Hűség és vonzódás - Sekai Ichi Hatsukoi fantic 3. fejezet

3. fejezet

Takano végigsétált a lépcsőház folyosóján, majd megállt Yokozawa ajtaja előtt, ám mielőtt megnyomhatta volna a csengőt az ajtó kivágódott előtte.

- Honnan tudtad, hogy már itt vagyok? – kérdezte.

- Sorata hirtelen kipattant az ölemből, iderohant az ajtóhoz és nyávogni kezdett. Jelzett, hogy megérkeztél – mosolygott rá, majd barátja bánatos képét látva a mosoly lehervadt az arcáról.

- Gyere be és mesélj el mindent – húzta maga után Takanot a lakásba.

- Van valami jó erős piád? Felejteni akarok, még ha egy kis időre is.

Yokozawa kinyitotta a hűtőt és két sört vett ki belőle, majd az egyiket átnyújtotta Takanonak.

- Most csak ez van itthon. Ugye nem annak a nyikhajnak a hibája, hogy ilyen szomorú képet vágsz? Ha igen, akkor esküszöm, kicsinálom! – szorította ökölbe a kezét Yokozawa.

Takano nem szólt egy szót sem, csak nagyokat kortyolt a sörből.

- Ölelj át jó szorosan, Yokozawa – szólalt meg végül. Barátja kérését teljesítve, karjai közé fogta Takanot. Yokozawa köröket rajzolt Takano hátára, majd amikor a férfi kibontakozott volna az ölelésből, észrevette az arcán csillogó könnycseppeket. Egy óvatos mozdulattal csókot lehet Takano könnyáztatta arcára. Puha csókokkal borította be, míg végül a szájára is lehelt egyet. Mivel nem történt ellenszegülés, ezúttal határozottabban csókolta meg, míg végül Takano ajka szétnyílt utat nyitva Yokozawa nyelvének. A férfi csókjában érezhető volt a kétségbeesett vágyódás, a fájdalom. Yokozawa szíve majd megszakadt, hogy így kellett látnia a barátját. Azt hitte, ha majd Takano rajtakapja Onoderát Yuuval, és ő, mint vigasztaló barát kerül előtérbe majd elégedettséggel fogja eltölteni, ennek ellenére hiába vágyott Takanora jobban, mint bárki másra, egy szarházi, önző alaknak érezte magát.

Takano közben a nyakát kezdte el csókolgatni és az ingje gombjával babrált, majd végül megnyalta a mellbimbóját, amitől Yokozawa kéjesen felnyögött. Takano már a nadrágja körül járt, a puha anyagon keresztül ingerelte őt, majd egy hirtelen mozdulattal lehúzta és a szájába vette férfiasságát.

- Takano, ne…ahh – Yokozawa nem tudott többet kinyögni, az elméjét elborította a mámor.

- Tessék – nyújtott át egy bögre jó erős kávét Yuu Onoderának.

- Köszönöm – vette el fülig pirulva Onodera. – Ne haragudj, szokásom levetkőzni, ha részeg vagyok – vörösödött tovább.

Yuu megkerülte az asztalt és leült a fiú mellé.

- Semmi gond. Bár, nem gondoltam volna, hogy így megárt neked az ital.

Onodera lesütötte a szemét. – Kérdeznem kell valamit… Takano-san itt volt? Mert mintha hallottam volna a hangját, és izé nem tudom, hogy csak álmodtam vagy megtörtént. Sajnálom!

Yuu felé fordult, úgy tűnt gondolkozik a válaszon.

- Nem álmodtad, tényleg itt volt. – felelte kurtán.

Onodera kiköpte a kávét a takaróra. – Komolyan? És, látott engem? Mit mondtál neki? – szorította görcsösen a bögréjét.

- Annyit, hogy sokat dolgoztál ma, ezért elnyomott az álom, de nem hitte el, befurakodott a lakásodba, míg végül meggyőződött arról, hogy igazat beszéltem. – felelte.

- Kedves tőled, hogy itt maradtál velem. De ha nem haragszol szeretnék egyedül maradni.

- Ahogy szeretnéd, majd holnap beszélünk. Pihend ki magad! – majd felkapta a táskáját és a rajztömbjét majd az ajtó halk záródása jelezte végül, hogy elment. Onodera magára tekerte a plédjét, majd felvette a telefonját és megcsörgette Takanot. A telefon hosszan kicsörgött, de semmi válasz nem érkezett. Kinyomta, majd újratárcsázott. Most az első csörgésre beleszóltak.

- Halló! – szólt bele egy jól ismert dörmögő hang.

- Ő, Yokozawa-san?

- Igen, ki beszél?

