietve lefürödtem és bedőltem az ágyamba. Egy ideig még agyaltam a fickón, aztán igazat adva Mitonak, elnyomott az álom.