- Onodera vagyok. Takano-sant kerestem volna…

- Van képed felhívni azok után, hogy megcsaltad?! Hihetetlen fickó vagy. Megmondtam már a múltkor is, Masamune az enyém. Nagyon jó kezekben van nálam. Te pedig jobban teszed, ha a történtek után nem kerülsz a szeme elé.

Onodera lefagyott. Megcsalta Takano-sant? Mégis félreértette a helyzetet?

- Nem csaltam meg! – mondta kétségbeesetten a telefonba. – Honnan szedted ezt? Ő mondta?

- Ne szórakozz! Ne tagadd, legyél férfi és vállalj felelősséget a tetteidért! – majd letette a telefont.

Onodera összetörten zuhant le az ágyra. Miért történik ez vele?

- Onodera hívott? – dőlt neki az ajtónak Takano. Mivel nem érkezett válasz, odasétált Yokozawa mellé és újra megkérdezte.

- Igen, ő hívott. Mondtam neked, nem kellett volna újra ráhajtanod. Előre tudtam, hogy csak fájdalmat fog okozni neked ismét.

- Hiba volt az előbbi Yokozawa. Ne kezdj el reménykedni. – lerakta az üres üveget a dohányzóasztalra majd elindult az előszoba irányába, levette a fogasról a kabátját és belebújt a cipőjébe.

- Hé, hova akarsz menni Masamune? – állta el az útját.

- Az ő szájából akarom hallani mi történt. Állj félre! – de Yokozawa nem mozdult, ezért Takano lökött rajta egyet és kisietett az ajtón.

Yokozawa térdre rogyott és rájött arra, amit mindig is tudott, Masamune soha nem is volt az övé.

Onodera riadtan húzta össze magát, amikor valaki kopogott az ajtaján. Nem akart látni senkit sem, csak egyedül akart lenni. Ennek ellenére, mivel a kopogó nem adta fel, mégis ment ajtót nyitni. Alig nyílt ki az ajtó Takano-san viharzott be rajta, Onodera pedig kétségbeesetten pislogott jobbra-balra.

- Látom már elment a partnered. – szűrte a fogai között a férfi.

- Ta-Takano-san, én mindent megmagyarázok.

- Azért vagyok itt, mert a te szádból szeretném hallani mi is történt pontosan. Eddig azt hittem te is szeretsz, még ha nem is mondtad ki sohasem, de amikor együtt voltunk, vagy megcsókoltál éreztem azt a vágyat, sóvárgást, amit csak a szerelem tud nyújtani. De ezek után, lehet csak áltattam magamat. – nézett rá szomorúan Takano.

- Fogalmam sincs mi történt. Iszogattunk Yuuval, aztán nem emlékszem semmire csak arra, hogy meztelenül fekszem, mintha a te hangodat hallanám és utána megint kiesett minden. Yuu szerint nem történt semmi köztünk. – védekezett Onodera.

Takano idegesen felcsattant.

- Onodera! Fáj a feneked?

- Miiiii? – kiáltott fel a fiú. – Nem, nem fáj, azt hiszem. – pillantott zavartan Takanora.

Takano megkönnyebbültem felsóhajtott.

- Akkor bízzunk benne, hogy nem élt a lehetőséggel Yanase. – majd odasétált Onoderához akit aztán magához vont.

- Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! – hajtogatta ezeket a szavakat egymás után. Onodera pedig nem bírta tovább visszatartani a könnyeit.

Együtt aludtak el a kanapén, másnap reggel közösen készülődtek a munkába.

- Öhm, Takano-san, szerinted Yuu csak ki akart használni engem?

- Egész biztos aljas céljai voltak veled, de szerintem nem egyedül tervelte ezt ki. De majd én kiderítem mi a célja Yanasénak veled, mert egész biztos nem a szerelem hajtja.  Jobb lenne, ha távolságot tartanál vele. Te pedig az enyém vagy. – majd apró puszit lehelt Onodera szájára és elindultak dolgozni.

A kiadónál a szokásos őrület uralkodott, ezer dolog volt, úgyhogy Takanonak nem volt ideje nyomozni. Onodera se nagyon tartott szünetet, próbálta a munkába fojtani a történteket. Dél körül végre kijutott a mosdóba, de mielőtt végzett volna lépések zaja ütötte meg a fülét, majd két alak lépett be a mosdóba.

- Mégis mi bajod van? Megtettem, amire kértél, mégsem tűnsz elégedettnek. – hallotta meg Yuu hangját.

- Nem azt mondtam, hogy dugd meg az első alkalommal, hanem, hogy csábítsd el! – hallotta meg a másik fél hangját is, aki nem volt más, mint Yokozawa. – Tönkretettél mindent! – ütött bele a csempébe.

Onodera elhűlve hallgatta a két férfit, majd gyorsan pötyögött egy sms-t Takano-sannak, aztán tovább folytatta a hallgatózást.

- Nem feküdtünk le, te viszont legalább megkaphattad a hőn áhított Takanodat. – felelte némi gúnnyal Yuu.

Yokozawa megragadta őt és a falhoz kente.

- Így nem ért semmit az egész. Nem saját akaratából tette, amit tett, csupán a bánat, a csalódottság vezette őt a karjaimba, de még mindig őt szereti. Már bánom, hogy szövetkeztem veled. – majd elengedte Yuut, közben kinyílt a mosdó ajtaja és egy nagyon dühös Takano-san nézett szembe velük.  Közben Onodera is előjött a wc-ből, és odasétált Takano mellé.

Yokozawa megsemmisülten nézett hol egyikükre hol másikukra, Yuu pedig minden érzelem nélkül meredt a semmibe. Takano odalépett Yokozawához és egy jó erős jobbost húzott be neki, majd Yuu is kapott egy ugyanilyet.

- Takano-san… igaz, hogy te összeszűrted a levet Yokozawa-sannal? – Onodera riadt tekintettel nézett a férfira.

- A fenébe…tegnap felmentem hozzá, miután úgy láttalak ezzel a szerencsétlennel és leszoptam Yokozawát, de csak ennyi történt, tudom hiba volt, de kérlek, ne utálj ezért. – magyarázkodott Takano. – Viszont nem gondoltam volna rólad Yokozawa, hogy képes vagy idáig elmenni. Csalódtam benned. Azt hittem a barátom vagy.

- Az vagyok! Tegnap rájöttem, hogy akármit csinálhatok te mindig Onoderát fogod szeretni, jöhet bárki neked csak ő létezik, ezért Onodera bocsáss meg neki a tegnapiért, tényleg te vagy neki a legfontosabb. Én félreállok, most már végleg, és őszintén remélem, hogy egyszer meg tudsz nekem bocsátani Masamune. – nézett szomorúan a barátja felé, majd kiment a mosdóból.

- Csináljatok amit akartok, én is kiszállok. Tényleg bejöttél Onodera, kár érte, hogy inkább őt választod és nem engem. – majd ő is kisétált.

- Szóval? – kérdezte Takano.

Onodera odalépett hozzá, megfogta a fejét és lehúzta magához mintha meg akarná csókolni, de helyette beletérdelt teste legkényesebb pontjába.

- Hülye! Lesheted, hogy ilyen könnyen megbocsátok! – akadt ki Onodera, Takano pedig fájdalmasan mosolygott, mert tudta, hogy a fiú szereti, csak még dühös rá.

Teltek múltak a hetek, végül Yokozawa és Takano viszonya kissé rendeződött, de még mindig feszültség uralkodott kettejük között. Yuu azóta se bukkant fel az osztályukon szerencsére.

Egyik este Onodera lefekvéshez készülődött, amikor zeneszó ütötte meg a fülét. Kíváncsian az ajtóhoz lopakodott és résnyire kinyitottam. Egy egész zenekar állt a folyosón, majd jobban kitárva az ajtót észrevette Takano-sant, akinek a kezében mikrofon volt. MISA: I’m sorry I love you dala csendült fel (http://www.youtube.com/watch?v=m13cMwPaPQ8), Takano pedig énekelni kezdett. Onodera megbabonázva hallgatta, nagyon jó hangja volt, azokkal a szemekkel pedig ahogyan ránézett, teljesen elolvadt tőle. Beleadta a dalba a szerelmét, ezért amikor vége lett, kissé zavartan nézett Onoderára, hogy vajon mit fog szólni ehhez a kis meglepetéshez. Onodera zavartan toporgott a lábtörlőn, majd megtapsolta Takano-sant és a zenészeket végül intett a férfinak, hogy lépjen közelebb hozzá.

- Ez fantasztikus volt. Köszönöm Takano-san. – köszönte meg elpirulva.

Takano nem bírta tovább magához húzta és megcsókolta.

- Megbocsátasz végre? – kérdezte. Onodera nem szólt, hanem még egy csókot nyomott a szájára.

- Ez kielégítő válasz? – felelte szemlesütve Onodera. – Amúgy nem vagy semmi, hogy az éjszaka közepén koncertet rendezel, a szomszédokra nem is gondolsz, nagyon felelőtlen vagy, és te jó ég mit fog gondolni a szomszéd néni? – riadt meg Onodera. Takano viszont csókba fojtotta a további aggodalmaskodást.

Vége